a megtört omega

24

- Mit tudsz, amit nem kéne?- kapta fel a fejét a kölyök béta, mire elkezdtem nevetni. Aranyos, hogy így felkapja a vizet még erre is. Megpaskoltam a fejét és forgolódtam egy kicsit, mert a törpék már megint rugdalóztak odabent.

- Inkább add egy kicsit a kezed!- kaptam el mancsát és a hasamra tettem. A morcos tekintete azonnal megenyhült és lehajolt a hasamhoz.

- De édesek! Mik lesznek a neveik?- kicsit simogatta a kicsiket, majd inkább visszahúzta a kezét.

- Ha egy alfa és egy omega párosunk lesz, akkor WanZoo és HoSeok, ha két alfa, akkor WanZoo és RoWoon, ha pedig két omega, akkor HoSeok és WooZi.- hadartam el a lehetséges neveket.

- Pedig már reménykedtem, hogy rólam neveztek el egyet.- játszott sértődöttet, mire egy kicsit megrugdostam őt játékosan.

- Én is reménykedtem, hogy elmondod, mi volt Taehyungal, de nem így lett.- kicsit begörcsöltem, ezért visszatornáztam magam a már jól bevált, félig fekvő félig ülő pózba és onnan figyeltem a vörösödő arcát.

- Nem volt semmi.. csak dumáltunk és játszottunk egy kicsit..- mondta el azt, amit már alapból is tudtam. Ez hosszabb lesz, mint gondoltam.

- És miről dumáltatok? Alakul valami köztetek, vagy még arra is várnom kell?- másztam közelebb hozzá.

- Csak, hogy kinek mennyi esélye lenne kinél és hogy pár év múlva mi lesz velünk. Én sem lakhatok itt örökké és ő sem élhet mindig az anyjával.

- Naa! Már a közös jövőtöket szervezitek? Szép!- vigyorogtam rá, mire ő csak szemet forgatott.

- Csak felajánlotta, hogy majd élhetünk együtt! És amúgy sem kellenék neki.. biztos, hogy hetero..- hajtotta le a fejét. Nem sejt semmit, a kis lüke!

-Hogy lehetsz a saját hülyeségedben ennyire biztos?- fogtam meg a fejem.- Csak azért jött velem érted, mert tudta, hogy hozzád megyünk, te lüke!- csaptam meg egy kicsit a fejét.

- Szóval.. szerinted én tetszem neki?- kezdte el kapizsgálni azt, amit már magyarázok neki egy ideje.

- Nem Kook. Én biztos vagyok benne! Tudom, hogy bejössz neki, ahogy ő is neked!- dumáltam tovább, hátha egyszer fel is fogja végre.

- Én.. tetszem.. neki..?- próbálta halkan felfogni, mire az egyik pici rúgott egy nagyobbat.

- Tesó. Már a gyerek is azért rimánkodik, hogy fogd már fel végre!- markoltam hajamba és inkább felszenvedtem magam a szobánkba. Egyre meredekebb ez a lépcső! Bevackoltam magam az ágyunkba és a saját takarómat magamra terítve és Namét magamhoz ölelve pihentem egy kicsit. Jobb lenne, ha ő lenne itt, de most neki is dolgoznia kell. Miattam már így is túl sok szabadnapja volt. Inkább kihasználom az időt, amíg csend van. Ahogy kiszabadulnak a kicsik rögtön el fog szabadulni a pokol. Még ha az egyik aludni is fog majd, a másik tuti fel fogja ébreszteni őt is.

- Nagyon félhetsz tőlük, hogy ilyen hangosak a gondolataid.- állt meg Nam a szoba ajtajának támaszkodva, majd inkább beljebb jött és befeküdt mellém. - Nincs mitől tartanod. Nyugisak lesznek, mint te vagy én. Csak aludni fognak, enni és majd pisilni és kakilni is, de halkak lesznek majd. Hagyni fogják, hogy kipihend magad. Vagy ha még sem, akkor azért vagyok itt, hogy legyen neked aki segít a gondozásukban.- a kezét lassan mozgatja a hasamon, mire mint egy élvezkedő kiskutya hanyatt feküdtem és próbáltam közelebb kerülni hozzá. - Ennyire azért ne élvezd basszus, mert beindulok!- nevetett fel, mire inkább visszafordultam az oldalamra. Most valahogy nem volt kedvem hozzá. Csak feküdni és mellette lenni akartam.

- Ne haragudj!- motyogom halkan.

- Nem haragszom, mert nincs is miért. Most nem akarod és én ezt megértem.- puszilta meg a homlokom és jobban magához húzott. Az idilli pillanatot csak az zavarta meg, hogy rohadt éhes lettem.

- Nam. Van itthon valami kaja?- motyogtam halkan, hogy ha aludna, akkor ne keltsem fel.

- Nincs azt hiszem. Próbáljak bemenni a konyhába vagy rendeljünk inkább valamit?- adott választ még a fel sem tett kérdésemre is.

- Be ne menny oda! Inkább rendelj és maradj itt velem! Nem mehetsz sehova!- motyogtam a mellkasába bújva. Végre ráér velem lenni! Nem akarom, hogy itt hagyjon!