veintiséis

602 26 0
                                    

P A B L O
G A V I R A


-Nem emlékszik rám-sóhajtottam egy nagyot.

-Nem szabad itt megállni és hátat fordítani mindennek.

-Nem is ez a baj, hogy rám nem emlékszik. Hanem az, hogy várja a nagyiját. Szerinted, hogy tudom én elmondani neki, hogy meghalt?

-Jó sehogy, te az ilyenekben nagyon rossz vagy. Majd elmondom neki én.

Nagyot sóhajtottam majd elhagytam az osztály részlegét és kimentem a várakozóba. Csak bámultam ki a fejemből és a gondolatok egymást fellökve bolyongtak a fejembe. Valamit ki kell találnom annak érdekében, hogy visszahozzam az emlékeit. Egyszer csak egy lábat láttam magam előtt és felnéztem a titokzatos alakra.

-Nem rég telefonáltak, hogy felébredt.

-Igen-bólintottam-Csak van egy kis bökkenő.

-Miféle bökkenő?

-Hogy nem emlékszik senkire és semmire. Az elmúlt pár hónap emlékei elvesztek.

-Akkor ez azt jelenti, hogy?

-Igen-vágtam rá a választ mielőtt befejezte volna a kérdést az edző.

-Akkor minden odaveszett?

-Attól tartok, hogy igen. Az orvos szerint, ha mesélünk neki olyan emlékeket ami vele történtek akkor ezzel elősegítjük a gyógyulását.

-Nekem nincsen egyetlen egy emlékem sem. Most volt annyi bátorság bennem, hogy végre elmondjam neki személyesen, hogy én vagyok az apja.

-Miért nem mondtad el neki előbb?

-Mert egy beszari kisfiú voltam. Nemrég meséltem el Núrianak, hogy van egy gyerekem.

-Kiakadt?

-A várthoz képest nem, teljese nyugodt volt és mondogatta nekem, hogy álljak a sarkamra és mondjam el Astraea-nak, hogy ő a lányom.


***


A napok teltek múltak, de Astraea emlékezete nem jött vissza. Minden nap edzések után elmentem hozzá és kérésére mindig egy-egy közös emléket elmeséltem neki. Egy hete annak, hogy felkelt és a mindennapos vizsgálatok szerint hazajöhet. Természetesen egyből felajánlottam, hogy hazaviszem hozzám.

Ma szerencsére nem volt edzés így a fiúkkal megbeszéltük, hogy nálam összeülünk és beszélgetünk, kártyázunk meg iszogatunk. Már a második kört játszottuk mikor megcsörrent a telefonom.

-Holaa-köszöntem bele.

-Szia kisfiam. Azt szeretném mondani, hogy jöhetsz Astraea-ért most készítem el neki az utolsó papírját.

-Indulok is-mondtam majd rányomtam anyára a telefont.

-Srácok nekem mennem kell.

-Hova mész?-kérdezte Lewandowski.

-Kórházba, nyugi nem velem van gond. Most hívott anyu, hogy mehetek Astraea-ért.

-Addig mi itt maradhatunk?

-Persze, legalább megismeritek őt-mondtam és mentem is felvenni a cipőmet-Majd jövünk-kiáltottam az ajtóból és sebesen szeltem át a lépcsőket a kocsimig.

Nem mondom azt, hogy túl gyorsan hajtottam de azt se mondanám, hogy úgy mentem, mint egy öregapó. Betartottam minden szabályt de gyorsan eljutottam a kórházhoz. Köszöntem a recepcióban lévő hölgyeknek és már mentem is fel szerelmemhez.

Csillag az égen|✓|Where stories live. Discover now