a megtört omega

4

Másnap hajnalban keltem fel és amint észrevettem a mellettem szuszogó alfát, eszembe jutott minden az előző estéről. Villámgyorsan másztam ki a mélyen alvó NamJoon karjai közül és farkasként rohantam haza.

Ha egyedül megyek haza, talán nem szidnak meg annyira, mintha a szomszédos alfától. Fél óra rohanás után haza is értem és megpróbáltam halkan beosonni a házba, de ez a terv kudarcba fulladt. Amint átléptem a küszöböt a szüleim mérges tekintetével találtam szemben magamat.

 - Kisfiam! Három perced van elmondani, hogy miért és hol jártál!- üvöltött rám az apám.

- T-tegnap ebéd után el-elmentem sétálni, d-de mire észbe kaptam már sötét volt és el is tévedtem, ez-ezért az erdőben aludtam.- persze a lényeget direkt hagytam ki és imádkoztam, hogy ne érezzék meg rajtam az alfa szagát.

 -Ha megtudom, hogy találkoztál valakivel szíjat hasítok a hátadból, oké?! Most takarodj a szobádba!- üvöltött rám, én pedig engedelmesen iszkoltam fel az emeletre és kimerülten dőltem az ágyamra. Jobb így, hogy otthagytam a békésen alvó alfát. Igaz, a szívemnek jobban fáj, de majd csak elmúlik. Nincs olyan érzés, ami örökké, bármi áron képes kitartani. Se a szeretet se a gyűlölet nem mindenható. Mind a kettőt meg lehet törni.

Csendben szipogva feküdtem az ágyamon, miközben az elmúlt éjszakán agyaltam. Megkedveltem az alfát. Hiányoltam a társaságát. A szobám csendjét a legfiatalabb öcsém Jungkook törte meg, amikor kopogás nélkül bejött a szobámba és leült mellém.

 - Mit csináltál tegnap, hogy ennyire ki vagy?- kérdezte a hátamra simítva. Egy nagy sóhajtás után elmeséltem neki az egész sztorit, úgy ahogy volt. Persze, mivel csak tizenkét éves a felnőtteknek való részek elemzését kihagytam. - Szóval találkoztál egy alfával, akivel még le is feküdtél? Ügyes vagy!

- fura ilyeneket hallani a tőlem öt évvel fiatalabb öcsémtől.-Az volt megbeszélve, hogy ma együtt jövünk haza és ő elvisz a saját falkájához, de inkább leléptem hajnalban. Nem kell neki is plusz egy gond a nyakába.- az utolsó mondatot már csak motyogtam magam elé.

- Mi? Jin! Az az alfa csak jól járt volna veled! Sütsz, főzöl, mosol, takarítasz és még jól is nézel ki! Tesó, abszolút főnyeremény vagy! Fogadni merek, hogy megfog keresni téged. Viszont..már csak azért, mert kíváncsi vagyok, levennéd a felsőd?- nézett rám a nagy nyuszi szemeivel.

 -Jah.- Csak megforgattam a szemem és fél kézzel felhúztam a pólómat. Jungkook a kezével óvatosan végigsimított a szívásfoltokon, mire én egy-két helynél felszisszentem a fájdalomtól. Durván elbánt velem NamJoon, de legalább nem az én hasamon van egy bazi nagy vigyorgó fej.

-Durva éjszakád volt Jinie!- jegyezte meg, majd lehúzta a felsőmet és a nyakamat kezdte el vizsgálgatni. - Nem jelölt meg?- nézett rám ismét döbbenten. Tud ez a nyúlfejű máshogy is nézni?

- Nem. Hülyeségnek találtuk még mind a ketten. Ő egy fiatal vezér, én pedig egy kiskorú omega. Elkérhetne anyáéktól, de fölösleges azon kattognom, hogy idejön-e, mert nem fog! Én hagytam ott őt!- a mondandóm végére már ismét sírtam. Tényleg az alfa mellett akartam lenni. Megkedveltem a lila hajú vezért.

- Pedig szinte biztos vagyok abban, hogy eljön érted. Csak ne add fel!- még búcsúzóul megpaskolta a fejem, majd elhagyta a szobámat. A nap hátralévő részében csak aludtam és még véletlenül sem keltem fel az ágyamról senkinek a kedvéért sem.

 A többi öcsém és a bátyám is benéztek még hozzám egy egy perc erejéig, de csak Jungkook tudta azt, hogy mi is történt velem valójában. Ő is viszont csak a nap végen jött vissza hozzám egyetlen egy kérdés erejéig.

- Bátyó! Tudom, nem az én dolgom, meg ilyenek, dee..- éreztem, hogy zavarban van, és szívesen megkíméltem volna a kérdéstől, de nem tudtam kitalálni, hogy mire gondolhat. - Vé- védekeztetek?- ez volt az a kérdés, amitől én leestem az ágyamról, egyenesen a fájós fenekemre, Kook pedig a fehér fallal vált egyszínűvé. Szerintem már tudja a választ. Eddig ez miért nem jutott az eszembe? El kell tűnnöm itthonról! Ha a szüleim megtudjak végem!