Always [ Billy Hargrove ff ]

11. Mistake

Azóta az eset óta nem beszéltem Billyvel. Ha tehettem ki sem mozdultam a házból, nehogy véletlen találkozzunk. Tisztában vagyok azzal hogy meg kell beszélnünk a történteket, de nem megy.. Attól félek nem lenne szép vége, elveszítenénk fejünket ahogy régen is tettük.

A kaput Tizi sikeresen bezárta,s végre egy nyugodt jövő elé nézhetünk.
Az őszi szünetnek ma hivatalosan is vége van, tehát ismét Steve mellett ülök Fordjában, az iskola felé haladva.

Szótlanúl ülök az anyósülésen, az ablakon meredek ki gondolataimmal együtt. Steve aggodalmas pillantásokkal pásztázza tekintetem.

- Hé.. - helyezi szabad kezét combomon nyugvó kezemre. - Biztos akarsz suliba menni? - kérdezi óvatosan. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy miatta kérdezi.
- Igen, persze! - erőltetek magamra egy mosolyt, mivel nem szeretném hogy aggódjon miattam. Őszintén megvalva, én sem tudom hogy tényleg így gondolom-e. Nyilván nem arról van szó hogy szakítottunk, mert nem így van, csak fáj azon gondolata hogy ő nem bízott meg bennem, és nem tudom hogy én ezek után képes lennék-e tovább csinálni. Még mindig tiszta szívemből szeretem, de néha úgy érzem hogy nem éppen a legegézségesebb kapcsolatban vagyok vele... Mármint rég nem veszekedtünk,csak nem tudom hogy ha együtt maradunk ez meddig maradna így.

~~~~~

Útolsó órámmal is végeztem már egy ideje. Még negyed óra, és Stevel indulunk haza.

A folyosón sétálva hirtelen egy erős kéz szorítását éreztem meg csuklómon,s berántott az egyik terembe. Nem teljesen tudtam felfogni mitörtént, mindaddig míg meg nem pillantottam őt.

- Mit akarsz Billy? - türmeltlenkedtem, bármennyire is megakartam vele beszélni a dolgokat, és biztos vagyok benne hogy ezzel ő sincsen másképp.
- Hercegnő.. Ne csinald ezt! - szólal meg csalódottan, reakciómat hallva. - Beszéljük meg!
- Jó! Mondd meg nekem, miért kellett újfent megverned Stevet? Figyelek! - hangom egyre feldúltabb lett.
- Tudod jól mien Neil.. - néz rám sajnálkozva, de ezzel most nem tudott meghatni. Valami elborúlt bennem.
- Ez attól még nem mentség arra hogy véresre vered! - emelem fel hangomat.
- Én csak Maxinért menten! - veszi feljebb ő is hangerejét. - Ő akarta megnehezíteni a dolgokat!
- Faszt ő akarta. Mindig te nehezíted meg a dolgokat, Billy! Ennyire nem látod? - szavaim súlyát túl későn érzékeltem.
- Mert Harrington olyan tökéletes,nem igaz?! - hagnjából csak úgy ömlött a gúny,s a féltékenység.
- Csak hogy tudd.. Nem miatta baszódott el köztünk minden! - jegyzem meg szemrehányóan.

- Jó igazad van, nekem is sok közöm van hozzá. Csak beszeljük meg, kérlek! - tekintetéből csak úgy sugárzott a remény. A reménye annak, hogy nekünk még van esélyünk.
- Nincs mit megbeszélni Billy, vége van! - rázom meg fejemet keservesen,s kisétálok az ajtón.

Én magam sem akartam elhinni szavaimat.

~~~~~

Ágyamon fekve, ugyan azt a beszélgetést játszom fejemben újra és újra.

Biztos jól döntöttem? Mi van ha nem?! Azt már nem fogom tudni vissza csinálni, bármennyire is szeretném.. Valyon most épp mit csinálhat?

Képtelen voltam szabadulni a fejemben lévő kis hangtól, pedig nagyon szerettem volna!

Gondoltaimból ablakom felől jövő kaparás szerű hang zökkentett ki. Mire odanéztem ablakom nyitva volt,s Billy szobrozott szobámban.
- Mi a fasz? - gyorsan kiugrottam ágyamból és próbáltam feldolgozni a történteket. - Mit keresel itt? - értetlenkedtem.
- Azért jöttem hogy beszéljünk, jól tudod hogy nem adom fel könnyen a számomra fontos dolgokat! - vetett rám egy széles mosolyt. Mint mindig egyszerre volt aranyos és szívdöglesztő, de nem engedhetek a csábításnak! Ezúttal nem.
- Már megbeszéltük Billy, vége! - a gombóc ott termett torkomban. Egyre nehezebb volt ezen mondat.
- Lizzie.. Ne csináld! - nevetett halványan kínjában.
- Sajnálom, Billy... Így lesz a legjobb. - sétálok elé,s megfogom kezeit.

