a megtört omega

26

Pár nap múlva már haza is engedtek a picikkel, akik tényleg nem voltak olyan hangosak, mint a többi gyerek. WanZoo általában csak néz maga elé, ha szeretne valamit, HoSeok pedig csak nevetés közben ad ki hangot. Persze, néha néha felsírnak, mint minden gyerek, nekik is vannak nagyobb hisztijeik, de általában még is jól megvannak egymással és velünk is. Jimin majd elolvadt, amikor találkozott velük, de YoonGi megnyugtatta, hogy nekik is nemsokára lesz egy hasonlóan pici és édes kölyke.

 Nagyjából egy hónap múlva, megszületett Jimin fia is, aki végül a RoWoon nevet kapta. Jimin sajnos nem volt olyan szerencsés, hogy láthassa a fiát felnőni vagy egyáltalán élni, ezért szegény Wonwoonak senki sem tudott úgy örülni. Ő már nem olyan édes kis kölyök, mint a mieink. Cukinak, persze cuki volt, de sokkal többet sírt, Mint Wan vagy Hosi.

Gyakran próbálgattuk, hogy a három gyereket lerakjuk egy szőnyegre és hagyjuk őket játszani. Jókat szokott játszani a két alfa, mert ugye RoWoon is az, és HoSeok általában csak nézi. Ő nem az a fajta gyerek, aki játszik. Woo néha megpróbálja bevenni őt is a játékba, de Hosi nem szokott túl jól reagálni arra, hogy hozzávágnak egy nagyobb lego darabot. Woo nem érti, hogy ilyenkor mi a baja a fiatal omegának és próbálja vigasztalni is, ami egyre gyakrabban jön be. Szinte már látom őket magam előtt, olyan húsz év múlva mi is lesz.NamJoon hogy ki fog akadni, amikor RoWoon vagy megkéri tőle Hosi kezét, vagy bejelenti, hogy nagyszülők leszünk. Már várom azt a napot!

Ma ünnepeltük az ikrek tizedik születésnapját, ami igazából kicsit sem volt laza. Nem rég jöttek rá, hogy hogyan tudják felvenni a farkasalakjukat, ezért állandóan egy fehér alapon fekete sávos és egy fekete alapon fehér sávos kis kölyök rohangál körülöttünk. Hála istennek, YoonGinak még nem dicsekedtek el ezzel a tudásukkal, mert akkor Woo-nak is meg kellene tanítani ezt és akkor már három farkas kölyök rohangálna a kertünkben.

 Jungkook nagyjából három évig lakott velünk, majd a falka területének egy másik részén összeköltözött Taehyunggal, akivel addigra már éppen hogy csak házasok nem voltak. Igazából ők is jól megvannak. Élik azt az életet, amit mi nem nagyon tudtunk. Együtt, csak kettesben, gyerek nélkül. Biztos jó nekik is, de amióta véletlenül találtunk egy szobát, amit nem kellett volna, nem engedik, hogy átmenjünk hozzájuk látogatóba, aminek őszintén örülök. Jobb is, hogy ők jönnek át hozzánk, mert a két gyerekkel lehetetlen közlekedni.

 Még tízével később pedig ténylegesen beigazolódott az, amit húsz éve meg jósóltam. RoWoon előállt azzal, hogy szereit HoSeokot és össze akar vele költözni. Lehet lottóznom kéne, mert Nam is felkapta a vizet, mint átlag apukák, amikor megtudják, hogy valaki lefeküdt a lányukkal. Először neki is ment volna RoWoonnak, ha én és YoonGi nem fogjuk le. Hetekbe telt, mire el tudta fogadni, hogy az egyik fia igen is kirepül. Szegény RoWoon is inkább Suga személyiségét örökölte egy kicsit gyászosabb és komorabb beütéssel. Tényleg Hosi szöges ellentéte.

 Mr. Kim idővel megbékélt az omega mivoltommal és az unokáival is. A feleségével viszonylag gyakran jöttek látogatóba, sőt gyakran ajánlották fel, hogy vigyáznak a kölykökre, amíg mi elvagyunk egymással. Természetesen kaptunk az alkalmon mi is és lepasszoltuk őket egy- két napra.

Mára persze sok minden megváltozott. Mr. Kim eltávozott és a gyerekeink is felnőttek. HoSeok már nem is velünk él, WanZoonak meg elég csak annyit mondani, hogy lépjen le, mert lázam lesz. Ő pedig okos gyerek. Tudja, hogy ha nem akar olyat látni vagy hallani, akkor jobb, ha rohadt gyorsan eltűnik itthonról.

Wan is már átvette a falkát Namtól és nyugodt szívvel nézzük, ahogy irányít, mi pedig gyakorlatilag nyugdíjasok lettünk, így harminc nyolcéves koromra ez már nem is olyan rossz. De végül is mindenki tök boldog.

HoSeok már lassan várja a saját gyerekét, Wan minden örömét az irányításban leli, Nam és én is végre nyugodtan élhetjük az életünket, YoonGi is már csak egyedül éli az életét, ezért gyakran jön át hozzánk, mert az ő korában is szar lehet egyedül lenni, Mrs. Kim már jobban várja a kis dédunokáját, mint bárki más.

De csak megéltük ezt is, majd nem mindannyian. Jimin halálát persze, nem tudtuk olyan könnyen elengedni és ez Sugan látszik meg a legjobban. sajnálom őt, hogy ilyen fiatalon egyedül kellett maradnia egy gyerekkel. Azóta a nap óta nem is nagyon mosolygott, csak egyszer- kétszer. RoWoont is sajnálom, hogy ilyen gyászos körülmények között kellett világra jönnie és még az apját sem látta túl sokat mosolyogni, csak az első néhány évében, amikor még szezonális volt az első mosoly, első nevetés, az első szó és az első lépés. Ő sem lesz már a régi soha sem.

Hát, itt a vége. Nem gondoltam volna, hogy a könyv még írás közben átlépi a 3K-t. Köszönöm mindenkinek, aki itt volt és olvasta és még esetleg kommentelt is a részek alá! Nem hittem, hogy ekkora sikere lesz, pedig tényleg csak két ember miatt kezdtem el írni, az elején nulla ötlettel. El húzhattam volna még a befejezést pár résszel, de idő közben elkezdtem dolgozni valamin, ami ugyan fanficion, de még sem azt a hatást fogja visszaadni, mint az eddigi sztorijaim. Tőlem már megszokott módon YoonMin ff. lesz, de határozottan komorabb hangvétellel. A terveim szerint nemsokára fog debütálni But you see, its not me! címmel.

Mindegy is, köszönöm mindenkinek, aki itt volt és csókoltatom, akik nem!