a megtört omega

12

A falka többi tagjával nyugodtan sétáltunk haza. Ki emberkén és ki farkasként. Örülök, hogy végül nem sérült meg komolyabban senki és békében távozhattunk. Nem értettem, a szüleim, hogyan tudták elérni, hogy az egész falka jöjjön harcolni. Okés, jóban vannak a vezér családdal, de szerintem ez nem elég. Kicsit megráztam magam, majd mentem tovább Nam után.

-Jól vagy pici?- kérdezte az alfa, a farkasom magasságával viccelve.

- Kezdek kicsit fáradni, de megvagyok.- kicsit hozzábújtam majd kocogtam tovább.

- Gyere, akkor viszlek a hátamon!- állt meg és feküdt is volna le, hogy felmászhassak rá.

- Nem kell! Tudok járni!- és a sétálás kalóriaégetésnek sem rossz!

- Nem akarom megtudni, hogy valaha az életben fogyózni mersz!- morgott rám, majd bekúszott a mancsaim közé és felvett a hátára.

- Nam! Tegyél le!- szóltam rá és megpróbáltam lemászni, de megbénított az erejével. - Gonosz vagy!- adtam fel és elengedtem magam.

- A te érdeked.- Nam a nagy lábainak hála sokkal gyorsabban mozgott, mint én.

- Ez nem igaz.- morogtam, amikor visszaváltoztam - Senkinek sem az érdeke, hogy elpuhuljak!

- Jinie! Majd otthon megbeszéljük.- válaszolt fáradtan az alfa.

Az út többi része csendben telt és unalmasan. A farkas járásától folyamatosan rázkódtam, ezért egy pillanatra rám jött a rosszullét, de inkább elaludtam.

Később arra keltem fel, hogy iszonyatosan rosszul vagyok. Kipattantak a szemeim és ahogy körbe néztem rájöttem, hogy a Nammal közös szobában vagyok. Kiugrottam az ágyból és sprinteltem a vécéig. Éppen hogy csak odaértem és kiadtam mindent, amit az elmúlt nem tudom mióta ehettem meg.

- Jin, basszus jól vagy?- guggolt le mellém Nam.

- Most már..- motyogtam, miután kijött minden.

- Aludtál húsz órát és utána rosszul vagy. Le sem tagadhatnád a gyerekünket.- simogatta meg a hátam, majd felsegített a földről.

- húsz óra volt?!- akadtam ki, miközben fogat mostam.

- Jó, húsz és fél..- vallotta be. - Amúgy van bármi terved vagy ötleted, hogy mit csináljunk ma?- egy tincsemet a fülem mögé simította, miközben egyre közelebb jött hozzám.

- Megint kanos vagy?- húztam fel az egyik szemöldököm.

- Hé! Csak filmezni akartam!- kapta a kezeit maga elé.

- És mit néznénk? Ugye valami erősen tizennyolc plusszosat?- forgattam szemet.

- Jin, mi a francról beszélsz? Ma egyáltalán nem terveztem lefeküdni veled!- csattant fel.

- Ne üvöltözz!- morogtam rá.

- Jin, állj le! Most nincs kedvem vitatkozni veled a semmin.- azzal hátat fordított nekem és kiment.

- Nam..- suttogtam magam elé. Átvonszoltam magam egy random szobába és farkasként feküdtem le a földre. Nem tudom, miért támadtam így neki.

- Jin merre vagy?- hallottam Nam aggódó hangját. Lassan keltem fel a szőnyegről és lassan totyogtam az ajtóig. - Jin?

- Itt vagyok!- ismét lefeküdtem, csak most a nyitott ajtóba.

- Jin, baszki, miért nem szóltál előbb? Sajnálom, hogy otthagytalak és hogy olyan durva voltam veled!- hajolt le hozzám. Visszaváltoztam és a nyakába borultam.

- Én sajnálom, hogy csak úgy neked estem!- felmásztam az ölébe és a nyakába fúrtam a fejem.

- Lemegyünk filmezni?- fogott egyik kezével a tarkómra, másikkal a combom alá.

Válasz helyett, csak elmotyogtam egy igent és jobban belekapaszkodtam.

Már lent ültünk a kanapén, de még mindig nem másztam ki az öléből.

- Mit nézünk?- csavartam ki magam, hogy a tévét is láthassam.

- Mit szeretnél nézni?- kicsit csavargattam még magam, hogy jobban lássam a tévét.

- hogy is hívják azt a vöröspandás mesét?- kérdeztem Namtól, bár tudtam, hogy fölösleges, mert ő eddig azt sem tudta, hogy van vöröspandás mese, én pedig tudtam a címét.

- Ez az?- mutatott a tévén pont arra a filmre, amit kerestem.

-Igen.- vigyorodtam el és indítottam el.

-És ezt most miért nézzük?- ölelte át a derekam.

- Mert a zöldinges csajnak leszbikus beütése van!- vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott. Hiába hallja a gondolataimat, akkor sem fogom hangosan bevallani, hogy imádom ezt a mesét!