|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

|Man, life is sucks |

Átmentem Denki szobájába, hisz láttam, hogy nyitva van az ajtó. Meddig oda nem értem ezerszer átfutot a fejemben "vajon ez jó döntés-e?" Lehet baromira kész leszek ezután de most semmi sem érdekel, se Kirishima, se Todoroki, se a körülöttem lévő emberek.

Az éjjeli szekrényéhez lépve kihúztam a felső fiókot és ott több féle drog volt mint gondoltam. Kisebb-nagyobb kiszerelésbsn, nem nagyon ismerem a fajtáit meg a nevüket pláne nem tudtam, de úgy voltak rendezve hogy külön kategóriában voltak, és mindegyiken volt egy címke amiken olyasmik voltak, hogy "chill", "for writing", "nerves" meg hasonlók. Hűha, szerintem ez a rendezetebb dolog az egész szobájába.

Elvettem egy kisebb tasakot majd átmentem vele a szobámba,a tasakot letettem az asztalra én leültem az ágyra és szemeztem a tasakkal. Olyan nem is tudom, bűnös érzés fog el, hogy ezt teszem, vagyis akarom. Mert fogalmam sincs, hogy kezdjek neki. Kibontottam a tasakot, és egy erös illat csapot meg, azt a kurva, akkor még nem tudtam mire válalkozok, és nem tudtam, hogy mennyire leszek a hatása alatt, mégis megtettem. A tasakban volt egy kis papír fecni, gondolom abba kell tenni a drogot, nem?Nekem ez magas, és mégis ezt csinálom?

- Ez már őszintén kissé kínos, én is olyan lennék mint a többi énekes? Hogy ha valami baj van egyből droghoz nyúlok majd 20 év múlva rehabon fekszek mint valami balfasz, és utána csak sírok- sóhajtottam majd letettem a a tasakot vissza a helyére

- Én voltam rehabon, mégsem sírok - szólalt meg mögülem egy hang mire hátra kaptam a fejem és Denkivel találtam szembe magam, gondolkodás nélkül összeszorítottam az öklöm amiben a drog volt, kicsit olyan érzés volt mint mintha anyukám kapott volna raja valami rosszan. - Mit csinálsz? -döntötte oldalra a fejét, hogy jobban rálásson mit szorongatok annyira, de én az öklömet az ölemre hajtottam és a másik kezemet is rátettem.

- Én? Semmit, csak azt hittem itt vagy és.. és ja, csak látni akartam, hogy élsz-e még- mondtam keresve a szavakat, kurva életbe de hülyén hazudok! Ő ezen elmosolyodott.

- Miért nem lennék életben? Talán merényletet szervezel ellenem, vagy mi?- kérdezte szórakozottan közben becsukta az ajtót majd leült mellém, én meg kínosan mosolyogva szorongattam a drogot és vártam a halálom.

- Nem! Dehogy. És voltál rehabon? De jó, vagyis nem jó. Biztos szörnyű lehetett. Miért voltál ott?- kérdezgettem hátha eltudom terelni a témát és megtudok szökni, de ő csak oda ment az ablakhoz kinyitotta majd rágyújtott és szívta a cigijét

- Drog kurán, terápiára is jártam az első túl adagolásom után de aztán hagytam a picsába, úgysem ért semmit. Sok mindenről papoltak ott, példeul, hogy injekcióval is drogot tudunk juttatni a szervezetünkbe, meg minden ilyent de azt nem tudtam hogy a bőrünkön keresztül áthatol, és a szervezetbe megy - mondta közben kifújta a füstöt és mosolyogva rám nézett. Nekem annyi.

- Mi? - kérdeztem kínosan nevetve,és próbáltam laza maradni, hogy ne legyen feltűnő próbáltam minél jobban a szent lelket alakítani. De ő csak továbbra is mosolyogva nézett- Mégis honnan tudtad?- kérdeztem ő meg csak fogta a cigijét és néha-néha bele szívott

- Én is így rejtegettem a drogot a mostoha anyám elől, és látom, hogy hozzá volt nyulva. [Név] ha szeretnél szívni, nyugodtan gyere, mert nálam olyankor terülj-terülj asztalkám van -mondta és elnyomta a cigijét majd a tenyerét felém tartotta, én meg oda adtam neki a tasakot- hűha, első ez kicsit erős lenne neked. Nem akarom a hetet kórházban tölteni melletted állva- mondta, mire én elkerekedet szemekkel néztem őt

- Mi a.. Ez ennyire kiütöt volna? - kérdeztem rá ő meg csak nevetett a reakciómon közben elő vett egy másik tasakaot

- Hát, kezdőknek ez biztos jegy a mennybe, de én már elég jól tűrőm. Vagyis tudod - mondta közben a szekrenyen tekerte a cigit- ez olyan, hogy a kisebb mértékkel és a gyengébb is jó. De mikor már egy olyant szívsz ami által azt se tudod ki vagy az komolyan bebasz- magyarázta majd oda nyújtotta egyik füves cigit.