|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

| Sick, and tired|

Egyszerűen felbaszott, hogy egy ilyen ember mint ő megjátsza magát ennyire a show kedvért nevetséges! Mindegy, nem is akarok többet látni belőle, fogtam magam és elindultam kifelé, majd hívok egy taxit, bocsánatot kérek Denki-től, hogy nem néztem meg az előadását de nem akarok Kirishima-val egy légtérben lenni. Amúgyis Denki után kis sztárok jönnek akik hidegen hagynak, inkább vissza megyek a hotelbe és készülök a holnapra

Ahogy mentem éreztem, hogy valaki a megfogta a vállam és kicsit megijedtem,vagyis nem csak egy kicsit..
De nem hagyhattam magam, ezért  egyből jött az önvédelem, és kezemet ökölbe szorítottam és 180°-os fordulattal, pofájába vágtam volna az öklöm, ekkor láttam, hogy az Bakugou. Szerencsére neki gyorsabb reakciója volt, mert az arca elé kapta a kezét és megfogta az öklöm mielőtt megüthettem volna.

- Baszki, bocsi! Nem tudtam, hogy te vagy, én tényleg nem.. - hebegtem zavartan ő meg csak elmosolyodott és elengedte a kezem

- Semmi baj,de azért máskor tényleg ne próbálj leütni - mondta mire mosolyogva bólintottam egyet - Hová mész amúgy? Ne mond, hogy vissza a hotelbe - mondta mire én elhúztam a szám és félre néztem - Szóval oda készültél

- Lehet, amúgy sincs mit csinálnom,Denki-t majd vissza nézem és a többi fellépő nem érdekel igazából, eleget láttam amúgyis - mondtam és leültem egyik ládára- a taxim meg olyan 15-10 perc múlva jön szóval igen.- néztem a padlót és leült mellém

- Mi a baj?- kérdezte, és kicsit megszeppentem. Ennyire látszik, hogy az életemben kábé semmi sem oké..?

- Mi? Nem, nincs semmi - ráztam a fejem és zavartan felnevettem

- Figyelj, egész koncert alatt figyeltelek és látszik, hogy valami nem oké- kezdett bele és meg továbbra is próbáltam megtartani a mosolyt, de nem ment. Ki akarok becsapni? Csak a vakk nem veszi észre- főleg.. főleg akkor volt valami, mikor Kirishima lépett fel a színpadra. Láttam, hogy sírtál. És nem mondhatod, hogy nem, mert a sminked elkenödőtt és látszik, hogy pirosak a szemeid, és tudom, hogy nem az alkoholtól - mondta nekem meg bepárásodott a szemem, és hátra dőltem közben a hátamat neki támasztottam a falnak.

- Fiygelj, tudom, hogy te vagy Kirishima legjobb barátja, és gonodlom mindet tudsz rólunk, és, hogy mi volt. - mondtam, mire ő bólintott én meg néztem tovább a plafon, elmondjam neki? Nem úgy néz ki mint aki elítélne bármiért, de akkor is..- Elmondok mindent, de ígérd meg, hogy Kirishima-nak ne mondj semmit, mert nem szeretném, oké?- néztem rá kissé könnyes szemmel

- Ígérem, semmit nem mondok neki - mondta majd átkarolta a derekam és a vállára hajtottam a fejem, majd nyeltem egyet és elkezdtem az ujjaimmal játszani, mert az megnyugtat

- Szóval, olyan öt évesek lehettünk, vagyis én annyi ő meg hét. Náluk voltunk, játszottunk ahogy általában minden kisgyerek tenné. Az anyukája hozott nekünk valami rágcsát mi pedig továbbra is remekül elvoltunk. Beszélgettünk meg minden. Néhány óra után, unatkozni kezdtünk és mivel nagyon közel laktunk egymáshoz gondoltuk átmegyünk hozzánk játszani, ez volt a leghülyébb ötlet valaha. Szóltunk Mrs. Kirishima -nak, hogy átmegyünk hozzánk, ő természetesen azt mondta, hogy rendben menjünk csak. Aztán megfogtam a kezét és magam után húzva nevetve futottunk át hozzánk. Én éppen futtam át az uton ő betépőzárazta  a cipőjét,közben mondtam neki, hogy jöjjön már. Gyorsan végzett és futott én már a járdán volt de akkor... Akkor egy autó nagy sebességgel jött, Kiri leblokkolt mikor a sofőr kábé 3 méterre tőle észre vette és egy kurva nagy féket fogott. Nem ütötte el őt, hála az égnek de Kirishima elvesztette az egyensúlyát remegett majd elájult. Sírni kezdtem, és gyorsan befutottam az anyukájához, de nem tudtam beszélni csak sírtam ahogy eddig még soha. Csak megfogtam a kezét és szembesítettem azzal, hogy a fia ájult állapotban fekszik egy autó előtt. A férfi, hívott mentőt, akik azonnal jöttek. Én meg továbbra is sírtam, és végig néztem ahogy a legjobb barátomat elviszik a mentősök és próbálják életben tartani. Anyuék akkor jöttek haza, nagy nehezen elmeséltem mi történt, őket is eléggé megrázta a dolog. Az elkövetkezendő napokban csak vártam, és vártam, hogy haza hozzák, de ezt csak 2 hét múlva történt meg. Azóta nagyon óvtuk egymást, nem akartuk, hogy egyiküknek baja esen. És ma, mikor láttam Kiri-t a színpadon... Minden emlék feltört, és azt érztem, hogy megint ott hasad meg a szívem, mert nem tudtam neki segíteni, megint. - meséltem mire észre sem vettem, de megint elsírtam magam. Bakugou csendben hallgatta a történetet majd megsimogatta a derekam. Én meg elvizezve a felsőjét letöröltem a könnyeimet

