A szív dobbanása

10.fejezet

Ez egy rövidebb és érzelmesebb fejezete lesz, jó olvasást!
És köszönöm szépen az eddigi szavazatokat és olvasásokat! :)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lexi ágyába hajtottam a fejem álomra miután kisírtam az összes könnyem. Ittunk mégy pár pohárral miután ideértünk immár nem a bor volt a hibás  a részegségemért, hanem Lex martini-je, amiből a 4.után már nem is számoltam mennyi csúszhatott le.
Egy ideig éreztem még, ahogy simogatja a hajam majd álomba szenderültem egy pár perc után.
Hajnalban arra ébredtem, hogy rohadtul melegem van és már egyáltalán nem voltam álmos.
Kimentem a konyhába inni egy pohár vizet és felültem a pultra, előszedtem a telefonom a táskából majd beléptem Joe üzenetébe.

A állapota aktív volt.. minek is írnék neki.. úgy se írna vissza csak a fejemhez vágna dolgokat amíg még jobban szét szednének. Beléptem a gépelés részlegbe és csak a pislogó kurzort néztem.. nem tudtam, hogy írjak-e vagy épp merjek-e bármit is írni neki.. De mikor láttam, hogy gépel szívem hevesen kalimpált és szememmel a 3 pontot követtem, ami egymás után lett nagyobb és kisebb majd megállt. Eltűntek a pontok. Megállt az írással.
A szám szélét harapdáltam mikor ismét írni kezdett.

**Joe szemszöge:**

Ittunk egy jó pár kört a srácokkal. Igen smároltam Millie-vel, de 1 hónap alatt tovább nem jutottunk és lehet nem is szerettem volna. 

Millie rendes lány.. nem érdemli meg, hogy megbántsák főleg, hogy nem éreztem a szikrát köztünk, amit Carla-val az első naptól fogva éreztem. Igen jöhet az, hogy köcsög férfiak, hogy a bánatukat egy másik lánnyal akarják elfeledtetni, de annyira dühös és csalódott voltam a lift-es beszélgetés után, hogy nem gondolkoztam tisztán ezért beleesetem ebbe a hibába.
- Figyelj Millie! Te nagyszerű lány vagy és kedvellek! De nem hinném, hogy most tudnék másra koncentrálni.. - toltam el magamtól a lányt a csók közepette. - Te sokkal jobbat érdemelsz, mint én. - sóhajtottam nagyot és eltűrtem a haját.
- Gondoltam egyébként, hogy valami nem stimmel köztünk, de nem haragszom érte! Valakihez jobban vonzódsz, mint hozzám és Ő megbántott. Semmi baj Joe! -mondta megértően Millie.
- Remélem ettől még jóban leszünk! - fogtam meg a vállát sóhajtva.
- Persze! Mondom nem gáz! - mosolyodott el.
- Viszont én most haza megyek, érezzétek jól magatokat! - néztem körbe a bárba, ahogy kezdett megtelni népekkel. Fogtam egy taxit és kifelé bámultam az ablakon.. csak Carla járt a fejembe.. csak legalább venné le a magassarkúját, hogy ne fájjon ennyire.

 Na jó ez rémes gondolat menet volt még tőlem is.. Kifizettem a taxit majd elindultam az ajtó felé, ahol hallottam már Rosco-t ugatni, kinyitottam és bementem.

- Szia haver! - guggoltam le szeretett kutyámhoz és megsimogattam a fejét. - Séta? - mosolyogtam rá és megfogtam a pórázát. - Szerintem mindkettőnknek jót tenne! - kötöttem a nyakörvére a póráz végét és elindultunk a ház melletti tó körül. Lecsatoltam róla a pórázt majd hagytam, had futkosson. Rosco okos kutya, nem fut világgá ezért mertem leülni a padra és a tavat bámulni, amit a hold és a körbe telepített lámpák világítottak meg.
Előszedtem a telefonom és hátra dőltem.
 Beléptem Carla üzeneteibe. Aktív volt.
Vacilláltam kicsit még, hogy írjak-e egy haza értél épségben vagy bármi.. elkezdtem neki gépelni aztán eszembe jutott még is ki vagyok én, hogy érdeklődjek? Van neki egy vőlegénye aki ezt megteszi.. már, ha megteszi persze.. a törlést nyomtam folyamatosan miközben a fejem támasztottam a kezemen, ami a combomba nyomtam. Ismét elkezdtem leírni neki a legnagyobb aggodalommal a kérdést.

