Always [ Billy Hargrove ff ]

5. I want you

Mikor befejeztem a vacsorámat, elmosogattam tányéromat. Most pár napig egyedül vagyok itthon, mivel anyáék elmentek valami közös kikapcsolódásra. Őszintén szólva, nem hat meg hogy nélkülem mentek. Gyakran sok tudok lenni, nem tagadom. A konyhában pakoltam, mikor a csengőre lettem figyelmes. Nem tudok arról hogy bárki jönne, apuék sem mondták hogy jönne valaki. Oda mentem az ajtóhoz hogy kinyissam. Azt kell mondjam, meglepett akivel szembetaláltam magam.

- Billy! Mit keresel itt? - néztem rá értetlenül.
- Mondtam hogy még találkozunk! - mosolygott rám.
- És, minek is köszönhetem hogy itt vagy? - mosolyodtam el.
- Gondoltam jól esne egy kis társaság, meg hát.. Még nincs kész az esszénk! - vette fel a szemkontaktus.
- Ohh, az esszé, tényleg! - kaptam fejemhez. A fiú erre csak szélesebb mosolyra húzta ajkát. - Nem jössz be? - áltam arrébb hogy betudjon jönni mellettem az ajtón.
- De, persze! - vágta rá, s elsétált előttem. Ekkor csapta meg orromat kölnijének illata, cigorettával keverve. Nem hittem hogy ezt mondom, de most először.. Kellemes volt ez az illat.

Mi? Térj magadhoz Elizabeth! Ez Billy Hargrove, nem szerethetsz bele!
Próbáltam magam észhez téríteni kisebb - nagyobb sikerrel.

- Na és, szüleid hol vannak? - dölt neki Billy a mellette lévő falnak.
- Kikapcsolódnak. - feleltem.
- Téged nem is vittek? - furcsálta, ami elég aranoys volt tőle. Várjunk, mi van? Már azt sem tudom miket hordok össze magamban.
- Igazából, elég sok tudok lenni, szóval.. Megtudom érteni! - vontam vállat.

- Steve hogy van? - váltott témát, láttam arcán, hogy tényleg érdekli a dolog.
- Hát, az arca eléggé bevan dagadva főleg a szeménél, és agyrázkódása is van nagy esélyben, de szerencsére nincs semmi súlyosabb. Mármint csont törés vagy agykárosodás..

- Na mindegy is, akkor megcsináljuk az esszét? - kérdeztem, közben besétáltam a nappaliba s lehuppantam a kanapéra.
- Igen, persze! - vágta rá, s mellém ült.

Már csak pár mondat, és is befejezzük. Billy eddig egész sokat segített, bár az elfogadás nem teljesen az erőssége, ezért nem minden ötlete volt jó, de nagyon aranyos volt ahogy próbálkozott. "Aranyos"? Mi van? Nekem teljesen elmentek otthonról!

S ekkor megakadt tekintetem tökéletes ajakain. Tudtam hogy nem kéne, de annyira csábító volt, már a gondolata is, hogy nem bírtam magammal. Megcsókoltam. Nyilván a fiú ezt egyből viszonozta, és pillangóim életre keltek.
Nem sokkal utána, elváltak ajkaink.

- Ezt miért kaptam? - nézett rám kajánúl.
- Nem tudom.. - mosolyodtam el.
- Szóval tetszem neked? - váltott át sexy mosolyára. Mármint neki nyilván mindegyik az, de ez különösen.
- Csak szeretnéd! - nevettem el magam halványan.
A fiú ismét vészesen közeledett. Csak pár mm választott el minket, egy újabb csóktól.
- És ezt el is kéne hinnem? - suttogta ajkamba.
- Talán.. - tökéletes szájával megint szemeztem egy darabig, s megéreztem kezét arcomon. Ajkaink ismét lágyan össze értek, és csak szenvedélyesen csókolóztunk.

A következő pillanatban, a fiú lefktette a kanapéra, közben még mindig csókolóztunk. Nem sokkal később, kezét éreztem meg a pólóm alatt, mivel egyre feljebb haladt. Ekkor eltávoldtam szájától, s megfogtam kezét majd határozottan rá néztem. A fiú rám nézett, tekintetemből tudta, hogy nem tetszik amit csinál. Kezét egyből kikapta a fölsőm alól, s fel ült.

- Valami baj van? - nézett rám kérdőn.
- Nekem ez.. Gyors! - sóhajtottam fel.
- Bocsánat hercegnő, nem gondoltam erre! - mélyen szemeimbe nézett, s eltűrte egy hajtincsemet. Ekkor valami átkattant a fejembe, és támad egy ötletem. Lekaptam magamról fölsőmet, mire a fiú megszakította a szemkontaktust, s melleimet nézte. Arcán ekkor egy kaján mosoly jelent meg. Ölébe ültem, ahol valami keményet éreztem meg. Rögtön tudtam mi az, de most nem nagyon törődtem vele. Vadult csókolóztunk, s közben finoman, érzékkel mozgattam derekamat. Néha a fiú ajkamról át tért nyakamra, és lila kék foltokat hagyva kiszívta, közben én tökéletesen göndör hajába beletúrtam.

Nagyon élveztem hogy egyszerre vad, s gyengéd.

