a megtört omega

7

Amikor felkeltem NamJoon ágyában, már volt rajtam egy póló és be voltam takarva. A többi ruha, ami szerény véleményem szerint, azért volt kint, hogy felvegyem, egy kupacban volt az ágy szélén összehajtogatva. Egyik ruha sem volt a méretem, de azért felvettem őket, mert nem akartam meztelenkedni az alfa házában.

Felöltözve, fájó fenékkel sétáltam le a földszintre. Kicsit körbe kellett néznem a házban, hogy megtaláljam Namot. Épp a konyhában próbált sütni valami húsfélét, de első ránézésre is fura volt, hogy a hús mindenhol nyers, de a serpenyő meg már füstölt. Nem értem, hogy csinálta?

- Ezt hogyan?- álltam meg a tőlem két fejjel nagyobb vérfarkas mögött. Megfogadtam magamnak, hogy csak akkor fogok szólni arról, hogy lehet gyereket várok, amikor már jelentkeznek a tünetek is. Előtte biztos, hogy nem fogok.

 - Felkeltél?- nézett rám, majd vissza a nyers húsra és a lángoló serpenyőre. - Akkor mindjárt megyünk is vissza, mert rohadt jól állnak a cuccaim.

 - ömm..szupi. Ennek a húsnak, amúgy biztos így kellene kinéznie?- néztem egyre furábban a lángoló életműre.- Nem hiszem.- gyorsan lekapcsolta a főzőlapot, majd utána felém fordult és az ajkaimra tapadt. Mielőtt megint elfajultak volna a dolgok, inkább elváltunk egymástól.- Nem tudom, mit akartál sütni, de ha odaengedsz megcsinálom én. A konyhában otthon vagyok.- Néha túlságosan is.

 - Figyelj, még mindig hallom az erősebb gondolataidat.- nem értettem, miért mondja ezt, de ráhagytam és inkább nekiálltam a hússütésnek. - nem úgy nézel ki, mint aki túl sokat eszik.- alaposan végigmért minden szemszögből és inkább mögém állt, átkarolt és a fejét is a vállamra tette.

- Neked ez így jó?- egy pillanatra fordítottam csak felé a fejem, de amint megláttam, milyen közel van az arca inkább visszafordultam a kajához.

- Csak nem zavarban vagy?- az arca egyre közelebb volt az enyémhez, én pedig csak próbáltam nem ránézni. - Nézz rám!- tettem, amit kért. Nem volt kedvem vitázni vele és amúgy sem lett volna sok más választásom. Alfa kontra omega. Egyöntetű veszteség lenne a részemről. Egy fölényes vigyorral találtam szemben magam, majd a homlokát az enyémnek döntötte. - Tőlem nem kell félned. Ritkán lesz balhé abból, hogy nem teszed azt, amit mondok.- orron puszilt, majd elengedett és kiment a konyhából. Lehet tényleg jobb lesz itt nekem! - SEOKJIN! ITT BIZTOS, HOGY JOBB LESZ NEKED!- üvöltött vissza egy másik szobából. Tényleg ilyen hangosak a gondolataim? - IGEN, KURVAHANGOSAK!- üvöltött át ismét. Meg kell tanulnom uralkodni a gondolataimon - IGEN JIN, AZ NEM ÁRTANA!

 - LEÁLLHATNÁL AZ ÜVÖLTÖZÉSSEL!- üvöltöttem már én is.

- HA BEFEJEZTED, AKKOR IDEJÖHETNÉL!- üvöltött még egy utolsót, majd utána csendben maradt már.Gyorsan befejeztem a sütögetést és megkerestem Namot. Épp a nappaliban nézegette a tévét, amikor beléptem a szobába.

 - Na mizu?- álltam meg a kanapé mellett.

- Gyere csak ide!- megpaskolta maga mellett a helyet. Különösen komolynak hangzott, ezért bármiféle kérdés nélkül tettem, amit kért tőlem. Nem értettem. Amikor leültem, ő magához ölelt és a nyakamba fúrta a fejét.

 - Mi az? Történt valami?- kérdeztem tőle félve, miközben visszaöleltem.

- Még nem lehet érezni rajtad.- motyogta és még inkább magához szorított.

 - Nam, mondd már el, hogy mi van!- rivalltam rá.

 - Egyszer sem védekeztünk..- olyan halkan mondta, hogy úgy alig hallottam, hogy a nyakamba volt bújva.

 - Szóval tudsz róla..- halkultam el én is.

 - Mikor akartad elmondani, hogy lehet gyerekünk lesz?- a hangulata hirtelen változott meg és a szomorkásból dühössé változott.

- Sajnálom..nem tudtam, hogyan reagálnál rá.. és ameddig nem voltam biztos benne, nem akartam..- rémülten csúsztam hátrébb a kanapén és rémülten néztem az alfára.

- Mi az, hogy nem biztos?! Lázad volt az elsőnél! Akkor se védekeztünk és utána se!- nagyon ideges lehetett, mert egyre hangosabban beszélt. Felkeltem és lassan hátráltam ki a szobából, majd futni kezdtem. Felrohantam a hálóba és bebújtam az ágy alá. Rettegtem NamJoontól és ezért remegni is elkezdtem. Könnyes szemekkel vártam, hogy halljam a lépteit.- Jin! Gyere elő!- hallottam a hangját.

 Add uram, hogy ne leljen rám!