Ígérem ✅

1.8

Miranda:

A nap, mikor végre megtudtam,
hogy miért vagyok itt. Nem
lettem miatta
megkönnyebültebb, az
biztos. De először is sorjában. Tegnapról még
annyit, hogy semmi. Nem
történt semmi. Egész
nap a szobámba
voltam, a cicákhoz csak
akkor mehettem le, ha
meg kellett etetni az anyukát,
a pici meg természetesen
az anyuka által jutott
táplálékhoz.

Reggel nagy nehezen felkeltem.
Az új testőrömmel lementem
megetetni az anya cicát.
Mire felértem a reggelim
az ágyon volt.
A testőröm közölte, hogyha
ettem Alexander vár az
iródájába. Szóval, ettem és
mehettem újra abba az
irodába.

Bekopogtam, mire engedélyt
kaptam a bemenetelemnek,
spanyolul (biztos vagy benne,
hogy tudta, hogy en vagyok,
csak szórakozik folyton).
Semmit nem változott az
egész. Óvatosan leültem
a bőrfotelbe, közben a
könyökömre rátettem a
kezem, hogy véletlen se
dörzsöljem újra a fotelnek.
Ránéztem az előttem író
férfire. Ki volt öltözve rendesen.
Teljesen más volt, mint reggel.
Reggel az a "cuki rosszfiú",
most meg "bűnöző" kinézete
volt.
– Na – tette le Alexander a
tollat a kezéből. – Ismered
ezt az embert? – Tolt elém
egy lapot, amin egy kép
volt.
– Igen, ő a bátyám volt.
– bólintottam. – De már nem
él – tettem hozzá halkan.
– A faszt nem – mondta, mire
elkerekedett szemekkel
néztem rá. – Mármint – köhintett – mielőtt ide kerültél,
azelőtt láttuk a kamerákon
keresztül a birtokom közelébe.
– Az nem lehet – nyeltem. – Várj. Tegyük fel hogy ő volt, és akkor? – ezt volt az első kérdés, amit ki tudtam préselni a számból, annak ellenére, hogy megannyi kérdés kavargott a fejembe.
– Régen nekem dolgozott.
Még akkor te csak egy pici
kislány voltál. Az egyik nap
mondta, hogy elmegy hozzád,
mert hiányzol neki. A legjobb
barátom volt, mondtam hogy
menjen nyugodtan. De aztán
nem jött vissza – simította
hátra a haját. – Elmentem
hozzátok, de ott se volt.
Nagymamátok azt mondta,
hogy nem is ment haza – fejezte
be a kis mesét, és hátradőlt
a székén, ami nagyokat
nyikorgott.
– Megszökött? – kérdeztem
összeszorult gyomorral.
– Nem tudom. Szinte
felszivodott, de mielőtt
idehozattalak, akkor láttam
hogy a bokorba ez van – nyújtott felém egy kis fecnit. – Nem tudom mit jelent, de
ez biztos, hogy az ő kézírása.
Ezer közül is megismerném.
– "3x" – olvastam fel, ami
rá volt írva. – Ez mit jelent?
– Nem tudom. -könyökölt
az asztalra – Őszintén,
reméltem, hogy te tudod – sóhajtott.
– Ha jól értelmezem, akkor
itt dolgozott, egyik nap
ok nélkül elment, és nem
jött vissza. Hazudott neked,
pedig a legjobb barátod
volt. Annyira elmenekült,
hogy nem találtad sehol.
És pár napja újra itt volt,
és ezt hagyta itt – foglaltam
össze. Alexander csak bólintott.
– És ezért kellek én – mondtam,
mire megint bólintott egyet.
– De miért akarod megtalálni
ennyi év után?
– Ő volt az egyetlen, aki
mellettem állt. Mióta
elment, azóta meg akartam
találni. Már majdnem meghalt
bennem a remény, mikor eszembe jutott, hogy te is itt
vagy – sóhajtott. Nekem fájt
ez a sóhajtás.
Szóval ezért kellek én Alexander
Rightnak. Hogy megtalálja
a számára és számomra is
fontos embert. Mindenre,
csak erre nem számítottam.

~~~~~

Huhaaa. Lassan kezd kibontakozni az egész. Ez a rész jelenleg nagyon tetszikkkkk.

Koszi, ha elolvastad. <33

Puszi mindenkinek