A következő pillanatban, kezét hátamon éreztem meg ahol melltartóm csatjával bajlódott. Egész hamar megszabadított tőle, bár mondjuk azért tapasztalt játékos, nem tagadom. Tekintete ismét melleimre siklott, és most azokat szívta ki. Halvány nyőgések hagyták elszámat, miközben még mindig hajával játszottam. Ajkaink újra egymásra találtak, s felső testünk csak simult egymáséhoz.

Nem sokkal később, eltávoldotam a fiú szájától, kiszáltam öléből, és vissza vettem a pólómat.

- Mindjárt jövök vissza! - állt fel ő is. - Hol is van a fürdő? - kérdezte kissé kínosan.
- A lépcső mellett jobbra. - mosolyogtam rá.
- Oké, köszi! - mosolyodott el ő is, s elindult a lépcső felé.

Csak most realizáltam mit tettem. Nyilván tudtam mit csinálok de arra csak most jövök rá, hogy Billy miután egy kicsit is úgy érzi hogy megkapta a lányt, ott hagyja mint valami szemetet. A többiségükkel lefekszik, de akkor is, valahogy attól félek, én is csak egy vagyok neki a sok közül. Bazmeg, mit tettem? Csak úgy cikáztak az ehez hasonló gondolatok a fejemben.

Mikor vissza jött, lehuppant ismét mellém a kanapéra.

-Valami baj van? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem, csak.. - nem tudtam mit mondjak.
- Megbántad? - húzta el szomorúan száját.
- Nem, dehogy, csak.. Ugye ezután nem fogsz úgy kezelni mintha soha semmi nem lett volna köztünk? - néztem rá szomorúan.
- Szerinted azért szenvedtem érted ennyit, hogy aztán ott hagylak a picsába? - nevette el magát rajtam.
- Én nem tudom! Billy Hargrove vagy, bármi lehet! - nevettem el én is magam.
- Hát akkor, megnyutatlak, hogy ez nem így van! - és ismét elvesztem abban a páratlan szempárban. - Nem hittem hogy valaha elfogja hagyni ez a szó a számat, de.. Szeretlek, hercegnőm! - fogta meg ismét arcomat.
- Én is téged! - húztam széles mosolyra ajkamat.

Egy újabb ötlet fészkelődött fejmbe. Háttal fordultam a kanapén Billynek, s fejemet mellkasán pihentettem. Nem sokkal később az esszét is befejeztük, utána pedig márcsak beszélgettünk.

- Nekem mennem kell! - nézett élő párnám a falon lévő órára.
- Most? - kaptam rá tekintetem szomorúan.
- Igen! - húzta el ő is aranyosan száját.
- Hát jó.. - leszáltam fiúról, és a kanapéról is. Miután ő is felállt, az ajtóhoz sétáltunk.

- Ha úgy teszel majd mintha nem is léteznék, én esküszöm megöllek! - mondtam határozottan az ajtóban.
- Imádlak! - nevette el rajtam magát halványan, s még egyszer megcsókolt.
- Szia hercegnő! - mélyen szemembe nézett.
- Szia!. - vesztem el teljesen szemeiben, mint mindig, s elment.

~~~~~

A kórházban voltam, éppen a 207-es szobába nyitottam be. Mikor megpillantottam Stevet, arra lettem figyelmes hogy kicsit jobban néz ki mint tegnap.
- Szia rokkant! - köszöntem neki egy széles mosoly kíséretében. A fiú óvatosan rám kapta tekintetét, s egy mosoly ült ki arcára.
- Szia!

Arca még mindig bevolt dagadva, de már tele volt lila foltokkal.

- Hogy vagy, mondtak valamit az orvosok? - ültem le aggódva az ágyra mellé.
- Hát sok fájdalom csillapítót kaptam, így annyira nem vészes, de semmi olyat nem tudok amiről te nem tudnál. - rázta fejét.
- Akkor nem vagy jobban, ugye? - húztam el számat.
- Nem nagyon érzem! - nevette el magát kínjában.
- Jogos! - ráztam fejem halványan, egy kisebb mosoly kíséretében.

- Lemaradtam valamiről? - érdeklődőt.
- Hát ami azt iletti.. - mosolyogtam elpirulva, miközben vissza emlékeztem a tegnap estére.
- Na mesélj! - nézett rám kíváncsian.

Elmeséltem neki mindent ami Billyvel történt.

- Te most szivatsz? - nézett rám meglepetten.
- Nem! - nevettem el magam halványan, reakcióján.
- Viszont ha köcsög lesz, vagy azt csinálja veled mint a többi csajjal, szólj, megölöm! - vette komolyra a dolgot.
- Na azt lesheted! Újra itt kötnél ki, tudod mikor fogom azt hagyni! - fogtam meg egy mosoly kíséretében kezét.
- Haha, nagyon vicces! - forgatta meg szemeit.

- Egyébként meglátogatott Nancy. - váltott témát.
- Várj, mi? - néztem rá meglepetten.
- Ja. Azt mondta hogy sajnálja ami kettőnk között történt, meg azt is hogy ide kerültem.
- Unalmas duma! - mondtam unottan.
- Ja.. - bámult maga elé.
- Hiányzik, ugye? - húztam el számat.
- Kissé.. De majd túl leszek rajta! - mondta ki magabiztosan.
- Ez a jó hozzá állás! - terült szét egy mosoly ismét arcomon.