A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

26. Csakis veled

Nem kellett kétszer mondania. Magamra kaptam egy fehér farmert, fekete pólóval, és máris újra ott álltam a tornácon.

– Tessék – adta a kezembe a lakása kulcsát. – Békülj ki vele, és ne engedd, hogy elmenjen.

– Köszönöm – szorítottam még egyszer magamhoz, és könnyes szemmel ültem be a kocsimba.

Ideje volt, hogy visszaszerezzem magamnak az én göndörömet.

Harry

A kádban ültem, és az illatos habok között próbáltam lehiggadni. Nem érdekelt a pofon, amit kaptam, és azt sem bántam meg, amit az apám fejéhez vágtam. Eléggé időszerű volt már a dolog. Mindig is egy szar ember volt, és az is marad. Őt nem érdekelte más, csakis a pénz és a hatalom. Inkább az dühített, amiért rajtam verte le a sikertelenségét, amit nem is értettem, hiszen a pénz nagy részét már visszaszerezte. Igaz, gőzöm nem volt, milyen módszerekkel, de nem is érdekelt. Az sem hatott volna meg, ha kinyírják egymást. Valószínűsítettem, hogy ez lett volna az utolsó akciójuk, ami balul sült el, és azért külön haragudott rám, amiért nem voltam hajlandó részt venni benne.

Most már úgyis mindegy, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elmegyek innen, és soha többé nem jövök vissza. Semmi értelme tovább fájdítani a szívem, hiszen Louis a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy meg akarna bocsátani nekem, apámmal pedig már nem bírtam egy fedél alatt maradni. Úgy döntöttem, hogy holnap én is elutazok Niall-lel, és ott új életet kezdek. Magam mögött hagyom ezt az egészet, a fájdalmas és a szép emlékekkel együtt.

A telefonom csörgése hasított a fürdőszoba csendjébe. A kád szélére tettem, és gyorsan érte nyúltam, mielőtt beleesne a vízbe. Niall volt az. Nem értettem, miért hív, hisz Zaynhez ment, hogy elbúcsúzzanak egymástól. Szegény, ő is biztosan haragudott rám, mert eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben, ugyanis fontos dolgokat intéztem, amibe szemét módon nem avattam be őt. Szerintem, ha nem lett volna Zayn, Niall már rég hazament volna, annyira mellőztem őt.

– Ha összetörted a kocsim, kiheréllek – szóltam bele.

– Azt nem, de valami más lehet, hogy eltört. Segítened kell, Harry! – hadarta izgatottan.

– Mi történt? – emelkedtem ülő helyzetbe.

– Zayn elcsúszott a zuhanyzóban, és szerintem eltört a lába, de nem hajlandó orvoshoz menni, és azt sem engedi, hogy mentőt hívjak hozzá. Gyere ide, kérlek, és beszéld rá! – könyörgött kétségbeesetten.

– A franc essen a csökönyös fejébe! Nem bír ráállni? – kérdeztem, de már szálltam is ki a vízből.

– Nem, és úgy látom, meg is dagadt. Most a hálóban van, és nem hallja, hogy felhívtalak. Siess, kérlek! – mondta, és azzal ki is nyomta, így esélyem sem volt tovább kérdezősködni.

Morogva törölköztem meg, és hívtam egy taxit, mert nem akartam elvinni apám egyik kocsiját sem. Gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy fehér, rövid ujjú inget, belebújtattam a lábam a bokacsizmámba, és rohantam le. Alig öt percet vártam a taxira, és máris Zayn lakása felé tartottam. Mérges voltam, mert egy lábtörés nem játék. Zayn ugyanolyan makacs lehet, mint Louis. Ha kell, én magam ültetem be a kocsimba, és viszem el a kórházba. Ugyanakkor sajnáltam is őket, mert ez lett volna az utolsó éjszakájuk, erre az ügyeleten kell tölteniük.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és pihegve álltam meg az ajtó előtt. Becsengettem. Hallottam a lépteket, de amikor kitárult az ajtó, nem az az ember állt előttem, akire számítottam.