|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

|Hmm|

Végre,(két óra múlva ☺︎︎) sikerült döntést hozni, hogy melyik számot akarjuk. Meg kaptunk hozzá Youtube-on egy viszonylag egyszerű táncocskát amit Deku és Uraraka néhány nap alatt megtud tanulni. Úgyis mindig együtt vannak, szóval nekik mindegy.
Az állítólagos"próba" is könnyen ment, hisz mind ismertük a dalt. Nagyjából csak hülyéskedünk aztán már nem is próbáltunk csak megnéztünk hány ablakot tör ki egy felrázott extra bubis palackos vizet engedünk szabadon. Hát egyet sem, csak 10 percnyi takarítást igényelt, hogy mindet szárazra töröljük.

Majd mind kidöltünk, és csak ott lazultunk a pihi szobába. Ott semmi más csak szívünknek kedves dolgok, egy mini hűtő, csocsó asztal, tévé, jó sok babzsák na meg persze egy kanapé is. Nagyon jó itt lenni, igazából tegnap sikerült csak teljesen befejezni hogy chiles legyen, de nem baj! Tökre olyan érzés mintha egész életemben erre vártam volna, egy ilyen szobára

- Héj már, nem rendelünk kaját?- kérdezte Denki és megoszló válaszokat kapott, például:"okéé, amúgyis éhes vagyok!" "jó jó, csak még lehetőleg ma hozzák ki a kaját" vagy éppen "eddig mi a faszért nem rendeltél semmit?!" Igen,ez Bakugou volt, ki gondolta volna ☺︎︎
Asszem rendelt pizzát, meg üdítőt és már csak vártunk... Nagyon nehéz várni üres hassal
Jirou hála az égnek leült a mellettem lévő babják fotelben és rám nézett

- Hallom táncoltál Axl-el- mondta és most nem csitítottam el, mert a fiúk elfoglaltak voltak a csocsó asztallal és Bakugou mindenki fejét lekiabálta

- Igen de nem  nagy dolog, amúgyis honnan tudod? Hisz nem voltál ott - mondtam ő meg csak kuncogva megvonta a vállát

- Egy kis madár csiripelte- mondta a mosolyogva mire én a vállára hajtottam a fejem

- Hm, talán az a madár szőke és festett fekete villám jel van a hajában?- kérdeztem mosolyogva közbe rá néztem

- Stim- mondta és simogatta a fejem- de amúgy csak annyit mondott hogy megakar tanulni táncolni, mert tetszett neki ahogy táncoltatok. Szerinte bárkit feltudna szedni a csípőmozgásával- mondta nevetve mire én is felnevettem

- Az biztos- mondtam mosolyogva és szám szélét harapdáltam nem tudom, hogy rá kérdezzék-e vagy nem. Nem akarok kínos lenni, de muszáj, vagyis nem is igaz. Nem is ismerem. Bátorság [Név], bátorság!
- Amúúgy, te ismered Axl-t?- kérdeztem ő meg elmosolyodott, Úristen most ez így totál ciki, mert először arról beszélünk, hogy táncoltam Axl-el most meg rákérdeztek egyből hogy tud-e róla valamit, nem, kicsit sem feltűnő!

- Uhh, hát nem igazán. Akkor ismertem meg mikor Denki-vel koncerteztem és egyúttal akkor ismertem meg Bakugou-t is. De nem volt nagyon beszedés, meg siettek is tovább, mert turnén volt és Axl ment vele, ahogy tudom tök jó barátok meg minden. Kábé ennyi, de ahogy most ismerem nagyon kedves srác- mondta és mosolyogva nézte Denki-éket, éppen parokát próbáltak néhányat betettek oda ahová ne kellett volna

- Denki mindig ilyen "jó kedvű" szokott lenni? Mert most nagyon felszabadult - mondtam és Jirou elnevette magát

- Denki gimi óta drogozik, a családja jól kidobta, ez lyukat égetett benne. Engem nem zavar igazából, próbáltunk már úgy szexelni is hogy bevolt drogozva de minden lyuk érzéke elment. Plusz megértem, én elhagytam a családom, hogy ne kelljen diktatúrában éljek, ezért ketten rokon lelkek vagyunk. Ha meg a drob boldoggá teszi, én hagyni fogom neki - mondta mosolyogva, hű ilyen témáról milyen mosolyogva beszél, ez elképesztő!
Bár nekem is menne ☹︎

- Oh, értem- mondtam és lesütöttem a szemeimet, rossz bele gondolni mások miket éltek át. Ez lenne a sztár élet? Amelyről minden kislány vagy kisfiú álmodozik? Szörnyű életünk van, megáldva tehetséggel. Kurva jó

- Amúgy miért kérdezted Axl-t?- kérdezte egy nagy mosoly kíséretében
Tudtam, hogy ez befog következni, na nyugii csak egy sima válasz. De arca olyan kíváncsi! Biztos nem fogja csak úgy semmiben hagyni?

