P A B L O
G A V I R A
Nem kellett sok ahhoz, hogy egy hátast dobjak a székről. Mégis hogy? Hogy jött rá anyám, igaz hülye kérdés, hiszen ő hozott világra és nevelt fel. Hát persze, hogy ismeri minden mozdulatomat, hanglejtésemet és pillantásomat.
-Nos fiatal úr, milyen magyarázattal rukkolsz elő?
-Ez nem az aminek látszik-próbáltam hárítani a dolgot de anya még mindig felhúzott szemöldökkel figyelt engem-Astraea gyere elő-kiáltottam. Majd pár perc elteltével már kint is volt.
-Üdvözlöm, Astraea Portokalos-nyújtott kezet anyukámnak.
-María Paez. Nagyon különleges neved van. Idevalósi vagy? Olyan furcsa a vezetékneved.
-Anyaa-szóltam rá.
-Ez..bonyolult. Nem ismerem a szüleimet.
-Oh sajnálom.
-Nos anya, magyarázatot szerettél volna. Most már itt van Astraea, kérdezz amit akarsz.
-Lefeküdtetek?
-Öhm-Astraea kiguvadt szemekkel nézett rá anyára és rám.
-Anya-szóltam rá.
-Ilyenről szó sincs asszonyom.
-Akkor mi történt köztetek?
-Múlt héten volt egy buli, mindketten berúgtunk és együtt hagytuk el a szórakozó helyet. De nem feküdtem le a fiával-mesélte el röviden a történetet a lány.
-Értem-bólogatott aprókat anya-Nos akkor nem is zavarlak benneteket, holnap pedig visszajövök.
-Viszlát-intett egyet Raea.
-Csak María, nem kell magáznod.
-Köszönöm.
-Szia anya, majd még beszélünk-kísértem ki.
-Aranyos lány és illedelmes-búcsúzóul megölelt és már ment is. Amint becsuktam az ajtót a hátamat neki döntöttem és egy jó nagy sóhaj távozott a számból majd visszamentem a konyhában lévő lányhoz.
-Én szerintem megyek-vette magához a táskáját.
-Hazaviszlek.
-Nem kell.
-De de, nincs vita.
-Legyen-sóhajtott egy nagyot. Felvettük a cipőinket és levettem a kocsim kulcsait a tárolódobozból.
-Úriember-pukedlizett mikor kinyitottam neki a kocsi ajtaját.
-Nos írd be a címedet és pikk pakk ott is vagyunk-beírta az útvonal tervezőbe a címet, amint megpillantottam hova megyünk meghökkentem. Ez a szegény negyed. Pedig a barátnője Jul elég tehetősek és egyszer mesélte, hogy egy utcában laknak.
-Itt is lennénk. Ez az én otthonom-pillantott egy rozoga házra az ablakból Raea-Tudom mire gondolsz.
-Nem kell szégyenkezni, nem nézek más szemmel rád csak azért mert különböző rétegből származol.
-Emiatt állandóan csúfoltak az iskolámban, na meg a kinézetem miatt.
-Pedig így vagy gyönyörű ahogy vagy. Természetes vagy. És ha van rajtad pár folt? Azok menőbbé tesznek. Megsúgom nekem tetszenek-kacsintottam rá. Egyből elkapta tekintetét rólam és újból a házat kémlelte.
YOU ARE READING
Csillag az égen|✓|
Teen Fiction„ A legszebb dolgokat mindig az jellemzi, hogy mind egyszerű és elfeledtetnek annyi szart. Mert a legszebb dolgok egyszerűek csak vannak, hogy békülj a világgal. Az élet elengedni megtanít, s hogy hogy kell túlélni megannyi szart... ‟ „ Kowalsky meg...