a megtört omega

13

- Ez a csaj tuti leszbikus!- mutatott Nam Miriamra.

- Ugye? Épp ezért ő a kedvencem!- vigyorogtam a tévében éppen beszélő zöldkockásinges csajra.

- Azért ő a kedvenced, mert meleg?- vonta fel az egyik szemöldökét az alfa.

- Jó, nem csak ezért.- intettem le, hogy nézhessem tovább a mesét.

- Épp ezért szeretlek!- sóhajtott fel és átkarolta a nyakamat.

- Miért?

- Mert kiszámíthatatlan vagy és szokatlan. Mindig valami olyat találsz ki és valósítod meg, ami másnak eszébe sem jutna!-

- Olyan cuki vagy!- bújtam hozzá sírva.

- Naa! Életem! Ne sírj!- ujjaival a könnyeimet kezdte törölgetni miközben folyamatosan próbált nyugtatni.

- de ha egyszer olyan édes vagy!- bújtam a nyakába és onnan hallgattam a filmet. A film végét sikerül nyugodtan végig nézni. - Olyan fura, hogy lesz egy gyerekünk!- motyogtam halkan, mert nem tudtam, hogy Nam ébren van-e.

- Igaz is. Valamikor egy orvost is megkéne látogatni, nem?- simított az oldalamra.

- De addig még sok idő van!- nyúltam el rajta- kilenchónapunk van felkészülni és az első ultrahangra is ráérünk még!

-Nem feltétlen. Férfi vagy. Előbb fog jönni a pici! Ezért vagy már egy hét után rosszul!- világosított fel. Rémülten kaptam fel rá a tekintetem.

- Akkor mennyi időnk van?

- Azt pontosan nem tudom, épp ezért kéne elmenni egy orvoshoz!- Nam addig piszkált az orvossal, amíg bele nem mentem. Holnapra kért is a falka doktorától időpontot, mert kíváncsi mi is történik éppen bennem. Nem azt mondom, hogy én nem vagyok rá kíváncsi, csak egyszerűen nincs túl jó tapasztalatom az orvosokról. Amikor kicsi voltam az egész falkám gyűlölt, beleértve a háziorvost is. Bármikor mentem hozzá, más gyerekek nyalókát kaptak én csak lenéző pillantásokat és hála az égnek soha nem voltam komolyabban beteg, mert akkor ott haltam volna meg, mert az orvos soha nem írt fel egy gyógyszert sem és lehettem akármilyen beteg, soha nem maradhattam otthon. Egy napra sem kaphattam igazolást, csak mert omega vagyok. Folyton azzal fenyegetett, hogy ha szólni merek a falka vezérnek, akkor egy hatalmas tűt fog belém állítani. Talán nem csoda, hogy rettegtem tőle és neki hála a többi dokitól is.

Másnap az orvosi rendelő várójában Namhoz bújva vártam, hogy behívjanak.

- Jinie, nem lesz semmi baj! Ott leszek veled egész végig!- lassan simogatta a hátam, hogy megnyugodjak és elég jól működött is egy darabig, egészen addig a pontig, amíg ki nem jött az előttünk lévő és nem minket hívtak. Akkor ismét elöntött a szorongás, ezért NamJoonnak kellett bevinnie a rendelőbe.

- Jónapot!- köszönt barátságosan az orvos - NamJoom, hogy-hogy egy omegát hoztál ide? És még meg is van jelölve! Aszta gratulálok!- szokatlan volt az orvos lelkesedés felém. Nem ehhez vagyok szokva.

- Nos, igen.. megtaláltam az omegát és már teherbe is ejtettem és ezért is jöttünk ide.- Nam hála az égieknek helyettem is beszélt, ezért nekem bőven elég volt, csak csendben létezni. Az alfa még az adataimat is bediktálta, majd megkértek, hogy feküdjek fel az asztalra. Az orvos érdeklődve figyelte az ultrahangot, amit éppen akkor csináltunk.

- még nem látszik belőle sok minden, de jó állapotban van. Jin neked felírok néhány vitamint és egyéb táplálék kiegészítőt, hogy biztos, minden rendben legyen. Nam, te pedig még ráérsz egy kicsit azzal, hogy mindenhová ölben vidd.- adta ki a doki az instrukciókat, majd odaadta a receptet, amit haza felé ki is váltottunk a patikából. Mire hazaértünk elég rendesen elfáradtam az ide-oda rohangálástól, csak mert az orvosi rendelő a falka egyik sarkában van, a patika, pedig az attól lehető legtávolabbi sarkában. Farmerben és pulcsiban dőltem el a kanapén és kapcsoltam be a tévét, valami nézhető után keresve.

- Jiniem, biztos kényelmes neked az a farmer?- térdelt le elém Nam. Nemlegesen megráztam a fejem, majd ő egy szempillantás alatt tűntette el rólam és a helyére egy takarót tett. Magamhoz húztam egy ölelésre és valahogy elértem, hogy alám feküdjön és én a mellkasán fetrengve bámulhassam tovább a jóbrátok sokezredik ismétlését.