A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

2. Amatőr betörők

– Nem úgy néztek ki, mint akik sittre akarnak kerülni, úgyhogy veletek tartok.

Frusztráltan fújtam ki a levegőt, Liam pedig már újra türelmetlenkedni kezdett, így Louis gyorsan elmesélte neki, mi a helyzet.

Nem maradt idő arra, hogy ő is elmondjon mindenféle hülyének, mert a fák fölött egy autó reflektorának a fénye tűnt fel. Valaki elindult a háztól. Át se gondoltam a dolgot, azonnal kipattantam.

Hát, ekkor még nem tudtam, hogy mibe is vágtunk bele.

Harry

Az emeleten válogattam a ruháim között, amikor hallottam lentről a zajokat. Apám hazajött, de eszemben se volt lemenni hozzá. Úgysem tudtunk volna két szót váltani egymással veszekedés nélkül. Akkor meg minek? Alig egy hete érkeztem vissza Európából, és már vagy ötször összekaptunk. Nem is értettem, egyáltalán miért hozatott haza.

– Te már készülődsz? – dugta be hozzám a fejét Niall.

Egyedül neki örültem. Legalább apám azt megengedte, hogy őt elhozzam magammal egy hónapra, így vele elmászkálhattam mindenfelé. Most is épp az egyik szórakozóhelyre készültünk.

– Csak kiválasztom, mit vegyek fel. – Leakasztottam az egyik kedvenc, csíkos nadrágomat.

– Ha faterodék elmentek, kimegyek a kertbe telefonálni. Fel kell hívnom anyámat, mert már aggódik – szorongatta a telefonját a kezében.

Ledobtam az ágyra a kiválasztott ruhákat.

– Nem kell sietned. Ráérünk tíz körül indulni, addig befekszek a kádba.

Niall elvonult, én pedig megengedtem a vizet. Összefogtam a hajam a fejem tetején, és elmerültem az illatos habokban. Imádtam így lazulni, az angliai hűvös időben szoktam rá. Viszont itt, Floridában meleg van, de a szokásomat nem hagytam el.

Míg áztattam magam, apámon gondolkoztam, és azon, mit keresek itt. Soha nem voltam a kedvence, sőt, gyakran úgy éreztem, kifejezetten utál engem, ezért is küldött Európába, hogy még a képemet se kelljen látnia. Ennek nem az volt az oka, hogy a fiúkat szerettem, ugyanis már kisgyerekként is szart a fejemre. Sokkal inkább azért nem bírt, mert hatévesen csak úgy a nyakába sóztak.

Igazából egészen addig azt sem tudtam, ki az apám. Anyám, vagyis nagyanyám nevelt, mert anya mindig lelécelt az aktuális pasijával. Alig láttam, így nem is kötődtem hozzá. A nagyihoz viszont annál inkább, és így érthető módon, rettenetesen megviselt a halála. Gyerek voltam még, nem értettem semmit, csak azt vettem észre, hogy egy kocsiban ülök, és anyám visz valahová. Az út nagyon hosszúnak tűnt. Egy nagy házba mentünk be, ahol engem leültettek egy székre. Az ajtó mögül veszekedést hallottam, aztán kijött anya, megpuszilgatott. Mondta, hogy viselkedjek jól, és ne aggódjak, mert jó helyre kerültem. Akkor láttam utoljára, és akkor tudtam meg, ki a valódi apám.

Desmond Styles csak vér szerint az apám, mert egyébként soha nem viselkedett úgy. Rögtön nevelőnőt vett fel mellém, aki a gondomat viselte. Az asszony elvitt suliba, értem jött, tanult velem, szülinapi zsúrokra hurcolászott, vagy épp az enyémre hívott vendégeket, a kedvencemet főzte, de sosem próbált anyaszerepben tündökölni. Aztán őt is elvesztettem. A mai napig nem tudom, hogy meghalt-e vagy apám kirúgta, de egyik napról a másikra eltűnt az életemből. Éppen akkor, amikor kamaszodni kezdtem, és egy csomó fura problémával kellett megbirkóznom.

Az egyik ilyen például, hogy rájöttem, nem vonzódom a lányokhoz. Nem tudtam kivel megbeszélni a dolgot, és eléggé magamba zárkóztam. Már suliba sem járhattam, helyette magántanárok jöttek hozzám. Rajtuk kívül gyakorlatilag szinte senkivel sem érintkeztem. Csak apám és az emberei mászkáltak a házban, na meg a személyzet. Így aztán tényleg egyedül voltam, mint a kisujjam, barátok és ismerősök nélkül.