- Jin. Hallom a remegésed! Mássz ki az ágyalól!- a hangja még mindig szigorú volt és épp ezért nem mozdultam. - Ne akard, hogy én szedjelek ki onnan!- az ágy alól néztem végig a lehetőségeimet. Ha farkassá változok és kellően gyors vagyok, ki tudok rohanni az erkélyajtón és ha még mázlim is van a leugrást is túlélem. - Eszedbe ne jusson leugrani az erkélyről!- már farkassá változtam és rohanni kezdtem volna, ha nem kap el a tarkómnál és ránt a földre.
Nyüszítve vergődtem a karjai közt és próbáltam szabadulni. Hirtelen dermedtem mozdulatlanná. Megint az alfáját használja! Visszaváltoztatott és fölém mászva tartott a földön.
- Ne derüljön ki megint, hogy eltitkolsz valamit!- ha lehet még jobban remegni kezdtem. - Ké-rlek! Engedj el!- a sírástól el csuklott a hangom. Nam lemászott rólam és segített felülni és magához is ölelt.
- Bocs, hogy így elpattant az agyam!- suttogta a fülembe, majd felállt és engem is vitt magával a földszintre.
- Csak..nem voltam biztos benne, hogy megfogant vagy, hogy egyáltalán életben van-e..legalább az első tünetekig várni akartam.- motyogtam magam elé.
- Ha elmegyek neked egy tesztért, hajlandó vagy megcsinálni?-kérdezte a fejemet simogatva.
- Persze..csak ne hagyj itt egyedül!- néztem rá könyörögve.
- Akkor gyere, mennyünk együtt!- kelt fel a kanapéról.
- oké, dee Nam!..Mi lesz, ha..ha pozitív lesz?- félve bámultam a szemeibe. Már csak a választól rettegtem, nem hogy a tényleges reakciótól egy pozitív teszt esetén.
- Semmi. Ha akarod megtartod és segítek felnevelni a törpét, ha nem akarod, akkor meg ott leszek veled az abortusz pillanatában.- ledöbbentem a válaszától. Sokkal inkább vártam volna, hogy hazáig kerget, esetleg kényszerít rá, hogy vetessem el.
- Tényleg ilyen szörnyetegnek tartasz?- szomorodott el.- Igen, felbasztam magam azon, hogy nem szóltál és teljesen jogtalanul estem neked, de a gyerekről leginkább én tehetek. Nem kényszerítenélek ilyesmire!- kicsit meghatottak a szavai, ezért könnyes szemekkel borultam a nyakába.
- Köszönöm.- suttogtam a fülébe, majd pár másodperc múlva elengedtem és elindultunk a gyógyszertárba.
Nem sétáltunk túl régóta, amikor két idegen farkas állt velünk szemben. Egy másik alfa és omega volt. A kis fehér vörös-fekete foltos omega felugrott és a foltos szürke alfa fülével a szájában érkezett vissza a földre. Nem úgy tűnt, mintha verekednének, inkább csak játszottak, de amikor észrevették az előttem sétáló NamJoont az idegen alfa morogni kezdett és a háta mögé rejtette az omegáját.
Nam szúrósan tartotta a szemkontaktust az ismeretlennel, de nem csinált semmi mást.
- Nam..Kik ők?- kérdeztem halkan. Nem nagyon látszódhattam ki NamJoon takarásából, de a másik omega észrevehetett, mert kiugrott az idegen alfa mögül és felénk rohant. Ijedtemben átváltoztam és még jobban Nam mögé bújtam. Az ismeretlen megállt előttünk és kíváncsian próbálta felvenni velem a szemkontaktust.
Lassan hajoltam közelebb az idegenhez, hogy jobban megnézhessem magamnak. Olyan mint egy farkasformába öntött calico macska. Hisz ő is csávó! Egy másik férfi omega!
- Hogy hívnak?- tettem fel az első kérdésem neki.
- Park Jimin vagyok! És te?- vékony hangja derűs volt és kíváncsi, talán velem egy idős lehetett.
- Kim SeokJin vagyok. Barátoknak csak Jin.- próbáltam viszonozni a lelkesedését.
- Jiniem, gyere mennünk kéne! Kíváncsi vagyok az eredményre.- szakított félbe Nam.
- Megyek, megyek!- ugrottam utána és változtam vissza.
- Hova mentek?-hallottam egy mélyebb hangot is magam mögül.
- Nem sok közöd van hozzá YoonGi!- válaszolt a mellettem álló.
- Jimint érdekli. Pont letoszom, hogy mi dolgod van a ribancoddal!- ahogy a YoonGi nevű alfa kiejtette az utolsó szót, NamJoon hangosan morogva ugrott neki farkasalakban.
- Nem nevezed az omegámat ribancnak!- vicsorgott rá, amikor a földre terítette a másikat. Jiminnel csak rémülten néztük a két alfa viadalát.
- Nam.. mennyünk kérlek!- nem tudtam, hogy fog reagálni a hangomra, ezért nem is mentem közelebb hozzájuk.
- Az omegádat? Naa! A nagy Kim NamJoon szerelmes lett? Hogy- hogy?- röhögött fel Yoongi, majd egy gyors mozdulattal kimászott a vezér alól.
- Jin..amúgy tényleg hova mentek?- kérdezte halkan Jimin
- Majd, ha biztos lesz elmondom, de menny nyugtasd meg az alfádat!- együtt rohantunk a két vicsorgó farkas közé.
- Nam, kérlek! Vegyük meg, amit kell és mennyünk haza!- Nam arca meglágyult, majd ismét elindultunk a gyógyszertár felé. Még búcsúzóul visszanéztem a másik párra, akik éppen egymást ölelgették. Aranyosak!
YOU ARE READING
a megtört omega
WerewolfKim SeokJin csak boldog akart lenni. Egész életében tűrte, hogy a családjának a tagjai jobb esetben levegőnek nézik és kiközösítik omega léte miatt. Egy nap békésen sétálgat az erdőben, amikor egy idegen alfával találja szemben magát. Mi lesz most...