- Semmi baj, lehet Kiri kicsit túl tolta a mai produkciót de te sem tudsz mindent - mondta majd kintről egy dudát hallottunk, azt hiszem itt a taxim

- Akkor én most megyek, ha a többiek kérdezik nem éreztem jól magam- mondtam, megöleltem Bakugou-t majd felkeltem és elindutlam

- [Név]- szólt utánam mire vállam felett ránéztem Bakugou-ra - Akkor délután..- köszörülte meg a torkát és a szembe nézett - Kirishima majdnem szívrohamot kapott, azért volt annyit távol, mert rájöttek, hogy szívproblémái vannak, ami miatt nagyon kell vigyázzon magára, és nem izgathatja nagyon fel magát. Tavaly, egész nyáron  az orvosokat és a kórházakat járta, és gyógyszereket szedd már 7 éves kora óta. De ezt nem tőlem tudod - mondta majd vissza ment a gondolom a többiekhez, én tátott szájjal maradtam. Majd erőt vettem magamon, hogy normális arckifejezésre és mikor kiértem több millió vaku csillogott, és rengeteg újságíró vagy bulvár lapok fotósai voltak ott.

Kérdezgettek, de én nem válaszoltam senkinek, csak mosolyogva beültem a taxiba. Majdnem elindultunk, mikor kinyílt az ajtó és Pici beült, kedves, legalább nem hagy egyedül, majd elindultunk.

Nekem a gondolataim csak cikáztak, és nem tudtam per pillanat mit érezzek. 18 éve van egy hatalmas próblémája, nekem meg soha nem mondta. Miért? Nem bízik bennem vagy mi? Mindegy, megtámasztottam a fejem és az utat néztem, mit is tehettem volna mást.

-♪♪♪-

N

em aludtam, egész éjjel fent voltam, és igazán nem volt mit csinálnom, ültem az ágyon, megnéztem Denki fellépését majd elkezdtem gondolkodni a következő dalomon. Nem tudtam semmivel sem foglalkozni, aznap este 5 új dal sikerült, 2 ebből még nem teljes de próbálkozók. Azokat úgysem adom elő mert nincs értelme, lássa ország-világ, hogy nem vagyok jól? Inakbb nem ☺︎︎

Lementem a konyhába, voltak ott néhányat, vagyis Kirishima nem volt ott, de többiek igen. Axl azt mondta, hogy próbálta felébreszteni Bakugou-t de álmos szóval aludt tovább. Megdicsértem Denki-t élőben is, mert este dobtam neki egy üzenetet, de úgy érztem szemtől szemben kicsit iledelmesebb.

Denki és Sero elmentek egyet "levegőzni" és mi maradtunk ott néhányan. Jirou elment gitár húrt cserélni, mert egyik húr elpattant és elszakadt, ezért ő vissza ment a szobájába. Deku és Uraraka éppen a legnagyobb couple goals pillanataikat életék és azt sem vették volna észre ha valami történik. Axl és én remekül elbeszélgetünk, bármit megoszhattam vele. Persze amit tegnap este Bakugou-val beszéltem azt nem mondtam el !neki, de remekül megvoltunk és jobban megismertem végre!

Egyszer csak Kirishima megjelent, e beszélgetésünk abba maradt, és csak a padlót pásztázva számoltam hány porszem van. Sok.
Kivett valamiket a hűtőből és felment. De azután már nem tudtam nagyon beszélni, inakbb csak Axl-t hallgattam

Ma este.. ma este tényleg megtudod mit érzek irántad Kirishima Eijirou

♪¸¸.*¨*.♫¸¸.*¨*.♪.*¨*.¸¸♫.*¨*.¸¸♪