catorce

704 30 1
                                    

2022. április


A S T R A E A
P O R T O K A L O S


Csupán három hete történt az ominózus esemény Déliával, már az április hónapot látom a naptárba. Bár nem úsztam meg szárazon, hiszen valahonnan kitudódott, hogy nem mondtam Nagyinak igazat. Így arra és az utána lévő hétre szobafogságot kaptam. Ez azt jelentette, hogy suli után egyből mentem haza, tanultam és minden nap vittem házhoz a Nagyi által elkészített rendeléseket. Emellett segítenem kellett a házi munkában, ami annyira nem volt nagy dolog hiszen mindig segítek amiben csak tudok.

Ma telt le a szobafogságom, szóval mostantól szabad vagyok. Valahogy ki kellene derítenem kiköpött be engem a Nagyinál. De ennél fontosabb dolgok is vannak az életemben, mint ez a kis pitiáner ügy. Első sorban a jó bizonyítvány, aztán második helyen áll, hogy megtaláljam édesapámat, végül a dobogó alján a munka találás áll.

Lassan vége lesz ennek az tanévnek is, a végzősök már ezerrel tanulnak az év végi vizsgájuk miatt, most mi tizenegyedikesek is tehetünk a listára felsorolt tantárgyakból. Az osztályból vannak páran akik megpróbálják de én nem, igaz lenne rá erőm és tudásom is, de mostanra elég volt a sok stresszből és a rám nehezedő nyomásból. Szusszanni szeretnék, azt szeretném, hogy legyen egy normális életem, mint a hozzám hasonló tinédzsereknek.

-Szia-vettem fel az asztalomon rezgő telefonomat.

-Sziaa Rae-szólt bele Jul-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bulizni.

-Miért is? 

-Hisz, szombat van. Na meg megünnepeljük, hogy a kalitkád lakatja lehullott és kimozdulhatsz.

-Nem is tudom-húztam el számat.

-Ne húzogasd a szádat hanem vágd rá, hogy igen vagy nem.

-Ezt most inkább kihagyom.

-Pedig nem tudod miről fogsz lemaradni. Sokan lesznek olyanok akiket ismerünk mindketten. Lesz medence is és van Ernesto-nak valami haverja aki ért a zenéhez így ő ezért a felelős.

-Nem baj, és nem is érdekel. Nem akarok kimenni ebből a házból. Nem értem miért nem lehet ezt felfogni.

-Elég lett volna egy egyszerű nem is.

-Jaj Jul, nem így szere..-fejeztem volna be, de már csak sípolás hangját hallottam a telefonomban. Szuper, úgy érzem, vagyis tudom, hogy megbántottam most ezzel a kijelentésemmel.

-Lerakta-motyogtam magam elé.

Nem baj, had duzzogjon. Elvagyok én egyedül is itthon, elfoglalom magam és már mindjárt más lesz a helyzet. A fenébe is, itt van az alkalom, hogy kimozduljak erre én elutasítom.

Astraea:
Mikorra legyek kész? 

Julieta:
Tízre jön értem Ernesto szóval addigra legyél kész.<3

Ránéztem telefonom kijelzőjének felső sarkába ahol az időt mutatta, még csak tizenegy óra múlt.

-Hah, bőven van időm-sóhajtottam, ledobtam ágyamra a telefonomat és kimentem a szobából le a Nagyiékhoz.

-Hamarosan készen van az ebéd.

-Rendben, kell valamiben segíteni?

-Nem kell kincsem. Van valami program mára?

Csillag az égen|✓|Where stories live. Discover now