- Ja, jó vicc. - hangja egyszerre volt gúnyos és csalódotsággal teli. - Mindketten tudjuk hogy ez nem igaz! - emeli fel hangját. - Szó szerint jobb emberré tettél Lizzie, és te még azt akarod mondani hogy ez a kapcsolat nem tesz jót nekünk?! Miért is? Mert bántottam a kis Harringtonod? - szorít rá kezeimre. - Ha nem lettél volna ennyi időt vele, nem ez lett volna.
- Tehát azt állítod hogy én vagyok a hibás azért mert szarrá verted megint, és hogy a kapcsolatunknak annyi?! Ez rohadtúl nem igaz! - néztem rá könnyes szemekkel. - Rohadtúl de te basztad el, Billy! -emelem fel hangomat, kezeit elengedve. - Ha lett volna benned annyi hogy megbízol bennem akkor most nem itt lennénk, szóval kurvára de nem én basztam el! - már nem bírtam tovább tartani magam. Könnyeim utat engedtek maguknak, a fiú viszont még mindig küzdött velük.

- Sajnálom hercegnő, a Steveset is... - törli le óvatosan könnyeimet arcomról.
- Itt most nem az a baj! Miért nem voltál képes megbízni bennem legalább egy kicsit?
- Én, nem tudom.. - rázza meg keservesen fejét. - Nem is arról van szó hogy nem bíztam meg benned, hanem arról hogy jobbat érdemelsz nálam.
- Mi? - nem értettem mit akar ezzel mondani. - Ezt meg hogy érted?
- Úgy hogy Steve sokkal jobb ember mint én valaha is leszek, és attól félek hogy erre egyszer te is rá jössz..
- Oh, Billy.. - kezemet arcára helyezem. Nem gondoltam volna hogy ez van a háttérben és hogy őszinte legyek, elégge megérintett.

Tekintetünk találkozik,s pillangóim életre kellnek. Ajkaink vészesen közelítik egymást,s nyelveink sem kerülik egymást. A fiú felkapott derekára, én pedig autómatikusan összekulcsoltam lábaimat. Óvatosan ágyamra dobott,s folytattuk tovább. Érzelmeim átvették az irányítást felettem s kezem pólója felé vándorólt, melyet habozás nélkül eltávolítottam róla. A fiúnak kérdésnélkül tetszett a dolog,s egy kaján mosollyal jelzte ezt felém. Pulcsim alá nyúlt, melyet egy egyszerű mozdulattal lerántott rólam. Alatta nem volt semmi, így felsőtestem már fedetlen volt számára.

Ajkával mellemre tapadt,s erősen szívni kezdte. Óvatosan ráharapott, mire automatikusan felnyőgtem egy halványat.

- Óvatosan, nehogy szüleid meghallják. - vett rám újfent egy kaján mosolyt.
- Miattuk nem kell aggódni, még nincsenek itthon! - mosolyodok el pimaszúl.
- Rohadtúl szexy vagy! - suttogja fülembe,s apró csókokat lehelve nyakamtól haladt egyre lejebb. Bugyimat lassan lehúzta rólam, miközben még mindig testemet csókolta.

Én mindeközben a fiú kidolgozott, szálkás felsőtestén pihentettem egyik kezemet. Elmondani nem tudom hogy én mennyire vonzódok a felettem elhelyezkedő ember iránt.

Lábaimhoz érve combomba markolt,s ujjait belém mártotta, melyre felnyőgtem. Eleinte csak kettőt, melyeket finoman mozgatott bennem, mint aki csak egy játékkal foglalkozik. Tudom hogy nem kellene, de akarom! Akarom a közelségét, az érintését, a mindenét!

Egy újjal több kerül belém, melyekkel egyre intenzívebben bánt,s egyre sűrűbben nyőgtem ennek köszönhetően. Viszont a fiú ez alkalommal még ennél is többet akart. Hasamtól lehaladva végig csókolta testemet ismét, ezúttal szemkontaktust tartva. Vádlimat óvatosan, mégishatározottan megragadta. Gondoltam mit akar, ezért lábaimat nyakába helyeztem,s belső combomat kezdte szívni. Egyik kezét enyémbe csúsztatta,s folytatta amit elkezdett. Ajka nőiességemnél ladolt legvégül. Nyelvével is játszott bennem. Ez sokkal finomat, lágyabb volt. Ugyan ezzel sem próbált finomkodni, felnyőgtem újfent. Nyelve egyre beljebb került bennem,s ekkor jöttem rá mit is csinálok. Ez így nem oké..

- Billy.. - nézek a fiúra, ki rögtön abba is hadja.
- Mi a baj hercegnő, nem volt jó? - tekintete egyszerre aggodalmas és összezavarodott.
- Nem, nem erről van szó, csak.. - nem tudtam hogyan kéne finom fogalmaznom mondandómat.
- Csak? - néz rám kérdőn. Arcából leolvasva selytette mit akarok mondani.
- Pár órája szakítottunk és most megint az ágyban köttötünk ki. Ez nincs rendben! Most véget kell vetnünk ennek, úgy ahogy van!
- Tényleg úgy gondolod hogy az jobb lesz ha elkerüljük egymást? - hagja zaklatott volt. Gyorsan felültem,s megfogtam kezét.
- Nem erről van szó! Attól még beszélhetük és lehetünk barátok, de nem vagyok benne biztos hogy mi tényelg össze tartozunk. - húzom el számat keservesen.
- Szerintem ebben igenis nagyot tévedsz, de tiszteletben tartom döntésedet! - kezemet elengedi és gyorsan felöltözik.

- Szia Lizzie, holnap találkozunk! - fejem búbjára gyorsan lehelt még egy csókot. Mire mondani tudtam volna bármit is, már kimászott ablakomon.

Még hallom ahogy a ház előtt beindítja kocsijának motorját és veszedelmesen a gázra taposva, elhajt. Egyszerűen csak,elment...