A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

8. Tervek

– Mohó vagy, édes – vált el tőlem, és játékosan megharapta a nyakam.

– De tetszik neked – feleltem, és az ágyékom az övéhez dörzsöltem.

– Hm – mordult fel. – Azt hiszem, eléggé tetszik, de vissza kell mennünk.

Ezt én is tudtam, és nem szívesen, de elhúzódtam, hogy megigazgathassam magam. Már el is döntöttem: Ha Harry ismét itt alszik, akkor olyan éjszakát kap, amit nem egykönnyen fog elfelejteni. Meg fogom mutatni neki, én hogyan szoktam játszani.

Nos, majdnem sikerült is...

Harry

Egymás mellett sétáltunk vissza a házba Louis-val. Az sem lett volna meglepő, ha mindezt kézen fogva tesszük. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy köztünk valamiféle megmagyarázhatatlan kapocs van. Talán furcsa ezt így, ilyen korán kijelenteni, de biztos voltam benne, hogy ő ugyanezt érzi. Nem véletlenül maradt ott pont ő vigyázni rám, vagy ültetett a kocsijába, és rendelt az ágyába. Mindezt természetesnek vélte, ahogy én magam is. Egyértelmű volt, hogy nekünk egymás mellett a helyünk.

Mindegyik fiú jól nézett ki. Liam sármos és kigyúrt, Brandon olyan igazi kényeztetni való, édes kölyök, Zayn pedig kibaszott szexi volt a sötét bőrével és a tetoválásaival, nekem mégsem rajtuk akadt meg a szemem, hanem Louis-n, akit mintha ebből a három fiúból gyúrtak volna össze. Nem volt olyan izmos, mint Liam, de a teste hibátlan, főleg a kerek popsija. Csibészes mosolyával és kócos hajával ugyanolyan édesnek tűnt, mint Brandon, a tetoválásai és a lehetetlen kék szeme miatt pedig rohadt szexi volt, akárcsak Zayn. Egy percig sem volt kérdés, hogy kelleni fog nekem. Most pedig, hogy már ízelítőt is kaptam belőle, majd megvesztem érte.

– Már azt hittük, eltévedtetek az erdőben – jegyezte meg Liam, amint beléptünk.

– Látom, hisz nyugodtan heverésztek – kötekedett vele Lou.

Mintha most jobb kedve lett volna, aminek kifejezetten örültem, mert fontos dolgokat kellett megbeszélnünk. Kerestem egy tollat és papírt, majd én is leültem hozzájuk.

– Nos, kezdhetjük? – tettem fel a kérdést.

Zayn még gyorsan kiszaladt egy sörért, a többiek pedig bólogattak.

– Azt már tudjátok, hogy a felvételt sikerült kitörölni – kezdtem hozzá. – A széfet is szemügyre vettem, és ezzel kapcsolatban nincs túl jó hírem. Kulcs is van hozzá, amit külön meg kell szereznem, ezenkívül kétfajta zár védi, valamint apám az irodája ajtaját be szokta zárni.

– Nem hangzik túl jól – grimaszolt Brandon.

– Nem, de megoldom, csak lehet, több idő kell hozzá – sóhajtottam.

– De ne kockáztass! – szólt közbe Louis, és nekem piszok jólesett az a gyengéd pillantás, amivel megjutalmazott. Rámosolyogtam.

– Nem fogok. Már tudom, hogyan oldom meg, de folytatom, mert több mindent át kell beszélnünk – fogtam kezembe a tollat, és felírtam az egyes számot rá. – Az első a kerítés. Komolyan mondtam, hogy edzenetek kell. Nemcsak azért, hogy könnyedén át tudjatok mászni rajta, hanem, mert nem szeretnék olyan ablakon bezuhanást látni, mint ahogyan először bejöttetek.

– Az azért volt, mert kurva magasan van az ablakotok, és Brandont úgy kellett behajítani rajta – magyarázkodott Zayn.

– Éppen ezért kell edzenetek, mert nem csaphattok zajt. Keressetek valami alkalmas helyet erre, de mondom tovább. – Felírtam a kettes számot a papírra. – A következő a riasztó. Nem lehetek otthon, amikor csináljátok, azt hiszem, ez egyértelmű. – Bólogattak. – A riasztót ki kell iktatni, de mivel, gondolom, egyikőtök sem szakértő, ezért annak a kódját is megadom. Ha kilőttétek, utána szétszeditek, és elvágtok egy-két zsinórt, mintha úgy hatástalanítottátok volna.