A nagy szívrablás - Larry Stylinson ff - 18+ - teljes

12. Piszkos munka

– Pihenjünk, amíg visszaérnek – javasoltam Zayn-nek, és egyből behúztam a zuhanyzóba, hogy lemossam magamról az izzadtságot, és a port.

Amint magamra maradtam, azonnal Harry körül forogtak a gondolataim. Máris hiányzott, és aggódtam is érte. Reméltem, hogy tényleg ügyes lesz, és az apja nem neszeli ki, miben mesterkedik. Nem szerettem volna, ha bármi baja lenne belőle. Vissza akartam kapni, méghozzá sürgősen. Nagyon kellett nekem az a fiú.

Lehet tényleg beleszerettem?

Harry

Miután otthon sikeresen felfrissültem, egyfolytában azt lestem, apám mikor ér haza. Be kell vágódnom nála, hogy a bizalmába fogadjon, és több időt tölthessek az irodájában. Niall valószínűleg lefeküdt aludni, mert mióta otthagytam a konyhában, nem láttam. A nappaliban ücsörögtem, és hogy az időt elüssem, rákerestem Louis-ra az egyik közösségi oldalon.

Kellemes bizsergés futott végig rajtam, amikor megláttam a fotóját. Hihetetlen édes volt, ahogy a kamerába mosolygott. Alig bírtam megállni, hogy ne írjak rá. Helyette végiglapozgattam az összes fotóját, és elégedetten állapítottam meg, hogy egyiken sem pózolt másik fiúval, egyedül csak Zaynnel és Liammel találtam néhány közös képet. Régóta barátok lehetnek, irigy voltam rájuk. Én is büszkén feszítettem volna az oldalán, és reméltem, velem posztol majd először közös képet.

A fejem csóválva tettem le a kezemből a készüléket. Nem kizárt, hogy máris totál belezúgtam. Alig vártam, hogy újra visszamehessek a faházhoz.

– Maguk is itthon ebédelnek? – jött oda hozzám Rita. – Mert akkor úgy terítek.

– Miért? Apa is itthon ebédel? – kérdeztem a mexikói származású asszonytól.

– Igen. Hamarosan ő is itt lesz.

– Akkor három főre terítsen. Mindjárt szólok Niallnek. – Felálltam, és már szedtem is a lábaimat az emeletre.

Bekopogtam a szobája ajtaján, és egy nagyon kócos, párnanyomatos arcú Niall nyitott ajtót.

– Miért alszol ilyenkor? – toltam el magam elől, és bementem hozzá. – Mindjárt ebéd, kapd össze magad!

Elterültem az ágyán, és onnan néztem, ahogy kómáson ide-oda sétálgat a helyiségben. Szerintem azt sem tudta, hol van.

– Azt hittem, pihenni vagyok itt, de kb. csak arra nem jut idő sosem – vett kezébe végre egy másik pólót, és lecserélte a gyűrűtett, ami rajta volt.

– A képed is mosd meg, mert úgy nézel ki, mint akit pofán gyűrtek – nevettem.

Niall betámolygott a fürdőbe, hallottam a víz csobogását. Szétnéztem a szobájában. A ruhái szanaszét hevertek mindenfelé, azonkívül chipses zacskók és üres flakonok voltak mindenhol. Majd fel kell küldenem Ritát, hogy takarítsa ki a szobáját, mert Niall elképesztően trehány. A koliszobánk is mindig így nézett ki. Nem győztem utána pakolászni.

– Megfelel? – lépett ki a barátom a fürdőből.

– Elmegy – emelkedtem ülő helyzetbe. – Apám is itthon lesz, és dumálni akarok vele. Úgyhogy ne lepődj meg semmin, mert a bizalmába akarok férkőzni – figyelmeztettem előre.

– Jó, de majd beavathatnál, hogyan is akarod megszerezni a kódot a széfhez. Hátha tudok segíteni valamiben – motyogta, és elindult az ajtó felé.

– Nem kell segítened. Vagy ha mégis, akkor csak olyanban, amivel nem kerülhetsz bajba – magyaráztam neki a folyosón. – Ez a mi ügyünk, tényleg maradj ki belőle. Még a végén anyád kinyírna – kuncogtam.