Csillag az égen|✓|

dieciséis

A S T R A E A 
P O R T O K A L O S 

Vágy és szenvedély. 

Ezt mondhatnám el az estéről amit Pabloval töltöttem. Attól függetlenül, hogy nem történt semmi pár csóknál, élveztük az estét. Tőle kaptam meg az első csókomat. Gondolom kikotyogtam valamit amit nem szabadott volna. Nagyon remélem ez nem történt meg. Hiszen világomról nem tudtam annyi alkohol mennyiséget vittem be szervezetembe. Bár nem is ittam olyannyira sokat de nem szokott hozzá a testem az alkoholhoz. Nagyon remélem ez nem történt meg. Hiszen miután felkeltem az ágyában másnap reggel kétségbeesetten összekapkodtam cuccaimat és hazáig meg sem álltam. 

Azóta eltelt egy hét, de nem jelentkezett a drága focista fiú. Próbáltam visszaemlékezni, álmomba egy-egy pillanat előjött de azon kívül semmi sem. Visszatérve Pablora, én még hét közepén írtam, hogy ha az ideje megengedi akkor szeretnék vele találkozni. Már pénteket írunk és még mindig nem válaszolt az üzenetemre, meg se nézte. Ennyire elfoglalt ember lenne? Hallottam róla egyesmást, hogy már a nagy csapatban játszik névileg az FC Barcelona-ban folytatta pályafutását, előtte pedig ennek híres-neves futballcsapatnak utánpótlásában volt. De most nincsen nekik sem edzés sem mérkőzés ezt ő maga mondta nekem. 

Folyamatosan a telefonomra pillantottam az óra közben, éppen biológia órán ülünk az osztállyal. Túlzás azt mondani, hogy ülünk, mert valaki fekszik, valaki meg próbál nem elaludni. Páran a telefonjukat nyomkodják vagy a padtársával cseverészik. Nálunk Jul-al a felállás a következő volt, ő aludt és pedig valamit rajzolgattam a füzetembe. 

-Jövő héten dolgozat az eddigi anyagokból-feleli a tanár a csengő hangja után mire az osztály egy emberként nyöszörögni kezdett, a tanár úr ezt figyelmen kívül hagyva összeszedte a dolgait és már távozott is a termünkből. 

-Na akkor a következő órán elmondja mit kér tőlünk számon és te kidolgozod az egyik felét én pedig a másikat-fordul felém teljes testtel Jul. Hát ez még aludt az előző két percben. 

-Rendben-csak ennyit tudtam kinyögni mivel annyira hirtelen ért ez az egész. Aztán rezgett egyet a telefonom mire egyből odakaptam a tekintetemet. 

Pablo Gavira:
Mikor szeretnél?

Astraea Portokalos:
Mondjuk minél előbb???

Pablo Gavira:
Ráérsz most? 

Astraea Portokalos:
Éppen szünet van a suliban, még egy órám van és végzek. 

Pablo Gavira:
Írd le az iskolád nevét és azt is, hogy mikor végzel. 

Astraea Portokalos:
Miért miben mesterkedsz? 

Pablo Gavira:
Elmegyek érted. ;)

Felnevettem, gondoltam viccből mondja csak. Gyorsan leírtam iskolánk címét és hogy fél egykor már lépek is ki az iskola kapuján és már megszólalt az óra kezdetét jelző csengő. 

***

Nagyokat lépve hagytuk el Jul-al az iskola területét mikor megpillantottam egy autót. Túl feltűnő volt, ilyen márkás autója egy tanulónak nincsen az iskolánkban. Ez csakis Gavi lehet, hát nem viccből írta nekem azt amit. Az autó felénk eső oldalának támaszkodva nyomkodta a telefont, de besüllyesztette zsebébe amint lépteket hallott. Egyenesen felénk pillantott én pedig éreztem, hogy szívem hevesebben dobog és az arcom is pirosodni kezdett.