a megtört omega

21

Farkasként indultam meg az erdő felé, amerről párhónapja jöttem. Ha akartam volna sem tudtam volna gyorsan menni, ezért csak lassan kocogtam.

- Hé! Te hová mész?- Ugrott mellém egy ismerős hangú béta.

- Nem messzire. Csak meglátogatom az öcsémet. Ha gondolod Tae jöhetsz te is.- mosolyogtam rá bíztatóan.

- Persze, hogy megyek!- vágta rá gyanúsan gyorsan, mire kissé gyanakvóan néztem rá egy sunyi mosollyal. - Cs-csak, hogy Nam ne aggódjon azért, mert egyedül mész!

- Elhiszem. Elhiszem.- hagytam rá a mentegetőzést. Pár óra múlva megérkeztünk a régi falkám területére. Nem akartam nagy felhajtást ezért csak vonyítottam egyet. Namon kívül csak Jungkook hallotta a hangomat, ezért tudtam, hogy pár percen belül itt is lesz, drága béta öcsém. Tényleg nem telt el sok idő és drága öcsém már meg is jelent az erdő szélénél.

- Jin!- rohant felém, amikor észrevett és a nyakamba borult. -Hogy kerülsz ide? És miért? Minden oké? És a pici? Nagy hasad van! Biztos egyedül van? Ő ki?- ha nem fogom be a kezemmel a száját még biztos sorolja a kérdéseit.

- Nyugi! Gyalog. Minden oké. Ők is jól vannak. Nem, mert ikrek. Ő pedig, Taehyung.- válaszoltam sorrendben.

- iigen. Én Jungkook vagyok. Miért vagy itt?

- Csillapodj már! Szedd össze pár cuccod! Átjössz hozzánk pár napra!- jelentettem ki és fordítottam irányba, hogy gyorsabban hazaérjen. Tényleg elindult haza, így lett pár percem ismét kettesben Taehyungal. - Bejössz neki.- csak ennyit mondtam és csóri gyerek teljesen elvörösödött.

- Honnan veszed? Még csak nagyon hozzám sem szólt.- nem is ismerik meg egymást, de már most le van törve.

- Tudom, milyen más idegenekkel.- vigyorogtam rá, amitől neki is lett egy kis élet az arcán. Ez után már csak csendben vártuk, hogy Kook visszajöjjön és mehessünk végre. Nagyjából tíz percig vártunk, amikor a kisöcsém sprintelve jött felénk farkasként a szájában egy nagyobb táskával. Csak egy picivel később vettük észre, hogy miért is rohan ennyire az a szerencsétlen. A szüleink! A két szülőnk vicsorogva és morogva üldözték a legkisebb öcsémet.

Vettük a lapot és mi is átváltoztunk és futni kezdtünk. A két fiatalabb még egész jól bírta a tempót, de én már nem annyira. Az elsuhanó fák között észrevettem egy lyukat, amit kicsit több, mint két hónapja kapartam magamnak. Elkanyarodtam és bemásztam oda, így a két kisebbet sem lassítom és lehet a szülőket is eltérítem egy kicsit. A két kölyök megtorpant egy időre, de amikor észrevettek, összenéztek és futottak tovább. Nem kellett sokat várni, anyáék is elrobogtak mellettem. Szépen lassan kimásztam a rejtekhelyemről és lerázva a retket magamról lassú kocogással indultam a béták után. Pár méterrel a kitaposott út mellett mentem, hogy ha anyáék jönnek vissza, akkor se találkozzak velük össze. Hiába volt gyorsabb a tempóm, így is órákba telt, mire hazaértem a nagy falkához. Kook és Tae aranyosak voltak és megvártak a határnál, ami viszonylag sok időbe telhetett.

- Na mizu veletek kölykök?- öleltem meg mind a kettőt.

- Milyen kölykök, normális vagy te?- duzzogott Jungkook.

- Oké, bocs! Elárulod, hogy anyáék miért üldöztek?- tértem a lényegre, mert ez a dolog nem volt tiszta.

- Megtudták, hogy hozzád készülök.- motyogta halkan. - Az utolsó mondatuk az volt, ,,hogy ha bemész, többet haza ne gyere!"- kicsit elcsuklott a hangja, ezért átkaroltam és elkezdtem a házunk felé húzni őt.

- Minden oké lesz!- próbáltam nyugtatni csórikámat. Fiatal volt még ahhoz, hogy kirakják a szülei.

Hazáig támogattam és még Tae is elkísért minket. Félve léptem be a házba, mert Namnak nem szóltam arról, hogy lelépek és csak este jövök haza.

- Kim SeokJin!- ajjaj! - Hol jártál? És miért nem tudtál szólni róla?- nem üvöltött, de azért nyugodt sem volt.

-S-sajnálom! Csak-csak Jungkookot akartam meglátogatni!- a hangom gyakran megcsuklott, ezért még titkolni sem tudtam, hogy megijedtem tőle.

- Bocsánat, csak felidegesített, hogy nem szóltál. Gyere és ülj le!- húzott magához. Szóval megijedt, hogy megijedtem tőle?

- Csak olyan elfoglalt voltál.. én pedig már unatkoztam..- hajtottam le a fejem.

- A falkából ment veled valaki, hogy ha baj lett volna?- kérdezett ismét.

- Igen. Velem jött Taehyung.

- Pont az a retardált kölyök? Rosszabb nem volt?- akadt ki ismét.

- Hé!- szólalt meg sok idő után először JungKook is.