|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

| Old memories|

Most tényleg? Rossz ember vagyok? Én? Kirishima? Áh dehogy, csak túl reagálja, nem is ismer, és nem is igazán tud rólam semmi olyant amit régen. Csak néztem ahogy besétál az öltözőjébe, miért érzem úgy, hogy ilyenkor megszakad a szívem? Én is túl reagálom! Gyerünk Kiri te nem ő vagy, nem fügsz senkitől. Nehéz néha elengedni a múltat.

Dehát nincs is szívem, akkor mi szakad meg? Áh, mondom csak túl reagálom, lehet bekéne vegyem a gyógyszert de ma szeretnék még inni, vagy vegyem be a bogyót és cigizek egyet? Ja nem, Szilvi elvette a cigim, vagy fasz tudja, hogy hívják, mert az orvos az mondta. És? Az én egészségem, mondjuk ha én meghalnék.. midneki szomorú lenne, egy nemzet kincs veszne oda, és engedjem át az első helyem [Név]-nek? Soha! És ki lenne ott a barátaimnak? Vagyis csak 1 haverom van,az is Bakugou de, vagy 2-3 barátom van csak hagynak el és utálnak néha, ilyen a sztár élet a nagy pályásoknál nem szeret senki azért aki vagy, csak mikor már tényleg nincs ki.

Valamiért ez hat rám, nem tudom miért. Én vagyok Kiri! De mégis, ez az egész szorongás és stressz kikészít, néha nem bírom,de nem nem tarthatók pihenőt, mert ha nem vagyok köztudatban félek. Félek, hogy valaki elveszi a helyem, rettegek, és ez. Áh! Leírhatatlanul mély sebet égett bennem. Mondjuk úgy, hogy most "pihennek" de meddig én egyedül a szobámban dalt írok addig mások, jól szórakoznak. Féltékeny vagyok? Talán. Szeretnék néha normális életet? Szintén talán. És miért nem teszek az érdekében akkor? Talán mert nem tudom, hogy kell. Sztár vagyok, és ez is akarok maradni, de miért olyan nagy dolog ha pihenni akarok? Erre a kérdésre már csak a mentális egészségem tudna válaszolni, de szerintem már nem egészséges egy kicsit sem, szar.

Most Bakugou jön! Megyek sok sikert kívánni neki, az egyetlen és  a legjobb barátomnak ☺︎︎

♪[Név] szemszöge♪

Kijöve az öltözőből Sero átkarolta a vállamnál, és összeborzolta a kissé amúgyis madárijesztő fazonú hajam, mire én csak elmosolyodtam

- Nem voltál semmi, pofon meg még le is basztad nyílvánosan, ügyes vagy - modnta, mintha ez akkora dicsőség lenne, na jó kis öröm részemről dehát na, az tuti, hogy Kirishima és az én menedzserem megakar minket ölni, mert az egész közösségi oldalon rólunk beszél mindenki, szép.

Sero még magyarázott nekem még, hogy ez mennyire menő meg, hogy a nő társaim büszkék rám tuti, közben Jirou is oda jött és beszélt ő is valamit, hogy hallottam-e? Nem, mert megakadt a szemem Kirishima-n, és az egész világ kikapcsolodott, mintha valaki megnyomta volna a mute gombot és csak annyit láttam, hogy Kirishima mosolyog miközben Bakugou-val beszél. Nem a lekezelő mosoly, nem is a "jobb vagyok mindekinél" vigyor vagy "szar vagy, és elpusztítalak" mosoly. Hanem az őszinte mosolya, amit még 6 éve én is naponta tapasztaltam meg, olyan nem tudom, aranyos? Nem, inkább simán úgy tűnik, hogy Bakugou-t tényleg nem utálja, fura, van olyan ember akit nem utál érdekes?

Lepacsiztak majd Kirishima mondott neki valamit mire Bakugou összefont karokkal nézte őt mire úgy tűnik nevetett, tipikus Kirishima, nem él anélkül, hogy ne szívasson valakit. Bakugou halványan elmosolyodott és megölelte Kirishima-t kicsit váratlan volt, de mégsem tudtam másra koncentrálni. Majd Kirishima adott egy puszit a fejére mire Bakugou elkezdett csapkodni figyelte ahogy barátja felmegy a színpadra, majd egy minimális mosoly volt az arcán mikor felért.

Mindig vannak meglepetések ebben a szakmában azért is szeretem, bár lehet nem hallottam miről beszéltek de mégis, ezer éve nem láttam Kirit ilyen őszintén mosolyogni, csak mikor kedvező neki a helyzet, de akkor is kár örvendő, micsoda barom, most mégis... Olyan más, olyan nem tudom..