|𝗦𝗶𝗻𝗴 𝗽𝗲𝗯𝗯𝗹𝗲, 𝘀𝗶𝗻𝗴| -𝗞𝗶𝗿𝗶𝘀𝗵𝗶𝗺𝗮 𝘅 𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿-

| Jerk |

Körbe néztem és ahogy láttam, nem csak engem sokkolt, a dolog hanem még a többieket is. Bár elég elfogadó társaság vagyunk, vagyis most miért ítéljünk el valaki csakis azért, mert picit más, nem de?
Én igazából büszke vagyok rá, hogy ennyi ember előtt felmeri vállalni magát és nem fél.
Bár nem biztos, hogy mindenki így gondolja de ő akkor is nagyon bátor, és büszke, arra aki ☺︎︎

Visszavette a pólóját majd lesétált a színpadról és Kirishima mosolyogva várta, Bakugou közben még megtörölte a szemét majd mikor meglátta Kirishima-t elmosolyodott és beszéltek valamit. Majd megint beállt nálam a mute mood, nem hallottam miről beszéltek a többiek csak Kirishima-t néztem és Bakugou-t, mi van velem?  Akárhányszor látom Kirishima-t amikor kicsivel kedvesebb, (nem velem, természetesen) és megvillantja azt az aranyos mosolyát ez történik, szerintem megkéne nézetnem magam egy dokival

Adott Bakugou-nak egy szoros ölelést majd, nevettek valamin Kirishima felemelte a fejét elszörnyedt majd befutott az öltözőjébe. Katsuki nevetve nézte őt, aztán kiderült, hogy a menedzsere elől menekül. Bakugou felénk nézett, látszott rajta, hogy kicsit ideges majd oda jött hozzánk és persze a társunkat szívesen fogadták

- Szóval srácok, ez van. Lehet utálni, vagy kinevetni, nem igazán érdekel- mondta Katsuki és áu, ennyire köcsögnek néz minket?

- Te viccelsz? Nem általános iskolában vagyunk- szólalt meg először Deku a többiek meg egyetértően bólogattak

- Ja, mi így is szeretünk téged és elfogadunk. Mondjuk én megsem tudnám mondani egy férfi és közted a különbséget, hisz nincs. Te így vagy jó - mondta neki Sero majd összeborzolta Baku haját és ő enyhén elmosolyodott

-  Kösz, ez jól esik - mondta, majd leült Jirou mellé, aztán oda ment mellé Denki és a vállánál átölelte Bakugou-t

- Amúgy- kezdett bele, mi már sejtettük, hogy valami kurva nagy baromság lesz, dehát kik vagyunk mi, hogy megállítsuk a kíváncsi lelkeket- a, az izéd. Tudod - nézet le majd fel és megemelgette a szemöldökeit, anyám irgalmazz - az úgy, hogy lett?- kérdezte, és szerintem csak a hülyének nem esett le, mi érdekelte ezt a kíváncsi lelket

- Hogy hogy lett faszom? Megműtöttek, és lett- válaszolt egyenesen bár elég komoly volt látszott rajta, hogy vissza tartja a nevezését

- Jó, oké, de na - kereste a szavakat, és elhúzva a száját a plafont nézte és kereste a megfelelő szavakat. Bakugou tudta mit akar kérdezni, dehát kell kicsit szívatni- a méret, érted? Vagyis, hogy na mekkora? Nem azért, de érdekel. Vagyis nem, de ja, érted ugye- mondta mosolyogva és megveregette a vállát
Bakugou elmosolyodott és immár ő is átölelte Denki vállát

- Akkor faszom lehetet amekkorát csak akartam, mert erről én dönthettem- mondta mire Denki meglepődve nézte, nagyon foglalkoztata ez a téma

- Azt a kurva! És a teid mekkora?- kérdezte mire csak visszatartót röhögéssel hallgattuk a beszélgetést

- Ohh - mondta Bakugou mire enyhén elvigyorodott- kemény 3 méter, de tudod mi a durva?- mondta és Denki megrázta a fejét- hogy gecire összetudom háromba tűrni. Szerinted miért járok baggy nadrágokba? Hogy ne lássák mekkora a faszom- ha Denki eddig nem hüledezett eléggé, akkor most megtörtént, most tényleg bekajálta ezt a faszságot? Hát úgy néz ki igen- Jaj ne már, dehogy akkora. De nem fogom itt kibeszélni mekkora a farkam- förmedt rá, majd Bakugou vállára hajtotta a fejét és drámaian szipogot egyet. Majd Jirou megsimogatta a fejét, belőlünk meg kitört a nevetés

Arra lettünk figyelmesek, hogy beindult a zene, ami azt jelenti, hogy a színpadon a következő fellépő, Kirishima..
Hozta a formáját, egyszerű stílusa van, egy háromnegyedes gatya, rá egy nagyobb fazonú póló amin valami felirat volt, ő meg megvillantva a mosolyát kezébe vette a mikrfont