a megtört omega

16

- Mi? Biztos, hogy nem! Nincs az az isten, hogy nutellás-hagymás-tejfölös csipszet egyek!- Nam egy kicsit kiakadhatott az ötlettől, pedig tényleg nem volt rossz.

- Olyan szűklátókörű vagy!- mormogtam és ettem tovább.

- Tudod mit? Áthívom neked Jimint.- kelt fel és el is tűnt.

- Felőlem.- rántottam vállat. Épp a mancsőrjáratot néztem, amikor visszajött NamJoon Jiminnel és YoonGival.

- Szia, Jiiin!- jött be köszönni a másik omega.

- Szia, törpe.- öleltem meg- Mizu? Hogy vagytok?

- Okésan. Suga is megbékélt a tudattal, hogy lesz egy örököse. Csak remélem, hogy a pici is olyan nyugis lesz, mint ő.- Jimin mesélte, hogy YoonGi, ha nincs más dolga, csak eszik és alszik.

- A te helyedben én is reménykednék. Nálunk nincs ilyen mázli. Nam folyton pörög, ha nincs dolga, akkor is csinál magának.- magyaráztam és közben az alfára mutattam, aki éppen kitalálta, hogy kitakarítja a fürdőszobát.

- Azért ez gyakran mázli. Melyik másik alfa kezd el magától takarítani?- nevetett fel Chim.

- Igaz. Amióta tudja, hogy gyereket várok semmit sem csinálhatok. Sétálni szabad néha, meg főzni, de mást nem. Már félek, hogy mi lesz később!- nevettem ugyan, de tényleg tartottam attól, hogy pár hónap múlva Nam még sétálni sem fog engedni egyedül a lakásban.

- Tényleg ilyennek tartasz?- bukkant fel az említett. Őszinte szomorúság látszott a szemében és ezért meg akartam ölelni.

- Tudom, hogy csak féltesz, de néha túlzásba viszed! Aranyos vagy, de nem fogok belehalni abba, hogy néha én takarítok. Neked van más dolgod is!- fejemet a nyakába fúrva öleltem, majd a mondandóm végén meg is csókoltam.

- Cuki vagy!- borzolta meg a tarkómat, majd kiment. Visszaültem Jiminhez, aki láthatóan sokkot kapott, csak nem tudom mitől.

- Mi az Chimmy?- néztem rá értetlenül. Tudtommal, semmi durva nem történt.

- Te hogy tudsz így fellépni az alfáddal szemben? Mármint tudom, nem támadtál neki, de elérted, hogy az legyen, amit te szeretnél.

- Neked még soha sem volt igazad YoonGival szemben?- néztem rá értetlenül. Igaz, szegénykém nem úgy néz ki, mint aki ki tudna állni magáért, de néha megpróbálhatná.

- Nem igazán. Félek attól, hogy túlságosan is akaratos leszek vele szemben.. vagy bárki mással.- elszomorított, ahogy a megtört srác magyarázott. Soha nem meri elmondani a véleményét senkinek?

- Csak egyszer mondd el valakinek az őszinte véleményed és nézd meg, hogyan reagál rá!- próbáltam csórikámat ellátni jótanácsokkal, bár lehet, hogy ez nem éppen az volt.

- És mi lesz, ha az illető megharagszik érte?- nézett rám félve.

- Akkor nem ér annyit. Jimin. Neked is most lesz gyereked. Hogyan fogod felnevelni, ha mindenben neki lesz igaza és soha nem állsz ki magadért?- kérdeztem halál komolyan a szemébe nézve.

- Jesszusom, mikre neveled te?- hallottam meg a már ismerős mély hangot.

- Miért baj, ha megtanul kiállni magáért és a véleményéért?

- Nem mondtam, hogy baj. Csak fura, hogy ezt egy másik omegától hallja. Ti inkább csak behódoltok, legyen szó bármiről. Nem szoktatok küzdeni.- YoonGi szavai kellően felhúztak és ezt ő is érezte, mert inkább csak vissza ment Namhoz a konyhába. Nem szeretem, ha megmondják, milyennek kéne lennem!

- Ennyire felhúzott Suga?- kérdezte félve a mellettem ülő.

- Picit. Nem szép dolog általánosítani! Én sem mondom azt, hogy minden alfa olyan, mint NamJoon.- nem is voltam biztos abban, hogy tényleg YoonGi húzott fel ennyire, vagy csak én saját magamat.

Jiminnel még beszélgettünk egy darabig, majd később már nekik is menniük kellett haza. Megint kettesben maradtam NamJoonnal, amit annyira már nem bántam. Most sem csináltunk már semmi lényegre törőt. Filmeztünk és smároltunk. Ez volt az esti programunk. Néha egy- egy kisebb szünetnél a csókok között elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, de más már tényleg nem történt, csak amikor már elfáradtam és felmentünk lefürödni és aludni.