nueve

749 33 4
                                    


A S T R A E A
P O R T O K A L O S


Először a környékben lévő rendeléseket szállítottam ki majd az utolsó csomag Hernandezé volt. Hasonló környéken lakott, mint ahol múltkor is jártam annál a néninél.

-Miért van ennyi lépcső?-néztem a hosszú lépcső sorra kínkeserves arcot vágva-Fitt embereknek ez nagyon jó, na de nekem-morogtam miközben lépkedtem egyik lépcsőről a másikra-Végre felértem-sóhajtottam egy nagyot majd megnyomtam a csengőt.

Az ajtót egy negyvenes éveiben lévő nő - vagy talán még fiatalabb - nyitott nekem. Jobb karjában egy kisfiú csüngött, felvont szemöldökkel mért végig engem.

-Jó napot...öhm itt lakik Xavier Hernandez?

-Igen, miért kérdezed?

-Mert...hoztam az elkészült mezeket.

-Említett valamit, hogy jön egy lány.

-Igen..nos én volnék az-nevettem fel-Szóval hova rakhatom?

-Ohm nem mondta, hogy azokat nem hozzánk kell hozni? Hanem a csarnokba. Esetleg bejössz kicsit kifújni magad? Kérsz esetleg inni?

-Egy pohár vizet elfogadnék, nem eset jól ez a sok lépcsőzés.

-Nekem mondod, minden nap megjárom. Xavi ilyen sportember, azért csináltatta, hogy megmaradjon a fittsége ha már visszavonult-mesélte miközben a konyha felé mentünk vagyis gondolom, hogy oda. A házban modernség és a letisztultság volt észrevehető-Tessék-nyújtott át nekem egy vízzel teli poharat.

-Nagyon szépen köszönöm.

-És mesélj, még a nevedet el sem árultad, mellesleg nem is mutatkoztunk be egymásnak.

-Astraea vagyok.

-Núria-ráztunk kezet-Aki meg játszik a kis ördögfiókám Dan nemrég töltötte be a hármat, neki van egy nővére Asia ő még az oviban van hamarosan érte is kell mennem.

-Oh akkor nem zavarok, ha dolga van.

-Nem vagyok én öreg nyanya szóval nyugodtan tegezz.

-Rendben, nos én megyek. Köszönöm az innivalót-álltam fel az asztaltól.

Mielőtt neki fogtam újból az utamnak megkérdeztem Núria-t, hogy merre is kell mennem, hogy eljussak a csarnokba. Nagyjából megjegyeztem az útvonalat de benne van a pakliba, hogy totálisan eltévedek.

Így is lett.

-Eltévedtem-suttogtam magam elé-Baszki én eltévedtem. Jó nem pánikoljunk be könnyen odajutunk. Talán használni kellett volna a GPS-t. Jó akkor használjuk-elővettem zsebemből és beírtam az úti célt és, hogy hol is vagyok pontosan-Na csak pár perc és ott vagyok-sóhajtottam fel mikor megláttam az útvonalat.


***


Végre ideértem a csarnokhoz, már csak az a nagy kérdés, hogy hogyan fogok én oda bejutni. Egy nagy termetű férfi áll a kapunál és egy gondolom a kis házikóba ami a kapu mellett van. Hát ezek ketten megesznek engem ebédre vagy desszertnek. Egy próbát megér, vettem egy nagy levegőt majd kifújtam azt és megindultam a kapu felé.

-Jó napot..öhm Xavier úrnak hoztam az elkészült mezeket. Először elvitte a lakásához de ott Núria elmondta, hogy ide kell, hogy hozzam.

-Kislány, szerinted ezt bevesszük.

Csillag az égen|✓|Where stories live. Discover now