a megtört omega

14

- De hol ebben a poén?- nézett NamJoon értetlenül a tévére.

- Tényleg nem érted? Csibefi és Kacsafi!- kezdtem neki magyarázni.

- Igen egy csirke és egy kacsa, hol ebben a poén?

- Na jó, most állj le!- mordultam rá és inkább újra a tévére figyeltem. Általában nem tudott érdekelni, ha valaki nem talál viccesnek valamit, amit én igen, de most rohadtul felhúzott vele.

- Jó, abba hagytam!- emelte fel a kezeit védekezően.

- Ajánlom is!- morogtam és néztem tovább a tévét.

Egyre többet változtam farkassá, de nem csináltam így sem semmit. Csak átváltoztam és léteztem. Néha sütöttem vagy főztem valamit, de a házimunkákon kívül inkább csak pihentem.

- Szia, Jinie!- Nam leült mellém a kanapéra, én pedig az ölébe hajtottam a fejem. Már megint rosszul voltam. Egy darabig próbáltam elnyomni magamban, hátha elmúlik, de pár másodperc múlva már sprintben rohantam a vécéhez és fölé hajolva adtam ki magamból azt a keveset is, amit addig edtem. - Nagyon rosszul viseled, ezt a terhességet, pedig még nagyon az elején vagy!- lassan simogatta a hátam és próbált picit megnyugtatni.

- Miket nem mondasz!- motyogtam erőtlenül. Lassan keltem fel és az ajtóhoz mentem és átváltozva mentem ki rajta.

- Egyedül sehova!- jött utánam Nam.

- Miért? Már meg vagyok jelölve! Ki támadna meg egy megjelölt omegát?

- Tudod, hogy csak féltelek!- döntötte a homlokát az enyémnek. Nem tudnám megmondani, miért próbálom ennyire ellökni őt magamtól, de nem akarom!

- Tudom.- jobban hozzábújtam, majd elindultam sétálni egy kicsit. Jiminnel akartam dumálni egy picit és ezért indultam el.

- Elkísérlek és majd érted megyek, okés?- suttogta a fülembe Nam.

-okés.- adtam neki egy puszit, majd őt követve mentünk a másik omega házához.

Amikor odaértünk YoonGi nyitott ajtót nekünk. A két alfa szúrósan nézett egymásra, majd Yoo arrébb állva beengedett engem. Hálásan néztem fel rá és elsétálva mellette kezdtem Jimint keresni a házban. A nappaliban találtam meg, da ahogy meglátott rám vetette magát.

- Jin! Hogy-hogy itt vagy?- honnan van ennyi energiája? Bármikor látom, ő pörög.

- Gondoltam átjövök dumálni. Mizu veled, hogy vagy?- leültem mellé a kanapéra, de a kérdésemre eltűnt az a hatalmas mosoly róla. - Hé! Jimin, mi a baj?- közelebb másztam hozzá és a kezemet a vállára tettem.

- Mennyünk fel beszélni!- megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után. Csendben vártam, amíg körbe nézi az emeletet, majd berántott egy szobába és suttogva kezdett hozzám beszélni. - Tudsz uralkodni a gondolataidon?- alig hallottam a kérdését.

- Általában sikerül.- bólintottam. A másik omega is csak bólintott, majd eltűnt az ágy alatt. Egy kis, fehér, ismerős tárgyal bukkant elő ismét és azt szorongatta.

- Nem tudom, hogyan kezdjek neki..- motyogta halkan.

- Sejtem mit szeretnél..YoonGi még nem tud róla, ezek szerint..- halványan mosolyogtam rá, hátha kicsit megnyugszik tőle.

- Nem tudom, hogy kéne elmondanom neki..- halkan kezdett sírni.

- Örülni fog neki. Biztos vagyok benne.- magamhoz öleltem egy kicsit, hátha jobb lesz.

- Megígéred?- nézett fel rám félve.

- Megígérem. Most szépen lemegyünk és elmondod neki, rendben?- kicsit simogattam még a kis szőke fejét, majd elindultunk lefele. Mind a ketten figyeltünk rá, hogy uralkodjunk a gondolatainkon.

- Mi a baj?- nézett ránk felváltva YoonGi.

- Suga..leülhetnénk egy picit?- besétáltak a nappaliba, én pedig leültem a lépcső aljára. Közvetlenül nem zavarom őket, de tökéletesen hallok mindent. Szuper!

- Baj van törpe?- az alfa hallhatóan egyre frusztráltabb lett a titkolózástól.

- Hát.. lehet, nem fogsz neki örülni..- az omega nagyon halkan beszélt. Egy fal választott el minket egymástól, de így is éreztem mennyire retteg a társától.

- Chim! Csak bökd ki, hogy mi van!- YoonGi nem viselte túl jól, ezt a stresszt. Jimin vett egy nagy levegőt, majd egy kis habozás után kinyögte, amit akart.

- Gyereket várok!- kínos csend telepedett a házra, én pedig jobb ötletnek láttam felvenni a cipőm és elindulni haza. A többihez már tényleg semmi közöm, nem mintha az eddigiekhez lett volna!