Csillag az égen|✓|

veinticinco

1 hónap elteltével 

P A B L O
G A V I R A

Már egy hónap is eltelt de még mindig nem változott a helyzet. Astraea állapota nem változott, még mindig kómában van. Az orvos szerint heteken fel kellene ébrednie mert ha nem lekapcsolják a gépekről. A sebei meggyógyultak de fejét még mindig fásli fedi. Az orvos azzal is szembesített minket, hogy fenn áll az esély az amnéziára a fejsérülése miatt. Ezért nem szabad meglepődnünk, hogy nem ismer fel minket mikor magához tér. 

A szülinapomat csak anyáékkal tartottam meg, de hiányzott valami vagyis inkább valaki. Astraea. A rajongóktól sok-sok szívmelengető üzeneteket kaptam és ajándékokat is küldtek nekem, mint például rajzokat, kézzel készített karkötőket, édességeket. A csapattársaim is felköszöntöttek, páran elakartak csalogatni magukkal iszogatni de nekem nem volt kedvem. Amikor elfújtam a gyertyát a tortámon azt kívántam, hogy ébredjen fel az én szerelmem. 

A napjaim monotonok és egyhangúak lettek. Elmentem edzésre majd átvándoroltam a kórházba végül anyáéknál kötöttem ki. És ezt a hónap mindennapján megcsináltam. Anya elkezdett értem aggódni, hogy ilyen fiatalon tönkreteszem magam. 

Bár nem csak én néztem ki úgy, mint egy mosott rongy. Hanem Xavi is az edzőnk, nem volt fejben az edzéseken. Én tudtam, hogy van valami közös benne és Astraea-ban, egy nap elmesélt mindent nekem. Azt, hogy ő Astraea apja. Mindvégig tudott a lányáról a nagymamán keresztül és amikor találkoztunk a kórházban az eset napján sírva mondta el, hogy mindenről ő tehet. Elmondta, hogy a lánynál találtak egy levelet ami okozta Astraea figyelmetlenségét, felismerte az írását és még nagyobb bűntudat keletkezett Xaviban. Próbáltam tartani benne a lelket de nem sikerült valami jól, hiszen még magamat is rendbe kellett volna tennem. 

A rendőrség is nyomoz az ügyben, próbálják elkapni a tettest hiszen elmondták, hogy itt a kocsis ember volt a nagyobb bűnös. Már megnézték az összes kültéri kamera felvételeit, látszik rajta, hogy Astraea-nak zöld volt a lámpa így át kelhetett a zebrán de a férfi hatalmas sebességgel áthajtott a neki pirost jelző lámpa alatt. 

Mai napon úgy keltem fel, hogy valami furcsa érzés volt bennem. Nem volt ma edzés így tudtam, hogy több időt tölthetek el a kórházban. Elmentem a virágárushoz, hogy vigyek friss virágot Astraea kórtermébe. Gyakorlatilag már kész virág üzletet nyithatnának amekkora mennyiségű virág van a lány kórtermében. 

-Nagyon szerencsés lehet a szíved választottja-nyújtotta át a szál rózsát az idős férfi.

-Igen, nagyon szeretem őt-mosolyodtam el-Tessék-raktam le a pénzt a pultra. 

-Ajándék-tolta vissza a papírpénzt. 

-Nos köszönöm.

Az utam folytatódott a kórház felé, leparkoltam a szokásos helyre. Intettem egyet a portás néninek majd a recepcióban ülő dolgozóknak. Megnyomtam a liftben a kettes számú gombot majd amint felértem már mentem is a szokásos kórterembe.   

-Szia, megint én-nevettem fel-Hoztam virágot a kedvencedet. Fehér rózsát. Nem sok minden történik velem mostanság. Napok már egybefolynak nekem. Tudom nem lehet egy varázslattal megváltoztatni az időt, de ha képes lennék rá már megtettem volna. Nagyon hiányzol nekem, hiányzik a nyüzsgés az otthonunkból. 

-Kisfiam-csukta be maga után az ajtót anya. 

-Szia anya. 

-Látom megint gyarapodott Astraea gyűjteménye. Virágos kertet csinálsz itt neki.