- Hát csak úgy - mondtam és egy magabiztos mosolyt produkáltam ami jobban hasonlított egy "pszichopata gyilkos vagyok aki megakar ölni" mosolyra. Ez nem az én napom ☺︎︎
Ő csak lehümmögte ezt, lehet nem hisz nekem lehet kételkedik dehát áhh mégsem

Bakugou időközben vissza jött, elég érzelem mentes arca volt, inkább békén hagytam, sőt kurvára nem érdekel mi van Kirishima-val szóval bassza meg mindenki az anyját vagy ami van. Nekem nem hiányzik senki, csak Shoto ☹︎

- Megjött a pizza!- mondta Denki és behozta a pizzás dobozokat.
A semmilyen hangulatból, egyből mindenki kiéhezett belével oda gyűlt a kaja köré majd mindenki egy szeletet elvéve evett, meg egyből érdekes módon lett beszélgetési, és nagyon jól elvoltunk

Felvillant a telefonom képernyője ahol gondolom üzenet jött. Uhh, biztos Shoto az! Azonnal elvettem a telefonom ami eddig az ölemben volt és megnéztem a milyen üzenetem jött. Az arcomon a mosoly nem maradt meg, mert csak Instagram-on engedj kérés.. most az egyszer nem tudom miért küldtem egy integetős emojit, üzenetek némítása és vissza tettem az eddigi helyére.

Mindegy, hagyjuk is az egészet. Úgysem ír vissza. Gáz, hogy Messenger-en ő az egyetlen ember akivel beszélek? Szociális vagyok eskü.
Ránéztem a társaságra, arra az élet vidám kan csapatra +Jirou meg Ochako, valahogy ez mindig megmosolyogtat, ahogy most is.

- Bakugou, nyugi! Nem veszi el tőled senki a kaját nem kell olyan gyorsan egyél- mondta Denki nevetve, Sero-val imádnak Bakugou-n lenni, ez most sem volt máshogy

- Ja, így 3 szelet pizza majdnem 1 perc alatt, és azt mondod jól laktál? Még a gyomrodig sem ért le- csatlakozót Sero is nevetgélve Bakugou meg elég ideges volt

- Modell családban nőttem fel, és az is voltam, ha nem ettél gyorsan nem is ehettél egész nap, vagy tovább!- förmedt rá Denki-re aki egyből elhallgatott. Oh
Hát ezután már lassan tért vissza a jó kedv, mindkét fiú bocsánatot kért majd egy ideig tartó néma csend után megint elkezdtünk dumálni.

★★★

A következő napokban, már csak néhányunknak a dal írás és a próba maradt. Kirishima-t messziről kerültem. Egyszerűen nem is néztem rá, nem is akartam volna. Todorok-val azóta váltottam pár szót de még mindig lelkiismeret furdalásom van. De nem akarom elmondani neki, túl ciki meg nem akarom megbántani. Nehéz a szerelem

Kirishima hamar túl lépte ezt a depi fázist, mert szombaton és vasárnap újdonsült energiával (az ő tipikus flegma, tajparaszt) stílusával oltották todorok-t meg röhögtek az élet abszolút nem vicces dolgain, soha nem értettem őket. Ebben a két napban kicsit magamba szálltam és elkezdtem gondolkodni nekem mi volna a jó, nem jutottam sokra. Inkább még csiszoltam a dalomon, vagy játszottam a gitáron esetleg a zongorán meg a többiekkel voltam, kis kikapcsolódás ☺︎︎

Na mindegy, itt van végre a nap amire vártam a fesztivál, mindig szorongok egy kicsit ilyesmik előtti este de most a depressziós hajlam harcol a szorongással azért a díjért, hogy melyik uralja el a testem és tegyen egy komplett szarrá.
Nem vártam meg a csata végét, mert egyértelmű, hogy a fáradság győzött ☺︎︎
Nagyon szorítok, hogy holnap minden jó legyen, good night [Név], aludj szépen

♪¸¸.•*¨*•.♫¸¸.•*¨*•.♪.•*¨*•.¸¸♫.•*¨*•.¸¸♪