Always [ Billy Hargrove ff ]

7. Dinner time

Eljött a vasárnap. Fél négyet mutatott órám, ezért gondoltam elkezdek készülődni, mivel nem szeretnék késni. Egy combközépig érő, baba kék, fehér virágokkal díszített ruha mellett döntöttem, hajamat göndörre szárítottam. A sminkemet nem szerettem volna túlzásba vinni, bár nem is szokásom, ezért csak szempillaspilárt, szájfényt és egy nagyon kevés pirosítót használtam.
Még volt tizenöt percem ötig. Nem sokkal miután kész lettem, a csengőre lettem figyelmes. Gyorsan felkaptam kicsi oldaltáskámat, s lesiettem a földszintre.

Amint megpillantottam az ajtóban várakozó barátomat, odafutottam hozzá, és szorosan megöleltem.

- Mi az hercegnőm? - nevetett rajtam halványan.
- Hiányoztál! - néztem rá bociszemekkel.
- Te is nekem! - nyomott egy puszit homlokomra.

Már egy ideje a Camaroban ültünk, mikor megpillantottam egy boltot.

- Billy, álj meg! - kaptam fel tekintetem.
- Miért? Mit akarsz? - rázta fejét egy széles mosoly kíséretében.
- Még kell vennem egy üveg bort. - feleltem.
- Jó! - sóhajtott egyett a fiú, s lekanyarodott a bolt irányába.

Mikor leparkolt, mindketten kiszáltunk, s kézen fogva mentünk be a boltba.

- Jó estét! - köszöntünk. Gyorsan hátramentem barátommal az italakohoz, és egy vörös bor mellett döntöttem. Már épp indultam volna a kasszához, mikor valami eszembe jutott.

- Bazmeg, Billy! - fordultam kissé hisztisen barátom felé.
-Úristen, mi az? - fogta fejét egy nevetés kíséretében, rajtam gúnyolódova. Most az egyszer szerencséjére, elengedtem magam mellett, és a lényegre tértem
- Hogy vegyem meg? - kérdeztem stresszelve.
- Hogy érted? Oda mész és kifizeted. - vont vállat.
- Nem vagyok még huszonegy! - magyarázom neki.
- És? Sima! - mosolygott rajtam. A sor végére sétált, s kinézett a polcok mögül. Csak értetlenül néztem, mit csinál.
- Ismerem a csávót. Hidd el, sima lesz! - sétált elém, s megpuszilta fejem búbját.

Nem sokkal ezután, végre odamentem a kasszához.

- Helló! - köszöntem kedvesen a fiatal, szerintem Billyvel eggyidős kasszás srácnak.
- Szia! - kapta fel rám tekintetét egy mosoly kíséretében.
Miközben lehúzta a terméket, le sem vette rólam a tekintetét pár másodpercnél többre. Nem igazán tetszett a dolog.

- Négy dollár ötvenkét cent lesz. - vette fel a szemkontaktust.

Ez kezd egyre kínosobb lenni. Gondoltam magamban.

Pénztárcámban kezdtem kotorászni. Mikor végre megtaláltam az öt dolláromat, szemem sarkából megláttam közeledni barátomat egy rekesz sörrel.
- Na és, nem vagy szabad valamikor? - érdeklődött a pult túloldalán álló.
- Hé, haver! - emelte fel hangját Billy, kissé feldúltan.
- Ő a barátnőm, vegyél vissza! - feleli villámokat szórva, s kezével derekamat átkarolja.
- Oké, bocsi, nem tudtam! - mondja lazán, de hangjában egy kis félelmet lehetett érzékelni. Bár ez nem meglepő, köztudott tény, ha valaki valami olyat csinál ami nem tetszik Billy Hargrovenak, meghal.
- Pedig kellett volna, hiszen ő a legjobb csaj ezen a koszfészken. Sőt az egész kibaszott bolygón, így nyilvánvaló, hogy mellettem köt ki! - húzott közelebb magához egy csókra. Istenem, hogy én mennyire imádom ezt a fiút!

Miután barátom is kifizette söreit, vissza mentünk a jól ismert kék autóhoz.

Már egy ideje ismét úton voltunk, s barátom idegesen pásztázta az utat.

- Hé, életem! - kezemet a váltón nyugvó kezére helyeztem. A fiú rámkapta tekintetét egy halvány mosoly kíséretében.
- Még mielőtt mondanád hogy nyugodjak meg, most mondom hogy ez nem ilyen egyszerű. Tudod milyen az apám.. - kapta vissza tekintetét az útra, száját húzva.
- Tudom, de nem hagyom ilyen legyen veled! - szorítottam rá lágyan biztatás képpen kezére.
- Imádlak Elizabeth Johnson! - mosolyodott el szélesen, s kézfejemre nyomott egy csókot.

Pár percel később leparkolt egy barátságos, családi ház előtt. Bennem csak most tudatolsúlt, hogy én még életemben nem voltam Billyéknél. A fiú gyorsan kippantant kocsijából, s hozzám sietett. Nagyra kinyitott az ajtót, kezét felém nyújtva. Finoman belehelyeztem kezemet övébe, s ujjainkat össze fontuk. A bejárati ajtó előtt, barátom elbizonytalanodott. Kezét a kilincsen pihentette, nem merte kinyitni. Ismét halványan megszorítottam kezét.

