|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

|Preparations|

A hétvége hamar eltelt, túl hamar.
Nem csoda, egyedül, belemerülve a zenébe, kaja nuku és néha beszéltem Shoto-val de a legtöbb időmben csak rajta járt az eszem. Kurva anyját, hogy pont ide kellett jöjjön. Bocsánat Mrs. Kirishima, szeretem magát de a fia kibírhatatlan

A bőröndök bepakolva, a gitárom a helyén szóval ideje lenne indulni. Egy kisebb hátizsákba tettem ami csak kellet, vagyis dugi nasi, mert ha a menedzserem meglátja kidobja ahogy van, szomorú

Beszálltam a kocsi, a fejhallgató még mindig a fejemen volt. Most jöttem rá, hogy baszki zenét kéne írjak, de nem akarok. Na mindegy, van időm még

★★★

Mikor oda értünk a hotelhez, 6 kocsi parkolt a parkolóban. Szóval csak mi leszünk ott, nem rossz. Már láttom magam előtt ahogy néhány huszonéves szetbombáz egy hotelt. Fejhallgatómat levettem, mert nem akartam, hogy máris rám szálljanak. A recepción kikértem a szobám kulcsát majd elindultam arrafelé közben néztem a helyet. A menedzserek a második emeleten vannak, kivéve Uraraka aki Deku szobájában alhatott

Elbúcsúztam kedves menedzseremtől, meg Kicsi-től és Pici-től majd mikor kurva nehezen felértem a 3.-ra és már nem bírtam szóval elfeküdtem a padlón.
Bár így furán hangzik ez, de nem én voltam az egyetlen érdekes vidékedésű ember

6 ember, vagyis 7, na igen a párocskánk a szobájukban a két pisis gyerek, aki még nem nőttek fel eléggé, vagyis Denki és Sero ott kopogtattak az ajtójukban non stop és a legrosszabb része, hogy még néha elnyögték magukat. Ultra gyerekes, dehát ha ők ebben örömet lelnek rajta.

Jirou éppen megdobálta őket dobverővel dobta meg őket, mire én elmosolyodtam. Ha ő nem lenne itt idegbajt kapnék. A két kedvencem meg a folyosón parodizálták le Shoto egyik videóját, nem is kell messze menni, hogy hate-ert kapjuk

De ők azért túloznak egy kicsit, mert ők tisztán visítanak mikor is Shoto nem így énekel, de inkább elakartam őket kerülni, szóval felálltam valahogy a földről majd bementem a szobámba ledobtam oda mindenem majd kimentem a többiekhez

Végignéztem ahogy a többiek szó szerint ölik egymást, kemény
Hála jött Michelle és mindenki abbahagyta kis tevékenységét

- Sziasztok, láttom már elég otthonosan elvagytok, meg a személyzet is tett néhány megjegyzést a hangos társaságokra- mondta egy kínos mosoly kíséretében, nem csoda, zenészek vagyunk ha nem énekelünk vadulunk

- Ez ilyen, de kiverem a fogaikat csak szóljanak be- mondta Mr. idegbeteg mire a többiek csak nevettek. Mindenkinek más a humora

- Nem nem, nem szükséges köszi. Remélem jól álltok a zennékkel - mondta mire néhány bólintottunk néhányan tarkojukat vakargatták de még amúgyis van idő

- Ja, 9-8 perces eddig- mondta Kiri és mindenki tágult pupillákkal nézte őt. Az a majom aki még pénteken azt mondta nincs semmmije, most meg egyből ő lesz Wolfgang Amadeus Mozart? Mi a fasz

Akkor én a 2 perc nem tudom hány másodpercemmel elbújhatok mögötte, és szerintem a többiek is

- Az szép, a következő hét az még pihenés lesz meg szokni egymást és a helyett de 2 hét múlva már tényleg kezdődik a dalhét, és remélem komolyan fogjátok venni- mondta Michelle, de így már vasárnap estére eléggé hiperaktívak lettünk szóval ezt a néhány perces szabály letisztázást meg mindent.. hát elég nehéz volt kibírni

De miután vége lett mindenki visszament a dolgára. Én inkább bementem a szobámba és úgy voltam vele oké ideje [Név] stílusává tenni a helyet. Először bepakoltam a ruháikat a szekrénybe ami nem volt könnyű, inkább csak fárasztó és unalmas. Mindegy is, a következő lépés, hát olyan nem volt.

Bele gondolva maximum de nagyon max, 3 hétig leszek itt. 2-öt abból nem leszek nagyon a szobában, szóval azért az 1 röpke hétért rendezzem be a szobát és nézzem milyen menő, aztán mikor haza kell menni pakolászak meg keressem mi hol van. Faszság

Tényleg nagyon unatkoztam és már nagyon nem tudtam mit csináljak. Egy kurva nagy szoba, és én egyedül. 7 fős társaságunkból csak nekem nincs kivel lenni. Bakugou egyértelműen Kirishima-val van, Deku a csajával, isten ments, hogy én legyek a 3. kerék a túlontúl, sőt már már undorítóan aranyos kapcsolatukban. Nem vagyok irigy :)

Denki és Jirou valami dalon dolgoznak, vagyis Jirou segít behozni Kaminari lemaradását. Sero meg elfoglalt volt, asszem OnlyFans oldalára, hűha, könnyű pénz naiv emberektől, biztos jó teste lehet mert nem valami rozoga Dacia-kal jár, plusz még hangja is van, milliókat megér az a gyerek

Egyedül, magányosan vasárnap este, hol rontottam el? Áh sehol, mert van egy barátom. De jó, akkor hívjuk fel mi van vele. Nagy boldogan kerestem a telefonom, mert megint valahol elhagytam valahol, remek

Nagy nehezen megkaptam, az ágyon volt..
Na mindegy, rányomtam a számra és ledőltem az ágyra azután vártam.
Becsöng, és  csak vártam és vártam és nem is tudom, de igen vártam tovább. Semmi.
Ez fáj. Hát jó, biztos csak nincs elérhető helyen, igen ez logikus. Felhívtam és vártam, semmi, csak hangposta.

Beszívtam a levegőt majd kiis fújtam, biztos csak nincs ideje, megkell ezt értenem, de ő mikor fog engem?
Mindegy, inkább megyek fürdeni
Fogtam a cuccaimat, elmentem a fürdőbe ami elég nagy volt, a lux-ért bármit megtesznek

Gyorsan lefürődtem majd inkább váltottam pizsire, mert az kényelmesebb, aztán az ágyra leülve ölembe vettem a gitárom és elkezdtem néhányat pengettem majd hátra dőltem és néztem a falat.
Hogy vagyok képes minden este így lenni? Kezdem semlegesnek érezni magam. Nem akarom, hogy minden este az ágyon fekve tűnödjek azon vajon direkt nem akarja felvenni, vagy tényleg dolga van.

Olyan jó volt még az elején, együtt voltunk minden nap, közösen írtunk dalokat, nevettünk és 1 percet sem bírtunk ki egymás nélkül. Hová tűnt ez a szerelem?
Szerelem, vagy csak pótolni akartam azt amit elvesztettem..?
Még én sem tudom őszintén

♪¸¸.•*¨*•.♫¸¸.•*¨*•.♪.•*¨*•.¸¸♫.•*¨*•.¸¸♪