Alexander:
Reggel nagy viharra ébredtem.
A vihar mindig elbassza a
kedvem. So, ilyenkor mindig
egy nagy pohár kávéval
kezdtem a napot.
A konyhába az asztalra
pakoltam a tejet, mikor
kivágodott az udvarra nyíló
ajtó. Miranda és Adam lépett
be rajta.
Adam kezébe a macska,
Miranda a pólójából meg
egy kosár féleséget alakított,
amiből már tudtam hogy
van benne valami.
– Megszült. Négyből csak
egyet tudtam megmenteni
– szipogta a lány.
Adam hozott két törölközőt,
az egyikkel az anya macskát
bugyolálta be, aki azon
nyomban elaludt. A másikat
leterítette az asztalra,
Miranda meg rátette azt az
élő kicsi cicát, aki nagyokat
nyávogva didergett.
– Elhoztad a holtakat is?
– kerekedett el a szemem.
Maffiózó vagyok, de azért na.
– Igen. -bólintott – Nem hagyhattam őket odakint.
– És mit tervezek velük
csinálni? – Vontam fel az
egyik szemöldököm.
– Ha eláll az eső, akkor
eltemet őket. Addig meg
elteszem őket, valamibe,
aminek van fedele – nézett
körbe a konyhába, mire
én az egyik szekrény tetejéről
felemeltem egy nagy fazekot.
– Tökéletes – vette el tőlem, és
beletette a halott macskákat
Remek. Abból se fogok többet
enni.
A kezébe vette az élőt és
megtörölgette. Én közben
a kávémba öntöttem tejet,
Adamot meg elküldtem, hogy
pihenjen. Nehéz feladat
Miranda McGeere vigyázni.
Miranda hirtelen felkapta
mellőllem a tejet, és
beleszagolt (?).
– Ez tej? – Nézett fel egy
pillanatra rám. Bólintottam.
Keresett egy tálat és beleöntött
egy kis adag tejet. Én
eközben összehúzott
szemöldökkel néztem.
Mire készül?
– Odaadnád? Nem érem el. -nyújtozkodott a legfelső
polcon lévő cukor után.
Közel léptem hozzá. Túl
közel. És levettem neki. Láttam hogy nagyot nyel, de végül összeszedte magát, és a meleg tejbe beleöntött egy kis cukrot.
Kit akar mérgezni?
Egy kis kanállal összekavarta.
A pici macskát a kezébe vette.
A kis ujját belemártotta a
tejbe, és az állat szája elé
tette, ami csukott szemmel
kezdte el lenyalni a tejet
Miranda ujjáról. Wow.
És ezt még megcsinálta egy
párszor.
Akaratomon kivül is elkezdek
perverz gondolatok cikázni
a fejembe, és szintén
akaratomon kivül
végiggondoltam, hogy egy
macskával így tud
bánni, akkor egy kisbabával?
Őt is ugyanilyen kedvességgel
és szeretettel vigyázzna rá? Fenébe is.
A kis macskát letette az
anyja mellé, a maradék
tejet meg kiöntötte.
Elindult, de én utánna szóltam.
– Addig itt maradsz, amég
nem ér ide a következő
őr. Ő majd ad neked száraz
ruhát, és visszakisér a szobádba
– mondtam. Éreztem hogy
a tekintetem megfagy.
Miranda felvont szemöldökkel
fordult felém. Az én arcom
nem rezzent, csak néztem
ugyan úgy, ridegen őt.
– Hát, rendben – vágta le
magát az egyik bárszékre.
Érezni lehetett a levegőben a
feszültséget.
~~~~~
Ezt a részt szinte megálmodtam.
Köszi, ha elolvastad <33
YOU ARE READING
Ígérem ✅
Romance"- Szervusz. Hoztam ruhát. 20 perc múlva légy kész. Találkozol a főnökkel - szólalt meg angolul. - A kivel? - Néztem rá, miközben a kezembe vettem a ruhadarabokat. Fekete farmer és egy, vagy hatszor nagyobb, fekete póló volt. - A főnökkel - ism...
