Ígérem ✅

2.2

Miranda:

"Kedves Dolores!

Épségben megérkeztem, köszönöm. M."

Óvatosan beletettem egy borítékba, és mentem vele a postára.
Muszlim nőnek kell álcázom magam napszemüveggel, ugyanis Alexander emberei mindenhol ott vannak, és keresnek engem.
Beleolvadnak a környezetbe, de eleget voltam ott, így felismerem őket.

Észrevéltenül besurrantam a postára, és feladtam a levelet.
Az üzleten kívül tárcsáztam Dolorest.
- Megvan a levél - szóltam bele.
- Szupi, ügyes vagy - nem láttam, de hallottam a hangjába, hogy boldog.
A levelet figyelem elterelésre használjuk, hogy félrevezessük Alexandert. Ugyanis a levél alapján valószínűleg azt fogja hinni, hogy elhagytam az országot, és messze fog keresni.
És akkor én meg nyugodtan élhetek. Félig-meddig nyugodtan.
Na, de most jelenleg az ország szélén vagyok. Egy szép kis két szobás lakást béreltem ki elég jó árban (mondjuk a konyhában néha büdös van a wc miatt, de az a legkevesebb.) Inkább ez, minthogy kint aludjak az utcán, aztán ki tudja milyen alakok rám találnának, vagy ami rosszabb, Alexander emberei.

Dolores elmondása alapján Alexander szenved, hogy nem tud megtalálni, és én valamiért élvezem, hogy miattam szenved.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik, de mikor Alexanderre gondolok ürességet érzek legbelül.
Úgy látszik már nem szeretem.