Csillag az égen|✓|

siete

A S T R A E A
P O R T O K A L O S

Drága Astraea! 

Kislányom, biztos furcsállod, hogy ki lehetek én aki írta ezt a levelet. Az édesapád. Biztos, hogy ezer meg ezer kérdés gyülemlett fel benned az elmúlt 18 évben. Hogy, hol volt édesanyád és én? Miért nem voltunk veled? De a legfontosabb, hogy kik vagyunk mi?
Nos, elmesélem neked. Egy júniusi este volt, a barátaimmal ünnepeltünk hiszen pár órával előtte nyertünk meg egy fontos meccset. Gondolom anyukád is bulizott a barátnőivel. Mindkettőnkbe volt már annyi alkohol mennyiség, hogy olyat tegyünk melyet másnap megbánunk. De én nem bántam a történteket, majd másnap mikor ép ésszel felfogtam a helyzetet akkor jöttem rá, hogy nagy hibát követtem el. Lefeküdtem egy eszméletlen csinos nővel úgy, hogy menyasszonyom volt mellette. Még aznap este megkerestem Déliá-t, az édesanyádat akivel megbeszéltük a történteket. Rezgett a léc, hogy felbontjuk a jegyességet de nem történt meg. 
Azután az éjszaka után nem találkoztam többet anyukáddal, ő visszament szülőhazájába hiszen nem spanyol származású, majd nyár végén pedig nekem megtörtént az esküvőm. Ősszel kaptam egy levelet melyet anyukádtól kaptam, leírta benne, hogy várandós és a pocakjában növekszel. Nem tudtam mitévő legyek így ezt a levelet az író asztalom legmélyére süllyesztettem.
Mikor egyik nap megláttalak minden emlék újra feljött ezért elhatároztam, hogy megírom és elpostázom neked ezt a levelet melyet éppen olvasol. 

Szeretettel,
Apa

-Ezt nem hiszem el-dobtam el a papírt-Nem nem nem-a párnába temettem és éreztem, hogy könnyeim utat törnek maguknak. Nem tudom felfogni. 

De hogy kerültem én ide? Ha anya nem spanyol akkor hova való? Hogy kerültem a nagyiékhoz? Egyáltalán ők az igazi nagyszüleim?

-Hát elolvastad-ült le ágyam szélére a nagyi majd simogatni kezdte hátamat. 

-Miért, miért csak most kapok levelet? Mesélsz nekem Déliáról-néztem nagyimra könnyes szemeimmel. 

-A lányom Déliá, kicsapongó életet élt mivel olyan társaságnak volt tagja kik simán belevitték őt a rosszba. Próbált barátokat találni magának hiszen már gimnazista volt mikor ideköltöztünk Spanyolországba. Mikor kiderült, hogy várandós veled papával kiakadtunk de hamar megbékéltünk a gondolattal. Teltek múltak a hetek melyet hónapok váltottak fel, Déliá pocakja csak kerekedett és kerekedett. Aztán közeledtünk a kiírt naphoz, mikor várható volt, hogy kibújsz anyukád hasából. Miután megszülettél, egészséges voltál, mindenki boldog volt és örömködött az érkezésed miatt. Egy hónap elteltével azt hittük, hogy Déliá csak egy sima látogatásra jön veled, de beállított sok-sok csomaggal majd közölte velünk, hogy ő nem tud felnevelni téged és mi tegyük meg ezt helyette és ezzel távozott is. Azóta egy telefont nem ejtett meg, sem a lánya sem a szülei hogylétéről. 

***

Egy hét telt el, azóta nem vagyok önmagam. Otthon szellemként lézengek és az iskolában is gyengült a figyelőképességem. Jul és Val meg persze a nagyiék is próbálnak belém csiholni egy kis életet de nem volt nagy sikere. 

-Astraea kincsem enned kell-lépett be nagyi a szobában kezében egy nagy adag étellel. 

-Nem vagyok éhes-mondtam a szokásos mondatot, mely a héten sokszor elhangzott. 

-Ez nem állapot, addig nem megyek ki míg meg nem eszed-dobbantott egy aprót lábával és letelepedett az ágyamra. 

-Meg szeretném ismerni a szüleimet-ejtettem ki a szavakat ajkaimból evés közben.