A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

18. Előkészületek

– Hívott Harry! Azt üzeni, megvan a felvétel, és, hogy hétfőn mindenképpen meg kell csinálunk.

– Miért? – ráncoltam a homlokom.

– Azt mondta, mert le kellett tennie, de holnap eljönnek – felelte Brandon.

Döbbenten néztünk egymásra Zayn-nel.

– Addig már csak három napunk van – mondta.

Engem inkább a „kell" szó foglalkoztatott. Valami történt, és nem tudtam, mi az. A gyomrom máris görcsbe ugrott.

Harry

Hazafelé megfenyegettem Niallt, hogy kidobom az út szélén, ha nem csicsereg azonnal, úgyhogy most a beszámolóját hallgattam Zaynről. Végre semmit sem titkolt el előlem, és elmondott mindent, az első csóktól kezdve a tegnap éjszakáig.

– Tudom, egy hatalmas ökör vagyok, amiért bedőltem neki – zárta ezzel a beszámolóját.

– Nem vagy az. Nem sajnálatból feküdtél le vele, hanem azért, mert tetszik neked. Más esetben akármit is talált volna ki, simán bevered a képet, ha csak egy ujjal is hozzád ér. Nem így van?

Niall rám meredt, és az arcszíne ugyanolyan vörös maradt, mint a meséje alatt volt.

– De igen, tetszik, csak ez akkor is olyan gáz – sóhajtott egy hatalmasat.

– Oké, aláírom, hogy Zayn egy minden hájjal megkent fasz, de odáig van érted – nevettem.

– Azt mondta szeret.

– Mindannyian hallottuk – vigyorogtam rá. – Nem hinném, hogy csak úgy dobálózna hasonló szavakkal, úgyhogy szerintem hihetsz neki. A kérdés már csak az, te mit akarsz, mert bevallom, még nekem is fel kell dolgoznom a történteket. Kurva nehéz elképzelni, hogy te egy fiúval.... khm.

– Hidd el, nekem sokkal nehezebb. Azóta kínlódok, mióta először elkezdett közeledni – vallotta be.

– Lehet, könnyebb lett volna, ha beszélsz róla nekem – róttam meg, mert tényleg segíthettem volna neki.

– Szégyelltem – sütötte le a szemét.

– Pont előttem? Azt hittem, a barátod vagyok.

– Az vagy, Harry, de a többiek is folyamatosan maceráltak, és egy cseppet sem könnyítették meg a dolgom – háborgott, és mérgesen kifelé bámult az ablakon.

– Oké, most már úgyis mindegy. Nagyon fáj? – kérdeztem, mert láttam, hogy nehezére esik az ülés.

– Annyira nem, csak húzódik – morogta.

– De miért engedted neki? Csinálhattátok fordítva is.

– Én erőltettem. Azt mondtad, Zayn inkább aktív, és azt akartam, szép emlék legyen neki.

A kis hülye!

– Ja, szép emlék, egy haldokló betegnek – kacagtam fel. – Jó, nincs több kérdésem. Otthon adok rá valamit, amitől jobb lesz.

Azt nem kérdeztem meg, Zayn durva volt-e vele, mert tudtam, hogy nem. Első alkalma volt Niallnek, így teljesen természetesek ezek a tünetek.

– Kösz. Mi a terved mára? – váltott témát Niall.

– Elég sok dolgunk lenne, de majd elmondom fent. – Lassítottam, mert közben hazaértünk.

Apám nem volt otthon, így valószínűleg ma semmit sem kell csinálnom neki. Tegnap meg volt elégedve velem, mert mindössze csak két lakásból nem sikerült összeszednem a bérleti díjat, ugyanis senki sem nyitott ajtót.