a megtört omega

1

Világéletemben mindenki egy selejtnek tartott. Amint kiderült a családban, hogy omega vagyok, a jobb fej rokonok átnéztek rajtam, a rosszabbak viszont minden létező alkalomkor az orrom alá dörgölték, hogy ők jobbak nálam. A szüleim még a jófej kategóriát erősítették. Nem tagattak ki, csak átnéztek rajtam és a béta testvéreimet kezdték isteníteni. Többször is az orrom alá dörgölték, hogy ha még omega is vagyok, akkor is lehetnék férfiasabb.

 - Jin, kaja!- hallottam meg anyám hangját, ezzel invitálva ebédelni. Legalább hajlandóak velem egy asztalnál enni. Halkan kocogtam le a lépcsőn és ültem le a szokásos helyemre.

 - Anya..- szólaltam meg halkan- Kaja után, kimehetek sétálni?- kérdeztem félve

 -Nem az én dolgom, hova mész vagy nem mész!- jelentette ki semleges hangon. Az évek során megszokhattam volna, ezt a ridegséget, de még most is fájt. - Lázad mikor lesz?- kivételesen rám nézett. Utoljára ilyen talán négy éve lehetett.

 - Nem tudom. Talán a jövő héten.- motyogtam és elkaptam róla a tekintetem. Nem kell éreznie, mennyire meglepett a hirtelen közeledése.

- akkor rendben, jó sétálást!- kelt fel az asztaltól és a szennyes edényét is vitte magával a konyhába.Gyorsan befejeztem én is az ebédemet és rohantam is ki a házból. Hála istennek a falkánk területe megfelel egy erdő melletti faluéval, ezért nem kellett sokat sétálnom az erdőig, ahol már farkasként kocoghattam a turista jelzéses út mellett. Egy idő után, már elfelejtettem figyelni az időt és az utat is és valahogy így történhetett, hogy egy vadidegen farkassal találtam szemben magam.

 Hatalmas sötét szűrke bundáját itt-ott vöröses sávok szelték keresztül, a vérvörös szemeiből és hatalmas méretéből ítélve tudtam, hogy egy alfa áll előttem. Első ránézésre a szöges ellentétemnek tűnt, csak egy dolog volt, amiben azt mondhattam, hogy hasonlítunk, azok pedig a vöröses csíkjaink voltak. Nekem rikító kék szemem és világosszürke bundám van. Tényleg mondhatom a szöges ellentétemnek, még akkor is, ha a piros komplementere igazából a zöld. Igen, rohadt sok időm volt ilyenekre. Sokat ,,művészkedtem", amikor a családi összejöveteleken a szobámba menekültem és ott rajzolgattam és festegettem.Megijedtem az idegen alfától, ezért lassan elhátráltam egy nagyobb bokor mögé. Az alfának az érdeklődését vagy nem keltettem fel, vagy túlságosan is felkeltettem. Csak meredten nézett rám. Egy pár percig csak figyeltük egymást, majd mogorva hangon megszólalt.

-Mit keresel erre Omega? Ez nem a te fajtádnak való hely! -A hangjától a hideg kirázott, de nem bírtam menekülni. Használta rajtam a belső alfáját! Akárhogy küzdöttem nem tudtam menekülni. - Hogy hívnak és mi a neved?- lépdelt hozzám egyre közelebb. A lényeg, hogy ne válaszol! Ha azt hiszi, teljesen hülye vagy, akkor elenged! - Te tényleg teljesen hülye vagy? Hallom a gondolataidat!- mordult rám.

 - A faszom!- valamiért ez volt az első szó, amit ki tudtam nyögni.

 - Jól van, szóval tudsz beszélni is!- állt meg előttem.

 - A Kim falkából jöttem és SeokJinnek hívnak..- adtam meg magam és hajtottam le a fejem. A családunkban mindenki alfa vagy béta, ezért eléggé ki tud készíteni a jelenlétük.

- Értem. Hát az innen kurva messze van!- ült le elém - biztos haza akarsz még ma menni? Kezd sötétedni.- rémülten kaptam a fejem az ég felé. Engem otthon ki fognak nyírni! - Na mi az? Vár az alfád?- húzza gúnyos vigyorra a száját, amitől kilátszódtak a hatalmas szemfogai. Rémülten ráztam meg a fejem.

 - legfeljebb az omegagyűlölő szüleim.- villantottam egy hamis mosolyt és én is leültem.

 - Akkor nem olyan nagy baj, ha ma nem mész haza?- próbált érdeklődni, de a lehető legérzékenyebb ponton talált el akaratlanul is.

 - Pont ellenkezőleg. Kurva nagy balhé lesz már így is!- vakartam meg a fülem stresszesen.- Akkor miért mész haza? Itt is maradhatnál!- állt fel idegesen.

- Nem tehetem. Legalább egy évig még ők ítélkeznek felettem.- keltem fel én is és az alfának hátat fordítva indultam haza.

- elkísérlek!- ugrott mellém. - egy omega este nem mászkálhat egyedül