Csillag az égen|✓|

quince

P A B L O
G A V I R A

-Ennyi volt mára-fújta meg sípját az edző mire mindenkiből egy "végre" sóhaj szabadult ki. 

Lefeküdtünk a fűre és az eget kémleltük. Múlt héten egy barátságos meccsen vesztettünk, nem voltunk ott fejben, még én sem pedig csak az utolsó tizenöt percben szerepeltem. Így most megkaptuk a büntetésünket, két és fél óra kemény és izzasztó edzést kaptunk az edzőnktől Xavitól. Szerencsére vagy sem, de egy ideig nem lesz meccs csak nyár közepén így addig szabadok vagyunk. Nem lesz edzés, és csupán júliusban kezdődnek meg. 

Szívem szerint, ott szeretnék lenni a kezdő tizenegybe, de ahhoz a maximumot kell teljesítenem. Meg szeretném mutatni, hogy én Gavi igenis tudok focizni és itt van a helyem. 

-Jössz?-tartotta jobbját felém Pedri, hogy segítsen felhúzni a gyepről. 

-Mostanában beszéltél Ernestoval?-pillantott felém miközben befelé tartottunk az épületbe.

-Nem-ráztam meg a fejemet-De jó lenne elmenni kicsit kimozdulni. Tervezel valamit a szünetre?

-Igen, nővéremmel és a barátjával meg neki a baráti társaságával megyünk el valahova. 

-Jó neked. Engem meg várnak a házi dolgozatok-húztam el a számat. 

-Ilyen az élet, ha magántanuló vagy. Ez a pár hét és még a jövő év és végeztél is. 

-Már nagyon várom. De még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem kell bemennem az iskolába. 

A szekrényünk egymás mellett található, így nem váltunk el nagyon. Mindketten elővettünk tiszta ruháinkat és már mentünk a zuhany alá. Megkönnyebbülés volt tisztán kilépni a kabin ajtaján, megszárítkoztam és felkapkodtam magamra a ruhadarabokat majd visszasétáltam a szekrényemhez. Összepakoltam és elővettem a telefonomat amíg Pedri készen nem lesz. 

Ernesto:
Ma buli. 
Nincs nemleges válasz. 
Majd megyek érted, legyél készen addig. 

Gavi:
Hol lesz? Kik jönnek? 

Ernesto:
Csak a szokásos banda. 
Úgy lett volna, hogy nálunk de anyámék nem bólintottak rá. Mindjárt keresek valami jó helyet. 

Gavi:
A szokásos helyünk az nem jó? 

Ernesto:
Tökéletes. 

***

Amint hazaértem, eldobtam mindent a kezemből és a hálószobám felé vettem az irányt. Lerúgtam magamról a cipőt és levettem a pólómat majd nagy sebességgel belehuppantam a nagy francia ágyamba. Nem tudtam elaludni így sorozatot néztem - amit pár napja találtam meg - és persze olyan jól lekötött, hogy mindjárt befejezem az első évadot. 

Olyan jó egyedül élni, igaz még nem vagyok nagykorú és már különélek a szüleimtől. Ez egyáltalán nem igaz, vagyis félig-meddig, hiszen édesanyámék a szomszédba laknak. Így ha szükségem van valamire akkor csak átmegyek a kertben lévő átjárón és már náluk is vagyok. Közös megegyezés volt ez az egész külön költözés és nem bántam meg mikor belementem. Meg van a saját életem és szabályaim és persze nyugalom van, nem kell megkérdeznem anyát vagy apát, hogy átjöhetnek a haverok vagy elmehetek e egy buliba.