» 𝟮. 𝙚́𝙫𝙖𝙙 𝟭. 𝙧𝙚́𝙨𝙯 «

1.7K 64 31
                                    




...S E A S O N   T W O

-Bébi ne szerencsétlenkedj, ott van a jobb kezednél a darált hús! - rendeztem a bevásárlóközpontban Petit, mivel a mai délutánunkat együtt töltjük és kitaláltuk hogy bolognait fogunk főzni vacsira. Igen, mi. Ketten.
Remélem azért biztosítás van a házukon.

-Hol?? - tette csípőre a kezeit, majd egyet hátrébb lépett hogy jobban szemügyre tudja venni a hűtőt

-Nézd csak lelkem bogaram - karoltam át - Ott ni! - mutattam a húsra majd gyengéden nevetve megpaskoltam az arcát és az említett dolgot a bevásárlókocsiba raktam

-Oszt' honnan tudtam volna, hogy az az? - indult el utánam

-Józan paraszti ésszel csak felismered a darált húst - fordultam felé a kocsin támaszkodva

-Mibő' kéne nekem azt tudjam? - vont vállat

-Chh, pesti... - kuncogtam halkan majd szemet forgatva elindultam

-Mit mondtál Kicsi? - hadonászott utánam a mutató ujjával

-Én? Ugyan semmit, gyere még kell passzírozott paradicsom meg spagetti tészta - löktem el magam a kocsival, majd száguldottam végig a soron

-Ki ne húzd a gyufát! - csapott a seggemre mihelyst utol ért

-Mit ne húzzak? - fordultam felé ártatlanul, mint aki meg sem hallotta az előző kijelentést és lassan felé közeledtem
Peti már szemeit becsukva várta hogy megcsókoljam, amikor hirtelen mozdulattal lekaptam mögüle a polcról a spagettit és eltávolodtam tőle

-Okés megvan, mehetünk tovább! - vágtam a tésztát a kocsiba mosolyogva

-Rossz vagy - suttogta a fülembe

-Még nem szoktál hozzá? - suttogtam én is, majd az arcára nyomtam egy puszit

-Direkt teszed velem azt hogy egy nyilvános bevásárlóközpontban izgatsz fel? - csúsztatta óvatosan kezeit a nadrágja elé

-Te bajod bébi, te vagy túl könnyűvérű! - vontam vállat angyalian mosolyogva, majd a pénztárhoz vettem az irányt

Megvettük a hozzávalókat, bepakoltuk őket az autóba, majd kő-papír-ollóval lejátszottuk hogy melyikőnk vigye vissza a kocsit a helyére. Így hát míg Peti visszavitte, boldogan szívtam el egy cigit az autójának dőlve.
Hazaérve hozzájuk bepakoltuk a táskákat a konyhába és kezdődhetett is a Konyhafőnök katasztrófa kiadása.
Mint már említettem ez a délután csak kettőnké, mivel Májló kedves éppen a húgommal áztatja a seggét Balatonlelle valamelyik hoteljében.
Február van úgyhogy még nincsenek koncertek, így több időt tölthetnek/tölthetünk együtt.

-Na Kicsi, LET'S GOOO! - dörzsölte össze izgatottan a kezeit Peti

-Sosem láttalak még ilyen izgalomban nekiállni kaját csinálni - dőltem neki háttal a pultnak nevetve

-Jó na, együtt még úgy sem sütkéreztünk - állt elém

-Főzőcskézünk, de majdnem - javítottam ki

-Az mindegy - nyomott egy puszit a homlokomra

-Nem ugyan az a kettő - kuncogtam

-Nekem egy kutya - rántott vállat és a nyakamat kezdte behinteni apró puszikkal, kezeit lassan a derekamra vezette, majd erősebben a pulthoz szorított.
Kezeimmel végig simítottam a mellkasán, egyikkel a tarkóját, másikkal pedig az arcát kezdtem simogatni.
Éreztem hogy csiga lassú tetteimre kissé megfeszül odalent, majd mohón falni kezdte ajkaimat. Nagy lendülettel felkapott a pultra és még szorosabban lábaim közé férkőzött a csókunkat még mindig nem megszakítva. Aprót haraptam az ajkán, majd gyengéden ellökve magamtól leugrottam a pultról.

» 𝘜𝘵𝘢́𝘭𝘰𝘮, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘭𝘦𝘬  «  𝘔𝘢𝘳𝘪𝘤𝘴 𝘗𝘦𝘵𝘪 𝘧𝘧. «Où les histoires vivent. Découvrez maintenant