Csillag az égen|✓|

seis

A S T R A E A
P O R T O K A L O S 

Hajnali fél háromkor egyöntetű döntést hozva mondtuk, hogy ideje aludni. Mivel a nagyinak mondtam, hogy lehet nem megyek az éjjel haza mégis küldtem neki egy üzenetet erről, hogy megnyugtassam óvó lelkét. Már csak két szoba maradt a házban és vagyunk hatan. Természetesen Jul a barátja szobájában fog aludni, na de velem mi lesz. Túl lassú voltam mert mire felértem volna az egyetlen üres szobába azt már elfoglalta Hugo és Pedri. Így ketten maradtunk Gavival szobátlanok.

-Most mi legyen?-néztem rá.

-Van kanapé.

-És azon szerinted elférünk ketten?-tettem csípőmre kezemet és furcsa tekintetekkel méregettem hol az említett tárgyat, hol a velem szemben álló fiút.

-Voltam már eleget ebbe a házba és csak tudd kihúzható.

-Na akkor nosza, már leragadnak a szemeim.

-Te is ugyanúgy segíthetnél.

-Jó-sóhajtottam fel. Odaálltam a másik felére és tettem amit mondott-Készen is van.

-Ügyesek vagyunk-tartotta kezét felém, hogy belecsapjak.

-Takarók hol vannak?

-Hozok, meg párnát is.

-Rendben-bólintottam egy aprót. Míg ő előszedegeti a dolgokat addig én gondoltam egyet és elmentem lemosni a sminkem de rögtön eszembe jutott, hogy ez a fiús ház és én a büdös életbe nem fogok sminklemosót találni.

-Na mi ez a nagy durci-vágódott le mellém.

-Le akartam mosni a sminkemet de rájöttem, hogy én itt ebbe a házba nem fogok találni.

-Hát ez van na most aludjunk-dőlt hátra.

-Észkombájn én ebbe a ruhába aludni? Normális vagy?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Hogy neked mennyi bajod van-sóhajtott fel-Nesze-dobott nekem egy ruhadarabot.

-Fordulj el-nézek szemeibe.

-Tudod mit alszok és akkor te nyugodtan át tudsz öltözni.

-De ugye nem fogsz leskelődni?

-Nem-sóhajtott egy nagyot majd folytatta-nem fogok leskelődni.

-Akkor jó. Jó éjszakát.

-Jó éjszakát-mondta majd elfordult a másik oldalára. Hiper gyorsasággal ahogy tudtam levettem a ruhát majd felvettem a fiú pólóját. Egyből megcsapta orromat a citrus és fűszeres illatok keveréke. Mélyen beleszívtam az anyagba majd én is lefeküdtem a kanapéra, igaz megtartottam a nagy távolságot kettőnk között.

-Nem harapok-szólalt meg csukott szemmel, mikor közénk pakolgattam a párnákat.

-Ne ijesztgess-dobtam el az ijedtségtől az egyik párnát.

-Aludj már-kikapta kezemből a párnát és eldobta a másik irányba.

***

Másnap reggel vagyis ma reggel...délben morgások és susogások csapták meg füleimet. Szemeimet nyitogatni kezdtem, majd mozgolódni de valami meggátolt ebben. Rögtön kinyitódtak szemeim és megláttam, hogy a velem alvó fiúval teljesen össze vagyunk gabalyodva.

-Édes isten-löktem le magamról a fiút-Ne nevessetek-néztem szét a hasukat fogó társaságon.

-Pedig olyan cukik voltatok így összebújva-törölgette könnyeit barátnőm.