Joe:** Haza értél épségben?**  - szemeztem az elküldés gombbal. 
- Küld már el neki bazd meg.. - motyogtam magamnak feszülten. Miért vagy beszari? Összetörte a szíved és még te vagy beszari Joseph?! Halmoztam el magam kérdésekkel és mikor Rosco oda hozott egy botot eldobtam neki majd ismét az ,,elküldés"-sel szemeztem. Jobbnak láttam, ha nem bolygatom meg a méhkas-t ennél is jobban. Hiányzott. Kurvára hiányzott.

Carla: ** Haza értél épségben? **  - villant fel az értesítés Carla nevével, mintha csak egy rugóra járna az agyunk.. milyen kurva romantikus.. 

Joe: ** Igen. És te?** -  rágtam a körmeim szinte már tövig.. sose csináltam ilyet, de inkább ez, minthogy szétverjek valamit.
- Hozd haver! - dobtam ismét a botot messze ami után eszeveszettől futott az én kis kutyám.
Carla: ** Berúgtam. ** - olvastam az üzenetét és akaratom ellenére is elmosolyodtam rajta.. legutóbb mikor berúgott az én ágyamban ébredt reggel, szőke haja az arcába omlott és, mint egy festmény, ami a t9kéletesebbnél is tökéletesebb volt.
 
Joe: ** Én is.** - nem mondom, hogy totál k.o voltam, de a kelleténél is jobban megütött a pia. Fáradt voltam és összetört.. valószínűleg ez kicsit felerősítette az alkohol hatását.
Carla: **Találkozhatnánk? Oda megyek hozzád.. csak adj nekem 2 percet.. ** - nagyot sóhajtva dörzsöltem meg az arcom.. nem kéne erre most igent válaszoljak, de rohadtul szerettem volna látni ismét, kicsit higgadtabban beszélni vele, ami a bárban nem jött össze. 
Joe: **  Rendben.. gyere. **

Hazamentem Rosco-val és adtam neki enni majd gyors próbáltam összekapni magam.. de leginkább a gondolataim.. meg, hogy mire készüljek, ha átjön és feljön ismét ez a kínos téma, amiből nem akartam engedni. Akartam tudni az okát.
 Öntöttem magamnak egy pohár whiskey-t és lehúztam majd még egyet a tisztánlátás miatt. Mit ne mondjak ma a whikey-m sem a barátom és egyből éreztem a szédülést, gondolom a gyomromban lévő 2 brandy-vel, 3 vodkával és 3 sörrel sem jöttek ki valami jól.
Kicsit megpofoztam magam és fel-alá járkáltam várva Carla-t.
Mikor kopogtak kifújtam magam és az ajtó felé mentem, kinyitottam és ott állt Ő hátra fele lesve, hogy ne figyelje senki.

- Szia. - böktem ki és elálltam az útból.

- Szia. - mondta halkan és kissé lihegve. Lexi 2 utcára lakhat tőlem így nem kellett sokat várjak rá. Én nem is értem, hogy a nők hogyan bírnak menni a magassarkúban na, de hogy futni? Már pedig ő épp ezt tette és a térdén egy vérző horzsolást is magával hozott. Néztem ahogy megragadja a pulton az üveget és meghúzza azt. Tisztán láttam. Lehet, hogy az alkohol tompít, de most valahogy az ellenkezője történt és összeállt a kép, hogy miért vágta a fejemhez azokat amiket a liftben beszéltünk. Józanul a düh nem engedett gondolkozni és hagytam magam lebeszélni arról, hogy megint Nate keze van a dologba.

