A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

3. Kétbalkezes túszejtők

– Még ki van támasztva – suttogta a rövid hajú srác.

És valóban. Egy kő volt közé rakva, így a kapu nem tudott rendesen becsukódni, amikor apámék távoztak. Szóval, így jutottak be.

Egyesével préselődtünk ki a szűk résen, majd engem az egyik, Niallt a másik közelben várakozó kocsi hátuljába tuszkoltak.

Úgy tűnt, a buli helyett egy sokkal izgalmasabb kalandba keveredtünk.

Louis

Amint beültünk, lezártam az ajtókat, és hátradobtam a pulcsit a srácnak.

– A kezed már úgyis kiszabadítottad, úgyhogy vedd fel. A kötést is leveheted – mondtam, majd beindítottam a kocsit.

Brandon feszülten ült mellettem, és oldalra fordulva az utasunkat bámulta.

– Biztos, hogy jó ötlet volt ez? – kérdezte.

A visszapillantóban néztem, ahogy a srác lekapja magáról a sálat, majd kihúzza a szájából a zsebkendőt, és köhécselni kezd.

– Erre semmi szükség nem volt – krákogta. – Nincs egy kis vizetek? Elfogyott az összes nyálam.

– Adhatnék a sajátomból, de vezetés közben nem tudok smárolni – feleltem, majd a telefonomért nyúltam. – Maradj csendben!

Zöld szemei egy rövid ideig engem bámultak, de csendben maradt, és szófogadóan magára húzta a pulcsit.

– Hová megyünk? – kérdezte azonnal Zayn, amint felvette a telefont. Ő mögöttem jött.

– A nyaralóba. Ott senki sem fog keresni – feleltem.

– Nyughass már! – szólt rá valószínűleg a másik túszunkra, aki hátul nyekergett valamit. – Oké, de inkább leteszlek, mert nem bírunk vele – mondta, és ki is nyomta.

A nagynénémnek van egy faháza nem messze a várostól, és szinte sohasem használta. Én szoktam ránézni néha, és párszor buliztunk is ott a haverokkal. Jó kis eldugott hely, ott nem talál ránk senki, amíg kigondoljuk, mi az istent csináljunk.

Nem tudtam haragudni Zaynre, mert ebben a mi kezünk is benne volt. Ha nem szívunk be, és nem jön az a hülye ötlet, ott a hotelben, akkor most nem lennénk bajban. Ez a betörés is sima ügy lehetett volna, ha nem akadunk össze Harryvel, és persze, ha megtaláljuk azt a rohadt gyűrűt. Túl sok volt a ha. És mi lett a vége? Elraboltunk két embert. Remek.

– A nyálcserén kívül van már terved, cukifiú? – kérdezte tőlem Harry. Előredőlt és a két ülés között hol rám, hol Brandonra nézett.

– Egyelőre elégedj meg azzal. Ha megérkeztünk, akár meg is kaphatod – vigyorogtam rá, hogy álcázzam az idegességem.

Mondjuk, simán megadtam volna neki, annyira kibaszott jól nézett ki. Már amikor a földön feküdt, és lefogtuk, felpiszkálta a fantáziámat. Harry dögös, de nem is akármennyire. Gyönyörű smaragd szemek, telt ajkak, hosszú lábak, izmos, tetovált felsőtest, és most már azt is tudtam, hogy göndör a haja, ugyanis kiengedte.

– Ó, ne mondd, hogy csak smárolni raboltál el. Azt a házban is megtehettük volna – incselkedett velem.

Még a hangja is tetszett. Ez a fiú tisztára olyan, aki pillanatok alatt képes beindítani.

– Nem hiszem el, hogy ezt csináljátok. Téged elraboltak, baszki – szólta rá Brandon Harryre. – Nem kéne legalább egy kicsit paráznod?

– Tőletek? – kacagott fel Harry. – Ugye csak viccelsz?