- Életem, végig melletted leszek! - mosolyogtam rá szélesen, s szenvedélyesen megcsókoltam.
- Köszönöm hercegnő! - nézett rám hálásan, mire végre összeszedve bátorságát, lenyomta a kilincset.

- Sziasztok! - köszöntem amint beléptünk a házba, egy széles mosoly kíséretében. Mostmár én is érzem amit eddig Billy érzett. Szétvet az ideg, nem szeretnék semmit se elrontani.
- Szia kedvesem! - puszilt le kedvesen Max édesanyja.
- Szia, sokat hallottam már rólad, Elizabeth! - üdvözölt kedvesen Billy apja is, ami meglepett mivel nagyon jól tudom milyen szokott lenni barátommal.
- Csak, Lizzie! - mosolyogtam még mindig kedvesen.
- Hát akkor, üdv nálunk, Lizzie! - mosolygott rám az idősebbik Hargrove, mire Billy kicsit erősebben megszorította kezemet.
- Ezt önöknek hoztam adtam át a férfinak, nemrég vásárolt vörös bort.
- Oh, igazán nem kellett volna! - mosolyodott el.

- Gyertek, üljünk le az asztalhoz! - nézett ránk barátságosan Susan, és elindult az étkező asztalhoz. Mi is vele tartottunk.

Mikor oda értünk barátom kihúzta nekem a széket, s helyetfogalaltam. A fiú mellém ült. Láttam rajta hogy még mindig nagyon feszült, ahogy én is.

- Na és.. Mióta vagytok együtt? - kérdezte a férfi, miközben bort töltött feleségének.
- Kicsit több mint egy hete. - feleletem kedvesen.
- Tudod, igazán meglepett, mikor megtudtam hogy az én fiamnak olyan barátnője van, mint te. Nem hittem volna hogy ilyen szerencsés lesz! - kedvessége csak úgy sugárzott, amitől kissé kirázott a hideg.

- Hol van Maxine? - kérdezte a férfi, tekintetét a mellettem ülő fiúra szegezve.
- Biztos mindjárt jön. - hangja halványan megremegett, de ezt próbálta elnyomni. Istenem hogy szenved, egy vacsora miatt. Annyira rossz így látni, jobbat érdemel.

- Kérsz egy kis bort, Lizzie? - döntötte halványan az üveget felém.
- Nem köszönöm! - utasítottam vissza, egy mosoly kíséretében.
- Ugyan már, csak egy keveset! - erőltette.
- Én most tényleg nem kérek, köszönöm! - próbáltam kedves maradni, szerencsére sikerül.
- Ugyan már, egy pohár nem árt senkinek! - nem akarta feladni.
- Hát jó! - egyeztem bele, mivel tudtam hogy a férfi nem fogja feladni míg bele nem megyek.
- Uram.. - nézett barátom, az apjának nevezett, gonosz férfira hogy lebeszélje, mivel látta rajtam hogy tényleg nem szeretném. Felkapta tekintetét a boros üvegről, amiből éppen poharamba töltött.
- Igen, Billy? - nézett a fiúra, s tekintetéből csak úgy sugárzott a düh.
- Semmi.. - sütötte le tekintetét.

- Inkább menj és szólj Maxinnek! - mondta, mire barátom felált és otthagyott az asztalnál.
- Egészség! - kocintottunk poharainkkal, bele kortyoltam italomba. Finom volt, nem tagadom, de most nagyon nem esett jól.

- Hogy megy az iskola? - érdeklődött az asztalfőn helyetfoglaló férfi.
- Nagyon jól! - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Jó jegyeid vannak?
- Igen! - bólogattam kedvesen.
- Tudod, majd segíthetnél a fiamnak is. Jó lenne ha végre valamiért büszke lehetnék rá. - hangjából csak úgy ömlött a gúny.
- Tudja, Mr. Hargrove.. Szerintem a fia nagyon tehetséges! - próbáltam rá mutatatni az igazságra, mert hát, tényleg nagyon jó, csak csodás, kedves apja, elveszi az önbizalmát hogy ezt másoknak megmutassa. Bele értve engem is, de azért észre szoktam venni mennyi mindenben tehetséges.

Nem sokkal később barátom visszajött az asztalhoz, Maxel együtt. Ezután a vacsora békésen telt, hála az égnek.

Este háromnegyed hétkor, ismét Billy kocsijában voltam.

- Bocsi az apámért! - húzta el száját.
- Túl lehetett élni, és mindketten nagyon jól tudjuk hogy nem te tehetsz róla hogy ilyen! - mosolyogtam rá, miközben megállt házunk előtt. - És köszönöm, amikor próbáltad visszafogni. Nagyon hálás vagyok érte! - leheltem csókot ajkára.
- Ez volt a legkevesebb, és bocsi hogy nem tudtam segíteni.
- Ilyenért, ne merj mégegyszer bocsánatot kérni, Billy Hargrove! - néztem rá komolyan. - Az apád egy undorító ember, nem tehetsz arról ahogy ő viselkedik.
- Köszönöm, hálás vagyok Lizzie! - vont egy újabb csókba.
- Ez a legkevesebb, életem! - mosolyogtam rá. - Jó éjt! - mondtam, s kipatantam a Camaroból.
- Jó éjt baba, reggel jövök érted! - vetette rám még egy utolsó pillantást, és elment. Istenem, de imádom ezeket a beceneveket!