Ígérem ✅

1.27

Miranda:

- Erről nem nagyon szerettem volna beszélni, de most ezt el kell
mondanom - fogta meg két
kezem.
- Megilyesztesz - mondtam,
mire magához ölelt, és
elkezdte cirógatni a hátam,
ami kellőképpen megnyugtat.
- Nem lehetek így a háttered
- mondta, mire csalódottan
néztem fel a szemébe.
- Mégis miért nem?
- Mert ez egy maffia, én
egy maffiózó vagyok, és ha
valaki megtalálja a telefonod,
és felismer, akkor bajba leszel,
amit nem engedek. Szóval...
- vette ki a kezemből a telóm.
- Kitörlöm, de cserébe csinálunk
egy másikat, jó? - emelte fel
az államnál fogva a fejem.
Mosolyogva bólintottam.

Fél percig bibrálta a telóm,
utánna megfogta a kezem, a
szívére tette, és a kezembe nyomta a készüléket.
Megcsináltam a képet, és
be is állítottam háttérnek. (....)

- Mi ez a ricsaj? - lépett be a
konyhába Alex.
- Magyar trash zene - kiáltottam át a zenét, ami max hangon ment.
- Mid fáj? - kérdezte, mire nagyot nevettem.
- Most ehhez van kedvem
- vontam meg a vállam és
tovább kavargattam az előttem lévő babgulyást.
- Mit eszünk? - bújt mögém, és
átkarolva a derekamat a
nyakamba hajtotta a fejét.
- Magyar babgulyást.
- Mi ez a nagy magyar
hangulat? Mármint nem zavar,
csak szokatlan - morogta a
nyakamba, miközben elzártam
a gázt.
Szó nélkül kibontakoztam
öleléséből, mire láttam, hogy dühösen néz utánam.
Odamentem a telomhoz, és betettem egy lassú számot.
- Táncolunk? - nyújtottam
felé a kezét, amit rögtön megfogott.
Egyik kezét a derekamra tette, a másikkal meg fogta a kezem.
Az én bal kezem a vállán pihent, a másikkal meg fogtam a kezét, és elkezdtünk lassan táncolni a konyhá kellős közepén.
Felnéztem a szemébe, amik csak úgy mosolyogtak rá. Lányos zavaromba oldalra néztem,
mire Alex felnevetett, és egy puszit nyomott a homlókomra.
Fejemet a vállára hajtótam, és
mind két kezemmel átkulcsoltam a nyakát, ő meg a két kezével a derekamat ölelte át.

És így voltunk végleg.
Talán másodpercekig, talán percekig, talán órákig. Nem tudom. Elvesztettem az idő érzékemet. Csak a boldogságot
és a nyugalmat éreztem.
A zene és Alex teljesen elragadott magával. Az elmúlt hónapokban talán most éreztem a legnyugodtabbnak magam.
Aztán Alex hirtelen megpörgetett. Mivel hirtelen ért, így nevetve egy aprót sikítottam.
Aztán szembe néztem vele, és a zene is kezdett elhalkulni.
Felém hajolt, és mikor pont vége lett a zenének, megcsókolt. Igazán filmben illő jelent volt, de ebben sokkal több volt az érzelem mint a filmekben. Éreztem benne a fájdalmat, a szenvedést és a szeretetett, meg
a vágyat.

Ragyogó szemekkel néztem fel
rá, mire szó nélkül magához
ölelt. Egyszerűen éreztem, hogy
valami nincs rendben. Már
napok óta érzem ezt, de
mindig elhitettem magammal,
hogy csak beképzelem. De most nem! Itt érzem az ölelését, ami
annyira elveszett és szerető, hogy az már nekem fáj.

~~~~~

Ezt a részt a Somewhere only we know zenére írtam.