a megtört omega

10

Másnap kifejezetten kipihenten keltem fel NamJoon mellett. Régen volt már olyan, hogy feltöltődve éreztem magam. Utoljára talán nyolcéves koromban lehetett ilyen, mielőtt kiderült volna, hogy omega vagyok. Halkan nyöszörögve nyújtóztam egyet és ránéztem a mellettem fekvővre, aki még békésen aludt. Valamennyire rendbe szedtem magam és lementem reggelit készíteni az alfának.

Ez a legkevesebb, ha már megmentett a saját életem elől. Nem tudtam, hogy mit szeret és mit nem, ezért szinte mindenből csináltam egy kicsit. Volt néhány bundás kenyér, palacsinta, egy-két tükör és főtt tojás és magamnak csináltam még zabkását is.

- Szent isten! Az elnököt várjuk reggelire?- hallottam meg az alfám hangját a hátam mögül. - Vagy csak nem éhes vagy angyalom?- nevetett fel egy kicsit.

- A faszt! Az mind a tiéd!- ültem le a zabkásámhoz és kezdtem el enni.

 - Naa! Csak nem morcos vagy?- kezdett cukkolni.

 - Nem morcos vagyok, csak fáj a seggem!- morogtam rá és inkább eltűntem a tálamban.

 - Biztos a terhesség miatt van..- motyogta halkan, de né meghallottam.

- Ahhoz még korán van. A hormon rendszerem csak pár hónap múlva fog felborulni.- fura. Az ember azt hinné, hogy Nam egy művelt alfa.

- Tényleg művelt vagyok, csak nem a terhesség terén!- vágott vissza, de utána már csendben maradt. Pár perc múlva éreztem, hogy elvetettem egy kicsit a sulykot az alfa felé nézve.

 - Nam.- néztem rá bűnbánóan. -Sajnálom.. nem akartam így neked esni!

 - Jin! Megértem, hogy néha kiborítalak. Plusz még, ha nem is nagyon, de a hormonok is közrejátszanak benne.- óvatosan nyúlt felém és megsimogatta az arcomat. Belebújtam a kezébe és a farkasfüleimet előbújtatva dörgöltem azt is hozzá.

- Annyira szeretlek!- motyogtam a tenyerébe. Kezével a farkas fülemet kezdte masszírozni, ami nem biztos, hogy túl jó ötlet volt.

 - Nhaam.. Ezt most nem..kellene!

 - Azt ne mondd, hogy ennyivel sikerült felhúznom téged!- nevetett ki.

 - Gonosz vagy!- keltem fel az asztaltól, mivel befejeztem az evést és elindultam az ajtó felé.

- Naa Jinie! Hova mész?- vetődött közém és az ajtó közé.

- körbe szeretnék nézni a környéken!- próbáltam kibújni a keze alatt, de a siker helyett, csak a derekamnál fogva húzott vissza a szobába.

 - Miért nem engedsz el? Csak sétálni akarok!- nyüszítettem, miközben még mindig csak húzott maga után.

 - Két opció van, ahogy elhagyhatod a házat. Az első az, hogy én is veled megyek. A második pedig, hogy megjelöllek és akkor mehetsz egyedül is.-vázolta fel a lehetőségeimet.

 - Nekem mindegy, melyiket használod. Akkor miért is hoztál vissza?- néztem fel rá unottan.

 - Hogy felöltözzek és ha neked mindegy, akkor meg is jelöllek.- rántott vállat és engem eldöntött az ágyon és a nyakamhoz hajolt. Lassan kezdte el puszilgatni és kicsit nyalogatni is kezdte a bőrömet. - Alfah! Énh shétálni akartham!- próbáltam leállítani, de akkor hegyes farkas fogait a belém mélyesztette.

Hangosan üvöltöttem a fájdalomtól és próbáltam leszedni magamról Namot.

 - Hé! Jin! Nyugodj meg! Nemsokára jobb lesz!- kezdett a nyugtatásomba, miután elengedte a nyakam. Könnyes szemekkel néztem rá és nyúltam felé. Értette a célzást és magához ölelt, majd fordított a helyzetünkön. Én kerültem felülre és Nam mellkasán fekve próbáltam megnyugodni. A légzésem csak nagyon lassan állt vissza a normálisba. -Már jobb?- simogatta lassan a fejem. Megemeltem a fejem és válaszként csak megcsókoltam.

 - Most már mehetünk sétálni?- kérdeztem, amikor elváltunk. Az ölébe húzott és a lábaimat a dereka köré tekerte és ő is kezdeményezett egy rövid csókot.

- Ha nagyon akarod mennyünk.- engedte el a derekam és segített felállni is.

 - ugye tudod, hogy csak terhes vagyok és nem mozgássérült?

- Csak vigyázni akarok rád! Miért baj az?- meghatott volna a jelenet, ha nem épp akkor cserél felsőt, amikor ezt kérdezi.

- Az nem baj, hogy vigyázol rám, de néha picit túlzásba viszed!- hogy ne érezze magát leteremtve, megöleltem és egy puszit is adtam neki. - Néha olyan cuki vagy!- ölelt vissza és ő is adott egy puszit a fejemre. - Annyira szeretlek!- azután elengedett és végre felöltözött, hogy mehessünk sétálni.