KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁS

1.7K 56 21
                                    

Miranda:

Lassan kinyitottam a szemem.
Egy kórházi rendelőben voltam.
Nyilt az ajtó és Alex jött be rajta.
Remek. Egy újabb álom.
Már egybe szerepelt.
Nem foglalkoztam vele, hanem csak visszadőltem az ágyba.
Majd abba marad ez az álom is, és jön a következő.

– Miranda! Miranda – térdelt le az ágyam elé.
Beszélt. Rendesen beszélt.
Az egyik álmomba is beszélt, de ott nem hallottam a hangját.
– Alex? – kérdeztem. Volt rendesen hangom! – Álmodok még mindig, vagy ez a valóság?
– Ez a valóság. Istenem, jól vagy.
Megyek, és szólok egy orvosnak
– mondta boldogan és rögtön kifutott az ajtón.
Szóval ez nem egy álom?

Pár másodperc múlva visszajött Alex egy orvossal.
– Mondja, doktorúr. Ez egy álom?  – kérdeztem, miközben megvizsgálta a pulzusom.
– Ez a valóság, drága. Hogy érzi magát?
– Úgy, mintha álmodnék. Össze vagyok zavarodva.
Mi történt velem? – tettem fel az egymilliós kérdést.
– Meglőtték magát. Épp, hogy meg tudtuk menteni, de így is két hétig kómában feküdt, ahol igen, valószínűleg sokat álmodhatott.
És ezért is hiszi azt, hogy még mindig álmodik – mondta az orvos.
Kómába estem? Mondjátok, hogy a Patrícia esetet csak álmodtam.

Beszélt pár szót a doktor Alexszel és végül kiment a szobából.
– Hogy vagy? – fordult felém Alex.
– Miért nem Patrícia mellett vagy? – kérdeztem.
– Tehát jól vagy – bólogatott.
– Csak nem dobott Patrícia?
– Nem – rázta meg a fejét.
Ha jól láttam, akkor mosolygott is. – Igazából itt van ő is – mondta, és kiment az ajtón.

Én meg már készen álltam, hogy szembe nézzek azzal a ribanccal, hogy megtépjem. De mikor Alex visszajött egy kisbaba volt a kezébe.
– Ő itt Patrícia – adta a kezembe a babát.
– Hát te vagy az a Patrícia
– mondtam mosolyogva. – De miért? Vagy hogy?
– csodálkoztam, miközben a kicsi megfogta a mutató ujjam, és jól megszorította.
– Az egyik ismerősöm felesége szülte, csak sajnos a felesége meghalt a szülésben, az ismerősöm meg nem állt készen egy baba fogadására, így elválaltam. Elválaltuk
– suttogta az utolsó szót.

Már majdnem elsírtam magam örömömben, mikor eszembe jutott valami.
– Te hülye! Mi az, hogy mást szeretsz?
– Viccnek szántam, de nagyon szarul jött ki – mondta komolyan.
– Igen, nagyon – helyeseltem, miközben Alex felém hajolt és megcsókolt. – Egyébként olyan érzésem van, mintha most szültem volna meg a picit.
Kijelentésemre nagyot nevetett, mire a baba is felkacagott.
– Ideje hazamenni, nem gondolod?
– De – bólogattam.

Alex egy nagy kanyart vett, és máris megékeztünk.
A kapunál Lincoln állt.
Gondolkozás nélkül kipattantam a kocsiból, és a nyakába ugrottam.
– Örülök, hogy jól vagy
– suttogta, miközben szorosan ölelt.
– Én is – motyogtam a vállába.
Hirtelen elengedett.
Ahogy elendegett Alex rögtön felkapott, és úgy cipelt, mint egy hercegnőt.
Bevitt a házba, azon belül is a nappaliba.
– Boldog szülinapot, szerelmem
– suttogta a fülembe, mire csodálkozva néztem végig a szobán.

A sarokba egy karácsonyfa díszelgett, egy torta volt az asztalon, és a cicák a kanapén pihentek.
A fali naptárra pillantottam.
December 24.-e volt.
– Boldog karácsonyt, macikám
– mosolyogtam és a szájára tapadtam.
– Mi az, hogy macikám?
– kérdezte mosolyogva, miközben letett maga elé.
– Hát gondoltam, hogy én is mondok valami cukit.
– Nekem az Alex is elég cuki, ugyanis nyílt titok, hogy csak te hívhatsz Alexnek – mondta egy perverz mosoly kiséretében.
– Elég hízelgő dolog ez
– mosolyodtam el én is perverzen.
– Jut eszembe. Hoztam neked valamit – mondta izgatottan.

Kb. 10 perccel később egy kicsi, vékony mikulás ruhába voltam.
Mint valami karácsonyi prosti, esküszöm.
De Alex ezt nem így gondolta, ugyanis mikor elé léptem elállt a szava.
– Ma este velem leszel, ugye?
– Lennék, de mi van a sebemmel? – utaltam a meglőtt gyomromra, ahol egy szép, nagy seb díszelgett.
– Vigyázok rád – tette kezét a derekamra.
– Oké – bólogattam, és megcsókoltam.
Hogy is mondhattam nemet, mikor mindig is vigyázott rám?
Az ő sajátos, szar módszereivel, de vigyázott rám.
A baba sírásra elváltunk egymástól, és összenéztünk.
Szülők lettünk. Jaj.
– Szerintem az anyját akarja
– mosolyodott el Alex, mire megforgattam a szemem.
Persze, hogy őt akarja.

– Siess asszony, mert fél óra múlva jön anyám, és a tesóm
– jött be Alex a szobánkba.
– Komolyan?
– Igen, úgyhogy vegyél fel valami csinit. Bár ez is maradhat felőlem. – kacsintott. Még mindig a télapos-kurvás ruhában voltam.
– Rendben, de mi az, hogy “asszony„? – álltam fel az ágyról, és felé sétáltam.
– Hát már az vagy, nem?
– Inkább szeretnék most valami más lenni – motyogtam.
– És mi? – tette kezét a derekamra.
– A kurvád.
Ahogy kimondtam, rögtön nekem esett, és elkezdett csókolni.

Óvatosan ledöntött az ágyra, és a lábam közé nyúlt, amit nem igazán sok dolog takart.
Csak az a ruha, de az már az elején felcsuszott és a bugyim.
– Szerintem belefér egy gyors menet, mielőtt jönnek – motyogta Alex.
– Szerintem is.
Felsóhajtottam a mondanom végén, ugyanis hideg keze megtalálta a csiklóm.
– Gyere hozzám.
– Oké – leheltem rá a szót a szájára.

~~~~~~

Nagyon Boldog Karácsonyt mindenkinek!🤍
Puszi, N.

Ígérem ✅ Où les histoires vivent. Découvrez maintenant