- 1 percet kérek. - fújta ki magát majd a kanapéra ült míg én kerestem egy gézlapot a szekrénybe és egy kis Betadine-t, lefertőtlenítettem a térdét és ráraktam egy nagyobb sebtapaszt miközben ő azon volt, hogy vérnyomása és pulzusa visszaálljon a helyére a nagy futóverseny után. Persze nem mondom, hogy nem indította be a fantáziám a rövid szoknya ami volt rajta és mikor levette a kötött pulcsiját egy fekete pántnélküli topp illeszkedett hibátlan felső testére.. höhö és a hideg is megtette a hatását így kiderült melltartó sincs rajta.
Férfi logika.. elnézést kérek tőletek.. ez belénk van kódolva..

- Sajnálom Joe. - kezdett bele és a hajába túrt. 
- Gondolom, hogy mi ez az egész.. de, ha nem mondod el mi a szar van,, hogy tudnék segíteni neked?  Mert még azóta is a te oldaladon állok és próbálnék segíteni, ha hagynád kedvesem. - sóhajtva töltöttem magamnak még egyet.
- Bántotta apát.. és kitudja mit tervezget még, ha nem úgy táncolok, ahogy ő fütyül. - motyogta.
- Nem akarom újra és újra elmondani, amit mér 1000x elmondtam. Véget kell vetni ennek.
- De ez nem úgy működik és látod, hogy mire képes.. - mondta teljesen cselekvésképtelenen.
- Kitaláljuk csak adj egy kis időt még! Reggel pedig felhívom Daria-t bármennyire nem szeretném és kiderítem, hogy hol is tart az a kurva nyomozás..
- Rendben. - dörzsölte meg az arcát. - Megölelhetlek? - nézett fel rám nagy szemekkel mire én bólintottam.
- Persze! -sóhajtva öleltem át. - Most pedig inkább feküdjünk le aludni, hogy holnap végre kitalálhassuk mit is csináljunk, hogy ne menjen végbe a pénteki esküvő..
- Nem merem lehunyni a szemeim, mert félek, hogy újra és újra megtörténnek olyan dolgok, amiket a családom bán meg.
- Muszáj pihenned és én itt leszek! - dőltem el a kanapén húzva Őt magam után, öleltem.. nem engedtem egy centit se az ölelésből.
- Nem akartam összetörni a szíved! - nézett rám könnyes szemekkel.
- Most nem ez a lényeg, hanem hogy pihenj! - simogattam a vállát míg a másik kezemmel a fejem támasztottam.
- Annyira nehéz volt az a beszélgetés és látva a reakciód...azt hittem ott semmisülök meg és porrá leszek. - szipogott és a könnyeit törölgette.
- Carla.. kérlek fejezd be.. - csuklott el a hangom és próbáltam nem elbőgni magam. Tudom nem szégyen sírni férfiként, de ahogy ezeket a fejemhez vágta ismételten csak felidéztem minden egyes szavát, amit mondott.. ott törött el a mécses mikor fülemben az a szava csengett, hogy ,,Hiba volt minden egyes perc veled".
- Csak hagyd abba.. kérlek.. - mondtam halkan és letöröltem könnyeim. 
- Nem akartalak bántani.. sose bántanálak.. - mondta halkan és hagytam, hogy lecsókolgassa a könnyeim. - Soha! - mondta alig hallhatóan mire én bólintottam egyet. - Szeretlek téged! - mondta és végig simította az arcom majd szájon puszilt óvatosan ami nekem egy fajta megnyugvást adott. - Szeretlek! - ismételgette halkan és a szemeimbe nézett.
- Én is szeretlek! - mondtam őszintén és hüvelykujjammal letöröltem a könnyét a szeme alól, ahogy az arcát fogtam. Megcsókoltam őt. Talán egyik csókunk sem volt tele ennyi érzelemmel, mint a mostani. 
- Jó éjszakát! - mondta miután kb. 3 percig egy teljesen más világban voltunk, ahol csak én meg Ő volt. A mi saját kis univerzumunk, ahol nincsen faszfej Nate Jacobs csak én és Carla Rosón.
- Jó éjszakát! - öleltem át hátulról, ahogy elfordult egy kényelmesebb pozícióba és álomra hajtotta fejét amit követtem én is nem sokkal később.