Always [ Billy Hargrove ff ]

6. Ússzunk egyett

*egy héttel később*

Steveet pár napja engedték ki a kórházból, kicsit tovább tartották bent mint három nap. A jobb oldali szeménél, még mindig egy szép monokli diszeleg, de már nem volt annyira vészes mint az elején.

Billyvel jól mennek a dolgok, és hivatalosan együtt vagyunk, aminek nagyon örülök. Igazából amint megláttam egyrészem ezt akarta, és most végre, eljött ez is. Szüleimnek is elmondtam már, nagyon örültek a hírnek, mert ők nyilván nem tudják mi volt előtte Billyvel köztünk, és nagyon kedvelték. Mostanában vele szoktam suliba és haza is menni. Steve szerencsére megérti, és ugyan kicsit kevesebb időt töltök vele mint Billy előtt, de tuja hogy ugyan úgy szeretem és ennek ellenére még mindig sokat vagyunk együtt. Az egész iskola tud a kapcsolatunkról, elég sokan irigykednek rám, és sokan sajnálnak. Inkább csak kizárom őket.

Pár órája otthon voltam, és halálra untam magam. Péntek este van, én meg a szobámban döglök, és halálra unom magam. Ekkor édesanyám hangját hallottam meg lentről. Egy bő hosszú pulcsiban, lófarokban felfogott hajjal lerohantam a földszintre. Barátomat pillantottam meg a konyhapultnál, szüleimmel együtt, miközben édesapám borral kinálgatta Billyt.

- Elizabeth! - kapta rám anyukám egy mosoly kíséretében tekintetét. Oda sétáltam hozzájuk, s Billy egy szoros ölelésbe vont, majd csókot lehelt ajkamra.
- Szia kicsim! - mosolygott rám.
- Szia! - köszöntem egy széles mosoly kíséretében ajkaiba. Kicsit bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy szüleim előtt viselkedünk így, de szerencsémre ők csak mosolyogva nézték a történéseket.
-Mit keresel itt? - érdeklődtem.
- Gondoltam megleplek, végülis a barátnőm vagy, megérdemled! - mosolygott szélesen rám, mire elpirultam.

- Fel jösz? - kérdeztem pár perc néma csend elteltével.
- Igen! - vágta rá, és elindultunk a szobám felé.

Mikor oda értünk becsuktam az ajtót, s az asztalom mellett álló fiú felé fordultam.

- Hova akarsz megint elvinni? - kérdeztem mosolyogva, miközben oda sétáltam elé, s kezeimet összekulcsoltam nyaka mögött.
- Az meglepi! - mosolyodott el ő is, kezét pedig derekamra helyezte.
- És hogy érdemeltem ki ezt a sok meglepi randit? - érdeklődtem még mindig egy széles mosoly kíséretében.
- Mert ahogy oda lent is mondtam, mindent megérdemelsz.. - közeledett tökéletes ajkával. - Amit csak akarsz! - suttogta fülembe, s éreztem ahogy szája, arcomat súrolja, amitől kirázott a hideg.
- Én csak téged akarlak! - suttogtam vissza, mire a fiú egy kaján mosoly kíséretében, kezével egyre lejjebb halad, majd seggembe markolt.

- Én is téged.. - csókolt meg. - De nagyon! - mért végig alsó ajkát megnyalva.

Tíz perccel később, indulásra készen voltam.

- Mehetünk! - néztem egy széles mosollyal, az ágyamon ülő fiúra, miután kijöttem a fürdőből, amihez ajtó nyílt szobámból.
- Nagyon jól nézel ki! Az én kis tökéletes barátnőm! - nézett rám büszkén.

Lementünk a földszintre ahol szüleim még mindig beszélgettek.
- Majd jövök, puszi! - köszöntem el tőlük, s kimeneten az ajtón.

Rutinosan ott állt a Camaro házunk előtt. Mikor mindketten beültünk, Billy zsebében kezdett matatni. Nem sokkal később megtalálta amit keresett, és elővett egy doboz cigit, majd rágyújtott.
Felém nyújtotta a dobozt, arra utalva hogy kérek-e. Nem szokásom de most valahogy kedvem volt hozzá, ezért elfogattam s kivettem egy szálat. A fiú ekkor őrült sebességben elindult a kocsival, pont úgy ahogy szokott.

Épp az utat pásztáztam, füstött kifújva, mikor Billy kezét éreztem meg combomon. Kedvesen barátomra néztem, aki észre vette tekintetem rajta, s ő is így tett. Ekkor a fiú arcán, egy fél mosoly jelent meg. Nem tudtam mit akar, majd megéreztem combomon ahogy kezével erősen, mégis kellemesen belemarkol. Kezét kicsit feljebb csúztatta szoknyám alatt, de nem ment nagyon feljebb, mivel tiszteletben tartotta amit akkor, este mondtam neki, s azóta próbál vissza venni a tempóból. Azért természetesen tetszett a dolog, amit a fiú is látott rajtam.