|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

| Kiss me hard before I go|

Annyira nem tudom, hogy most mi van és most mit kéne érezzek. Lényegében szerelmet valott nekem, ami nem kis dolog, főleg tőle. Körbenéztem, de senki más nem volt körülöttem csak a fiúk, nekik biztos nem vallana szerelmet. Jirou? Nem hiszem, Verosika sincs sehol.. Baszki ez tényleg nekem szól! Mégegyszer körbenéztem biztos nincs senki körülöttem majd ránéztem, ő azóta sem nézett el és a reakciómon elmosolyodott, közben intet a kezével, hogy menjek oda és oda mentem. Hülye ötlet volt. A testörök sort állva álltak a kordony előtt és próbálták visszatartani a még előrébb menni vágyó közönséget, néhány még hozzám is ért de senkivel sem foglalkoztam, csak mélyen a szemébe néztem, és egyre közelebb mentm hozzá, ő meg a színpad szélére jött közben énekelt. Majd egyből ránk világított a fény de még az sem zökkentet ki, hanem az mikor megváltozott a ritmus és elkezdett más szöveget énekelni. Hátat fordított nekem majd bejöttek néhány csaj akik egy-egy mikrofonhoz álltak és dudoltak vele. Annyira kelemetlenül éreztem magam, pedig ez még ez még semmi sem volt, de a rozsaszínködnek már nyoma sem volt. Hogy is lett volna? Hiszen épp most, az egész világ előtt megaláz méghozzá a legnagyobb mosolyal az arcán, [Név] annyira hülye vagy!

- Ain't no personal thing - fordult vissza mosolyogva, az a dög. Mellesleg meg a legrosszabb kezdés hisz mindenki tudja hogy ilyenkor valami sértő vagy szemályes dolgot akarsz mondani. Kirishima meg olyanokat betud szólni, hogy inkább elásnád magad. - Uh, what's up? Aw damn it, baby you bad- mondta vigyorogva. Annyira- Annyira idegesítő!- Yeah, yeah, yeah, heard you got a boyfriend. That's cool girl, where is he at?- nézett rám egyenesen a szememben én meg próbáltam takarni magam, hogy ne lássák hogyan semisülök meg. Egyszer bízok meg benne megint 7 év után akkor is átver. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire kétszínű fasz, hogy így játszon valaki érzéseivel? És én miért vagyok ilyen hiszékeny?! Csak annyira... mindegy .- Oh, he fucked up.You lucked up. You done ran into the motherfucking man.I'm gonna make you my bae for a day. He should be happy I'm giving you back.'Cause I can make you wifey for a week. We can spend a weekend in Japan. If anyone fuck with my akachan. Tell them they'll get fucking Jackie Chan-ed. Honestly I'm better as your boy. I'd be kinda shitty as your man- énekelte meg csinálta mintha kicsit gondolkodott volna pedig pontosan tudta mit akar. Beégetni mindenki előtt brutálisan.- Let's go back to only being friends- ereszkedett le féltérdre az állam alá nyúlt és akaratom ellenére is csak a szemébe tudtam nézni. Meddig nekem "mindjárt sírok, hagyj már geci" fejem volt belőle csak sugárzott az önbizalom. MIntha kiszívná belőlelem és azzal táplálkozna, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?- Sorry girl, I hope you understand- állt fel és tett néhány lépést hátra, majd oldalról bejött 6 pasi akik 3-3-man áltak egy egy sorba előre tették a karjaimat és Kiri gond nélkül, rezzenésmentes arcal éneklt tovább. - It's just - emelte fel őt két pasas a másik 4 meg lépcsőt formáltak neki, a kezüket úgy tatrották mintha valakinek bakot tartanál, csak sajnos ők nem akarták eldobni Kiri-t

- I don't want to fall in love, no, no- énekelték a háttér énekesek, közben meg minden szem Kirishima-ra szegeződött na meg rám, már láttam magam előtt ahol az egész média velem lesz tele, és a natív gondolkodásomról, utállak Kirishima Eijirou

- Nope- mondta ki egyszerűen, és szépen lassan elindult le, nem ijedt meg hogy valaki elejti, ő a teljes életét szerintem a táncosokra és a hasonlókra bizná, plusz nem fél semmitől. Miért is félne? Hiszen mindenki imádja

- Love cuts just like a knife- énekelték, nem túlzás ha azt mondom, hogy képes lennék az egész tegert megtölteni vízzel, mert már sok volt minden. De nem tudtam megmozdulni mintha oda ragasztóttak volna.

- That's right- énekelte mosolyogva majd leugrott a színpadról, mire mindeki visítani kezdett és megpróbáltak előrébb törni. Nem értettem mi a baj vagy azt, hogy miért jött le, de ő csak kicsit körbe nézett majd egyesen rám, megakadt a tekintettem az övében,annyira gyönyörű szemei vannak. Oda jött hozzám már éppen mondani akartam valamit például, hogy "azért jöttél, hogy kineves mi?" mire ő csak az válaszolta volna, hogy "nem" én meg értetlenül néztem volna rá, és rákérdeztem volna, hogy "akkor miért?". Ő nem mondott volna semmit csak elmosolyodott volna majd a kezeimet megfogva azt mondj, hogy "szeretlek" mire azt mondanám, hogy "én is téged". Ez a jelenet elég hosszas volt a fejemben, pedig a valóságban minden gyorsan történt. Elakartam menni, de kéztetést éreztem arra, hogy közelebb menjek hoozá, mi veszteni valóm van? Ahogy mondtam, minden olyan gyorsan történt, de mikor hozzám ért lelassult az idő. Közelebb húzott a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt, lesokkoltam de viszonoztam. Abban a csókban benne volt 7 év elmaradt szenvedélye, 2556 egymás nélkül töltött nap, 61320 óra aminek a felét, vagy háromnegyedét tuti átsírtam és 3679200 perc, és vices, hogy minden percben hiányzott, nagyon. De most végre itt van, minden várakozást megérte, most meg az egész világ előtt, válalva minden következményt megcsókol. Ahogy ezeken gondolkodtam néhány könny lefolyt az arcomon, az örömtől igazából. Olyan régóta várok erre. Nem érdekel ha reggel úgy fog viselkedni velem mint egy idegennel, nekem ez a néhány másodperc is nagyon sokat számított. Így maradtam volna örökre, de nem lehetet hiszen Kiri-nek kellett menjen tovább az előadása, én meg már majdnem elfolytam az örömtől, és fogyóban volt a levegő is.