Csillag az égen|✓|

tres

A S T R A E A 
P O R T O K A L O S 

Nagyokat lélegezve próbáltam kifújni magamat. Végre itt vagyok, nagyon sok lépcső van itt. Miért jó az embernek ennyi, elfárad mire felér. Miután szívverésem lenyugodott megnyomtam a csengőt.

-Jó napot-néztem rá az idős nénire.

-Raea-suttogta. Honnan tudja a nevem?

-Én vagyok, most én adom át a nagyi rendelőinek dolgait.

-Áh nagyon szépen köszönöm. Üzenem a nagyidnak, hogy csoda kezei vannak. Bejössz egy kicsit, esetleg kérsz valamit enni vagy inni? Sápadtnak tűnsz.

-Nem kérek köszönöm. Csak lefárasztott a sok járkálás egyik pontból a másikba.

-El ne felejtsem, mindjárt adom is a pénzt-sietett be majd vissza is jött kezében egy vastag borítékkal-Még egyszer nagyon szépen köszönöm. Isten áldja nagymamád kezét.

-Átadom neki. Viszlát-intettem egy aprót.

Most újra le kell mennem, nagyot sóhajtva kezdtem a neki a sétálásnak. Szerintem lefele könnyebb volt, mint felfele.

-Ne máár-dobbantottam egyet. Több, mint egy órát kell várnom  buszra.

-Esetleg segíthetek valamiben?-gondolom végig nézte ez a pasas a márkás autójából kiborulásomat.

-Nem kell, köszönöm majd elboldogulok egyedül.

-Nem eszek embert és szervkereskedő sem vagyok.-mosolyodott el a kocsiban ülő férfi.

-Sokat kellene várnom a buszra-vallottam be.

-Ha szeretnéd hazavihetlek.

-Nagyi úgy tanította, hogy idegenek kocsijába nem ülünk be.

-Miért nem anyukád?

-Kis korom óta a nagyszüleim neveltek fel, nem tudok semmit a szüleimről.

-Bocsánat, nem szerettem volna..

-Nem baj-vontam meg a vállamat-Tényleg nem lenne baj magának, hogy egy kis tinédzser lányt fuvarozzon.

-Legalább mára meg lesz a napi jó tevékenységem. Meg nem vagyok öreg így nem kell magáznod..-hagyott szünetet mivel még a nevemet sem tudja.

-Astraea Portokalos.

-Xavi Hernandez-ráztunk kezet.-Így már nem vagyok idegen számodra.

-Még mindig áll az ajánlat?

-Persze, mond meg merre laksz és én elviszlek.

-Nagyon szépen köszönöm.

***

-Nagyon gyorsan hazaértél-jegyezte meg mama. Ebben teljesen igaza van hiszen kevesebb, mint fél óra alatt itthon is voltam.

-Igen egy kedves férfi hazahozott.

-Megtudhatnám ennek a férfinak a nevét.

-Xavi Hernandez.

-Aham..értem.-egy furcsa és számomra még ismeretlen kifejezés terült el nagymama arcán. -Van valami házid holnapra vagy tanulni valód?-most jól érzem fel akar küldeni a szobámba? Sose viselkedett így mama, biztosan sok dolga van.

-Eszek aztán megyek. Inkább előre tanulok, mint az utolsó pillanatban kezdek neki.

Elővettem a szekrényből egy tányért és szedtem a száraz főtt krumpliból és a sült húsból is vágtam egy kicsit. Leültem a rozoga étkező asztalhoz ahova nagymamám is követett.