a megtört omega

25

Viszonylag gyorsan teltek a hetek. A picik nagyjából olyan két hét múlva jönnek ki és már nagyon várjuk őket. Nam és Kook egyre jobban kijönnek egymással és össze is fogtak ellenem. Már nem hogy a házból, de még az ágyból sem mászhatok ki. Hála istennek legalább néha beszélni bejönnek hozzám. JungKook elmesélte, hogy már összejöttek Taehyungal és már csókolóztak is. Aranyos, ahogy teljesen vörös arccal beszélt arról, hogy mennyire ragaszkodik hozzá már most. NamJoon is sokat jött fel hozzám és mesélt az aznapi történésekről, de már nagyon mennék én is sétálgatni.

Jimin sem jött már annyiszor látogatóba, mert már Suga is inkább tartja őt az ágyban. Ugyan neki hátra van még egy hónap, de mivel ő alapból pici a hasától jóval kevesebbet tud mozogni. Szenvedve keltem fel és vonszoltam el magam a mosdóig. Jó hobbijuk a piciknek, hogy a hólyagomon ugrálnak és néha csárdást járnak rajta, ami nekem nem éppen a legkellemesebb. Amikoris végeztem visszamentem a szobánkba, ahol már várt rám egy NamJoon az ágyon ülve.

 - Minden oké?- ültetett le maga mellé. Rosszul viselem ezt az egészet és ezt ő is pontosan tudja.

 - Remélem, hogy előbb jönnek ki belőlem, mert ezt nem bírom ki még két hétig!- kezdtem el hisztizni.

 - Jó. Ki fogod bírni! Gyere! Mutatok valamit.- azzal felvett az ölébe és elindult egy irányba.

 - Nam. Hova megyünk.. Azta!- akadt el a lélegzetem. - Ebben a szobában még soha sem jártam!- ahogy letett óvatosan totyogtam körbe a helységben. Két baba ágy, halvány zöld falak és néhány aranyos japánstílusú plüss. Egy pelenkázó és néhány kis szekrény is volt bent.

 - Hogy tetszik?- kérdezte, miközben a falra nézett, ahova fogatlan volt fel festve. Mikor volt erre ideje?

- Imádom!- ültem le egy kicsit, mert rohadtul elfáradtam. Hirtelen éreztem valami olyat, amit nem biztos, hogy most kéne.- Nam.. szerintem indulnunk kéne!

 - Mi? Most? Hova? Miért?- tovább kérdezgetett volna, ha meg nem csapom egy kicsit és próbálok meg elindulni lefelé.

- Az orvoshoz! Most! A gyerekeid? Rémlik?- ahogy kapcsolt felvett és rohanva indult meg velem az orvoshoz. Rekord idő alatt értünk oda és még csak nem is rázott annyira össze minket.Gyorsan elmagyarázott mindent az orvosnak, aki csak felfektetett egy ágyra és, amíg vártunk addig csak néztük egymást.

Amikor már egyre sűrűbbek és rosszabbak lettek a fájások, Nam visszahívta az orvost, aki bekötött néhány infúziót és elkezdte levezetni a szülést.Hála istennek sok mindenre nem emlékszem, csak annyira, amikor már a kezemben tarthattam a két pici kisfiam. Az egyik, ő tényleg egy rendes méretű pici volt, de a másik az még tőle is sokkal kisebb volt.

 - WanZoo és HoSeok!- mosolyogtam rájuk, miközben még sírtam egy kicsit. Egy darabig még néztem őket, majd elvitték lefürdetni őket és én is pihentem inkább, mert nagyon el fáradtam. NamJoon közben még hazaszaladt néhány dologért. Sietett, hiába mondtam neki, hogy már ráér és neki is pihennie kellene néha, de azért jólesett, hogy ott volt velem.Később Jimin, Suga, JungKook, Taehyung és még az anyósom is eljött meglátogatni minket.

Ugyan ritkán lehet megmondani, hogy milyen rangúak az újszülöttek, de náluk tökéletesen tudni lehet, hogy ők egy alfa-omega testvér pár.

- Milyen kis pici!- gügyögött Jimin a YoonGi karjában pihenő HoSeokhoz.

 - Nem azért, de te sem vagy éppenséggel túl nagy, már mint a pocidon kívül!- jegyezte meg JK, akinek a kis WanZoo nyálazta össze éppen a karját.

 - Neked megyek kis béta!- fenyegette meg a törpe omega.

- Tudod, hogy nem úgy értettem, ugye?- adta végül vissza a kölyök alfámat Kook.

 - Ajánlom is!- nézett rá szúrósan Jimin.

- Álljatok le!- szólt közbe Suga is, akinek már nyöszörögni kezdett HoSeok a kezében. - Nézzétek, már! Felkeltettétek! Na hess ki!- küldött ki utána mindenkit és Nam kezébe adta a picit. Kicsit együtt maradtunk a picikkel. Olyan fura őket a kezemben tartani. WanZoo inkább hasonlít NamJoonra, mint rám. HoSeok pedig, inkább olyan, mint Nam anyukája. Nem bánom, hogy egyik sem hasonlít rám, bár ezt a szép arcot már bűn nem örökölni!