Csillag az égen|✓|

ocho

A S T R A E A
P O R T O K A L O S

-Sziasztok-léptem be a házba. 

-Hol voltál ilyen sokáig?

-Elmentünk Jul-al sétálgatni majd bementünk enni valahova mert éhesek voltunk. 

-Akkor nem is vacsorázol most? 

-Nem talán később eszek valami apróságot-vontam meg a vállamat-Egyébként nem kell szállítani semmit sem? 

-Még nem gyűlt annyi össze, hogy megérje elindulni és kikézbesíteni őket. 

-Áh értem-bólintottam egy aprót-Nos én felmentem. 

Amint felértem a szobámba kipakoltam a táskámból majd átöltöztem otthoni ruhába. Leülve az íróasztalomhoz merengni kezdtem egy újabb terven, hiszen ezzel is elbuktunk. Azt se tudom, hogy néz ki a férfi vagyis az apukám. Talán írnom kéne neki egy levelet ? Egyáltalán mit írnék benne? Azt se tudom, hogy hol lakik. 

-Arrhg-csúsztattam ujjaimat kiengedett hajamba-Kell valami megoldásnak lennie-gondolkodtam hangosan-Mára elég-sóhajtottam egy nagyot majd nehézkesen felkeltem a székről. Kikaptam az ágyamban lévő pizsamámat és mentem a fürdőszobába azonban egy furcsa beszélgetésnek lettem részese. Vagyis hallgattam ki, de ez már részletkérdése. 

-Szerinted jó volt ez az egész amit csináltál?-húha a nagyit még sosem hallottam ennyire idegesen beszélni-Felbolygattad az életét és feltüzelted érdeklődését. Azon van, hogy megkeressen téged és az anyját. Tudod milyen, szerinted én nem próbáltam erről az egészről lebeszélni. De ugyanolyan mint, az apja vagyis te, hajthatatlanok vagytok mind a ketten. Oda se akartam neki adni azt a levelet, de te erősködtél. És most mi van...igen káosz van, jól mondod. Mindegy lerakom mert lépteket hallok, és még az hiányozna, hogy meghallott valamit is. 

Ezt nem hiszem el! Nagyi mindvégig tudott, hogy mi van a levélben és nekem erről egy szót nem mondott. Tudja ki az apám, hisz éppen most beszéltek egymással. Nem, elég volt mára a drámákból és a kudarcokból. Megráztam fejemet majd tovább mentem a fürdőszoba felé. Gyorsan lefürödtem és ágynak vetettem magam. Már azt hittem pár perc alatt már mély álomba szenderülök, de sajnos nem így lett. Eleinte a mennyezetet bámultam majd mikor éreztem, hogy szemhéjam egyre nehezebb elhelyezkedtem a legkényelmesebb alvó pózba. Fél óra...semmi, egy óra...semmi, vergődtem egy oldalamról a másikra, sehogy se volt jó. Végül éjjel egykor csak elaludtam a sok forgolódás után. 

***

Másnap laposakat pislogva bambultam magam elé az osztálytermünkbe. Még csak fél nyolc van és a teremben is csak páran vagyunk. 

-Jó reggelt, sziasztook-toppant be az én barátnőm-Tessék, gondoltam álmos vagy így megleplek egy kávéval. 

-Áh, imádlak-vettem át a műanyag poharat-Baszki ez forró-lihegtem miután kortyoltam belőle. 

-Most akartam mondani de szerintem te is rájöttél erre. 

-Nem mondod. 

-Amúgy mára is van valami terved? 

-Nem nincs-sóhajtottam majd kortyoltam egyet a kávémból-Egyébként nem is meséltem neked. 

-Micsodáát? 

-Ígérd meg, hogy nem szólsz közbe-mutattam fel kisujjamat. 

-Ígérem-kulcsolta össze az övéve.