A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

21. Utolsó simítások

– Nem, de akár egy elejtett névjegy... vagy mit tudom én.

A göndöröm felpattant, és magához rántott. Egy cseppet sem zavarta, hogy ezzel összevissza maszatolt engem is, mert még nem tüntettük el az előbbi szorgoskodásunk nyomait.

– Nekem van a legélesebb eszű fiúm a világon. Imádlak, Louis Tomlinson – nyomorgatott meg.

– Én is imádlak, édes de még szeretném megélni azt, hogy milliomos legyek – nyögtem kacagva.

Azt hiszem, ezt a problémát is orvosoltuk. Harrynek tuti volt már ötlete erre is.

Harry

Reggel be kellett mennem a városba, mert egyrészt még nem vettem üvegvágót, amit a fiúknak ígértem, másrészt Louis az éjszaka a fülembe ültette a bogarat ezzel a névjegyes dologgal. Nem a saját kocsimmal mentem, mert apám úgy tudta, nem vagyok a városban, ezért ismét napszemüveg-kalap kombóval álcáztam magam, hogy senki se ismerjen fel. Túl sok embere van apámnak, úgyhogy jobbnak láttam óvatosnak lenni.

Az üvegvágót gyorsan beszereztem, utána a kínai szórakozóhelyhez hajtottam. Leparkoltam a túloldalon, és az ajkaimat rágcsálva gondolkodtam, mit tegyek, ugyanis a hely zárva volt. Ez persze nem lett volna olyan nagy baj, mert ha nyitva van, sem megyek be, nehogy felismerjenek, de kellett valami, ami majd rájuk tereli a gyanút.

Egy fehér furgon hajtott ki a hely melletti nyitott kapun. Beindítottam Zayn kocsiját, és begurultam a hátsó udvarra. Egyetlen egy jármű sem állt sehol, így bátran kiszálltam. Körbenéztem, és tekintetem megállapodott a szemetes konténeren.

Remek! Kukázni fogok.

Felhajtottam a tetejét, és az undorom visszafogva, turkálni kezdtem benne. Mindenféle szarba belenyúltam, és fintorogva törölgettem a kezem a konténer szélébe, de semmit sem találtam. Már a gyomrom is forgott, és fel akartam adni, mikor az egyik félredobott papírhalomból kiesett egy gyufásdoboz. Felkaptam, és a szám elégedett vigyorra húzódott. A helynek a logója virított a dobozon. Tökéletes lesz. Visszamentem a kocsihoz, kihalásztam a vizes palackot, ami eddig idegesítően a hátsó ülés előtt gurult ide-oda. Öntöttem valamennyit a kezemre belőle, és úgy-ahogy megtisztultam, azután már mentem is vissza az erdei faházhoz.

– Sikerült minden? – sietett ki elém Louis, amint megérkeztem.

– Ne érj hozzám! – szóltam rá, mielőtt átölelt volna, és ezzel rendesen meg is leptem, mert olyan ijedt képet vágott, hogy legszívesebben összevissza puszilgattam volna. – Nagyon büdös és koszos vagyok. Egy kukában kellett turkálnom – magyaráztam.

Louis megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, és persze azonnal kinevetett.

– Miért kukáztál, életem?

– Miattad – forgattam a szemeim, és a kezébe nyomtam a gyufát. – Ezt kell ott hagynotok a helyszínen.

– Imádlak, te kis bűzös borz – csapott a fenekemre. – Nyomás fürdeni!

A házban senki sem volt, valószínűleg a falnál edzettek. Miután végre megtisztultam, elkaphattam az én kékszemű szerelmemet egy kis szeretgetésre, utána mi is kimentünk a többiekhez. Büszke voltam rájuk, amiért ilyen kitartóak, Louis-ra pedig különösen, mert az első próbálkozásra sikerült neki feljutni, még a fájós térdével is. Éreztem, hogy nekem is akart bizonyítani, és ettől még inkább beleszerettem. Ő lett a mindenem, és úgy éreztem, nincs semmi és senki, aki elválaszthatna tőle.