Ígérem ✅

2.18

Miranda:

Beléptem az edzsőterembe, ahol elkapott az a tipikus gumi szag.
Alexander épp egy törölközővel törölte az arcát, és mikor észrevett meglepően nézett rám.
Én is meglepően néztem rá, ugyanis időközben a kezembe került a telefonja, amit a bejárt előtt feloldva találtam.
Volt itt egy név: Patricia❤️
- Mi ez, Alex? - mutattam a telefonra. A sírás határán voltam. Ez nem lehet az, amire gondolok. Nem lehet, hogy ez történik.
- Miranda. Én....már számtalanszor el akartam neked mondani, hogy....khm....mást szeretek - mondta.
Eltátottam a számat. Mintha hirtelen nehezebb lett volna levegőt venni. Megcsalt. Megcsalt!
Az agyam vészjóslóan jelzett, hogy csináljak valamit.
De nem tettem semmit.
Csak álltam és néztem rá.
- Oké - mondtam. - Viszont akkor én távozni szeretnék innen örökké. Meg az életedből is.
- Akkor megtalálnak és megölnek
- húzta össze a szemöldökét.
- Tudom. Ez a cél - bólintottam lassan.
- Meg akarsz halni?
- Nem. Ha elkapnak, akkor valószínűleg küzdeni fogok az életemért.
- De meghalsz.
- Tudom - bólintottam még egyet.
- Ne akard ezt, Miranda.
- De, ezt akarom - beszéltem még mindig ugyan olyan nyugodsággal.
Nem tudtam sírni. Egyszerűen nem ment. (írói megjegyzés: viszont nekem sikerült💧)
(....)

Összepakolva álltam készen az indulásra. Megint.
Üveges tekintettel néztem, és vártam Alexre, aki még nem készült el.
Beleegyezett, hogy elmehetek, ha az ő egyik gépével megyek vissza, és ha visszakisérhet. Beleegyeztem. Nem volt más választásom.
- Mehetünk - jött le a lépcsőn, mire bólintottam.

A reptéren nagy volt a nyüzsgés.
Alexander összehúzott szemöldökkel nézett össze-vissza, hogy mi történik.
Hirtelen egy fekete furgon hajtott mellénk, amire Alex emberei rögtön rászegeszték a fegyvert.
Lélegzet visszafojtva néztem, hogy mi történik.
Egy szakadt ruhás, félszemű férfi szállt ki a kocsiból.
- Menj el innen - sziszegte Alex idegesen.
- Üdvözöllek hugicám
- fordult felém az idegen és elmosolyodott miközben rám nézett. Fogai már épphogy nem kirohadtak.
Csodálkozva néztem rá.
- Igen, én vagyok a testvéred, örülök, hogy újra és utoljára láthattalak - mondta.

Minden olyan gyorsan történt.
A báttyám pisztolyt ragadott és Alex felé irányította.
Nem gondolkoztam semmit, csak Alex elé ugrottam.
A pisztoly durrant, nekem meg elakadt a lélegzetem.
Alex emberei rögtön a földre lökték a báttyám és ellátták a baját.
Mosolyogva néztem, ahogy megkapja azt, amit megérdemelt.
Aztán hirtelen elkezdtem erősen köhögni, mire hirtelen egy adag vért hánytam ki.